Január 26-át írunk, a levegő hirtelen lehűlt, a hőmérő higanyszála éppen mínusz 3 ºC-ot mutat. Volt már ennél hidegebb is – de nem ezen a télen.
A gútai vízparton, a Kis-Duna és a Vág összefolyásánál délután két órakor nagy a nyüzsgés: az emberek azt várják, mikor jelennek meg a jegesmedvék (vagy téli úszók), akik ebben az időben is bemerészkednek a plusz 2,7 ºC-os vízbe, amelyet vékony jégréteg borít.
A gyakorlottabbak vállalták az 1 km-es távot a Vág folyóban. Nagyjából 20 percig tartózkodtak a vízben.
A téli úszók több csoportban érkeznek. Néhányan a helyszínen, az autóban öltöznek át, a többség azonban a gútai malom felől közeledik – fürdőruhában, többnyire egy szál pólóban. A nézelődőkön harisnya, vastag nadrág, csizma, kötött pulcsi, kabát és sapka – rajtuk meg egy rövidujjú és úszócipő... Én már attól is fázom, ha rájuk nézek. Ők azonban szemmel láthatóan jól érzik magukat. Jókedvűen ugrándoznak, nevetgélnek, fényképezkednek. Rövid megnyitó, egy vicces kis induló cseh nyelven, amelyet teli tüdőből énekelnek, majd puskaropogás. Ledobják magukról a maradék holmit (kivéve persze az úszóruhát), és zsupsz, be a vízbe! Jaj, én a lábujjamat se mártanám bele!
A kevésbé gyakorlottak csak a „medencébe” merészkednek be (a Kis-Duna elzártabb része). Van köztük, aki csak néhány percig úszkál, mások azonban 10-15 percig is bírják. A gyakorlottabbak – köztük a Gútai Rozmárok alapítója, Huszárik Károly – a Vág folyóba csobbannak bele, és egy kilométert úsznak... Nagyjából 20 percet tartózkodnak a vízben!
A jegesmedvék között szép számmal találhatunk nőket is, de van egy hetvenéves férfi, sőt, egy icipici kislány is. Ő nagy sikert arat – mindenki vele szeretne lefényképezkedni.
A nyolcvan téli úszó Szlovákia különböző pontjairól – Pozsonyból, Nyitráról, Besztercebányáról, Léváról, Dunaszerdahelyről, Komáromból, Vágsellyéről, Nagyszombatból, illetve Zayugrócról, Nagybossányból, és Simonyból – érkezett, és mindnyájan valamilyen klub tagjai. Mint megtudom, a nyolcvan ember nem is sok – Szlovákiában egyre nagyobb divat a téli úszás. Egy komolyabb vonzáskörzettel rendelkező városban néha 100-150 „medve” is összegyűlik egy-egy közös, jeges csobbanásra!
Egyszóval: 5-20 percen belül (én a tollkabátomban már átfagytam a parton) a hidegvérű sportemberek kiszállingóznak a vízből. Testük rákvörös és libabőrös, és minden porcikájuk reszket. Azt gondoltam, hamar be akarnak burkolózni valami jó meleg takaróba, de szó sincs erről. A többség egy szál fürdőruhában szaladgál, ugrándozik a parton, mások azért megengednek maguknak egy fürdőköpenyt vagy polárpulcsit. Mint kiderül, nem szabad azonnal betakarózni, lassan, fokozatosan kell ismét felmelegíteni a testet. A helyszínen osztogatott forró teát azonban mindenki elkortyolgatja.
A kevésbé edzettek csak a „medencébe” merészkedtek.
A vidám társaság lassan feloszlik, hogy aztán olyan jó félóra múlva már felöltözve találkozzanak újra a gútai malom vendéglőjében. Elégedetten fogyasztják el a megérdemelt forró gulyást, isznak egy kis áldomást, esetleg rummal ízesített teát. Még egy darabig elcseverésznek, aztán szépen hazamennek...
Én pedig beszélgetni kezdek a mai nap szervezőjével, a Gútai Rozmárok vezetőjével, a 60 éves Huszárik Károllyal, valamint nővérével, a 64 éves Huszárik Irénnel. Csodálkozva nézem őket, mert még mindig rövidujjút és rövidnadrágot viselnek, pedig a kis helyiségben, ahová félrevonultunk, egyáltalán nincs fűtés. És még mindig reszketnek! Felajánlom a kabátomat – könyörgöm, legalább Irén vegye fel! –, de csak jót mosolyognak rajtam.
– Ez a reszketés teljesen normális dolog – nyugtatnak meg. – A test így próbálja felmelegíteni magát. Tény, hogy ennyire nem szoktunk remegni. Ez azért van, mert néhány nappal ezelőtt melegebb volt, és testünk még nem szokott hozzá a hirtelen lehűlt, plusz 2,7 ºC-os vízhez.
– De ilyenkor aztán nem fáznak meg?
– Mióta téli úszók vagyunk, a megfázásos betegségek elkerülnek minket. Ha elkapjuk – mondjuk – az influenzát, nem leszünk lázasak, csak egy kicsit köhögünk, tüsszögünk, de az is hamar átmegy rajtunk. Károly 11 éve csinálja, én pedig hivatalosan három, és azóta jóformán nem voltunk betegek. A testünk rendkívül edzett. Otthonunkban télen-nyáron rövidujjút és rövidnadrágot viselünk, és nem lesz bajunk akkor se, ha így megyünk ki az udvarra. Alsónadrágra, alsóingre vagy sapkára egyáltalán nincs szükségünk.
– Hogyan jött az ötlet, hogy telente is megmártózik a folyóban? – kérdem Károlyt.
– Egész életemben sportoltam. Fiatalkoromban bokszoltam, később pedig többek közt futottam, kerékpároztam (egyéni rekordom 320 km/nap, de a mai napig lebiciklizek 150-170 km-t), valamint kutyák kiképzésével foglalkoztam. Amellett, hogy szerettem mozogni, mindig is érdekelt, hogyan tudom legyőzni testem korlátait. Szeretem a kihívásokat. Nem tudnám megmondani, hogyan jutott az eszembe a téli úszás. Talán az motivált, hogy víz mellett nőttünk fel, szeretek úszni, és Gútán nincs uszoda. Egy véletlen folytán megismerkedtem a pozsonyi jegesmedvék szóvivőjével, aki ellátott tanácsokkal, brosúrákkal. Ezek alapján nekiláttam edzeni.
– Hogyan válik valakiből hidegvérű jegesmedve?
– Az edzést tavasszal kell elkezdeni. Reggelente hideg vízzel kell zuhanyozni, és az időtartamot fokozatosan növelve, 2-3 percig ajánlatos a hideg víz alatt állni. A váltott tusolás nem jó, kizárólag a hideg víz ajánlott. (Meleg vízzel egyáltalán nem mosakodunk, esetleg langyossal.) Aztán nyártól kezdve hetente több alkalommal úszni kell a folyóban. Ahogy fokozatosan hűl az idő, a test is hozzászokik a hideg folyóvízhez. Télre már az újonc is készen áll arra, hogy jeges vízfürdőt vegyen. A gyakorlást a későbbiekben is folytatni kell. Mi például hetente kétszer-háromszor edzünk. Ez esetemben úgy néz ki, hogy melegítőben kikerékpározom a partra, ruháimat berakom a bicikliskosárba, és irány a víz. Majd miután egy jót úsztam, úgy, ahogy vagyok, egy szál fürdőgatyában hazatekerek.
– Egy szál fürdőnadrágban? És mit szólnak ehhez a helyiek?
– Hát, azt gondolják, hogy ennek annyi, valami az agyára ment... De nem lakom messze, úgyhogy nem kell egész Gútán végigkarikázni. Meg aztán minden csoda három napig tart – mára hozzászoktak. Nem dohányzom, nem iszom – a sportnak élek.
Az edzés része az is, hogy mikor hajat mosok, nem szárítom meg. Télen is kimegyek az utcára vizes fővel. Időnként jégcsapok lógnak a hajamból, de kirázom, és kész.
– Mi a legjobb vízhőmérséklet egy téli úszónak?
– A nulla körüli, akkor „harap” a víz. Most kivételesen szintén „harapott”, de csak azért, mert mint már mondtuk, nem tudtunk hozzászokni. Egyébként bent a vízben, úszás közben nem fázunk. A reszketés csak akkor kezdődik, amikor már kijöttünk. A jeges vízben legfeljebb 22-24 percig szabad tartózkodni, utána a test végzetesen kihűlhet.
– Ma a Gútai Rozmárok 13-an vannak. Hogyan alapította meg a klubot?
– Eleinte a pozsonyiakhoz szerettem volna csatlakozni. Aztán meggyőztek: alapítsak itthon egy csapatot. Először Keszeli Gábor barátom kapott kedvet, aztán egyre többen lettünk.
– Önt is a testvére fertőzte meg? – kérdem Irént.
– Nekem az elejétől kezdve, hogy Károly nekilátott edzeni, tetszett ez az egész. A motivációm hasonló az övéhez: én is szeretek úszni, és a kihívások is vonzanak. Hamarosan én is jegesmedve lettem.
Huszárik Károly
– Mit szólt hozzá a család?
– Az élettársam maga is sportember. Negyvenéves, és hetente kétszer focizni jár. Ő mindenben támogat. A lányom sem gátolt semmiben, sőt, a vőjelölt is kedvet kapott a téli úszáshoz: ma már ő is a klubunk tagja. A barátnőim eleinte bolondnak néztek. Hatvanévesen bemerészkedni a jeges vízbe? Rossz vége lesz ennek – mondogatták. Aztán látták, hogy nemhogy nem lett tőle bajom, hanem sokkal jobban érzem magam. Azelőtt komoly hátgerincproblémákkal küzdöttem, a térdemet pedig már kétszer majdnem megműtötték. Nos, mióta téli úszó lettem, egyáltalán nincsenek fájdalmaim, rendbejött a térdem, a hátam. Azóta orvosnál sem jártam. Mindezt látva, egyik barátnőm szintén beszállt a csapatba.
– Ön viszont sántít... – fordulok ismét Károlyhoz.
– Az én lábamat már annyi sportbaleset érte, hogy felsorolni is nehéz, hányszor volt gipszben vagy műtve. A téli úszás segít, hogy szinten tartsam magam. Addig jó, míg az ember aktív – utána már nem sokat ér az élet. Ezért, amíg tudok, mozgok.
