Szinyei Merse Pál Majális című festménye talán az egyik legismertebb magyar kincs.
Impresszionista kép. Az impresszionista festőkről elsőként annyit tudunk, hogy szívesen festettek a szabadban, és a benyomásaikat (impresszióikat) vitték vászonra.
1873, vászon, olaj, 128 x 162,5 Budapest (© Magyar Nemzeti Galéria)
A Majális ötletét azok a kora nyári együttlétek adták, amelyeken Szinyei is részt vett a feleségével. A kép mégsem a szabadban, hanem a festő müncheni műtermében készült.
A Majális társasága a valóságban sohasem volt együtt, az alakokról a festő egyenként készített vázlatokat. A vörös takarón fekvő férfi alakját például egy dél-tiroli építészről mintázta, a fehér ruhás nő egyik barátjuk volt, a rózsaszín ruhás hölgy hivatásos modellként dolgozott, és így tovább. A Majális témája merészen egyszerű: egy pázsitos domboldalon mulatozó társaság piknikje. Hétköznapiságánál csak ragyogó színei szokatlanabbak.
Szinyei önéletrajzában írja: „Magamat is ráfestettem a képre, hason fekve, falatozva, hátat fordítva. Bevallom, azon kritikusokra gondoltam, kiknek képem nem fog tetszeni.”
A világító koloritot Szinyei úgy érte el, hogy színeit az impresszionistákhoz hasonlóan fehér alapozásra vitte fel, az árnyalatokat azután vékony, lazúros rétegekben.
A Majális üde természetábrázolása új volt akkoriban, ezért a festő elismerést remélve állította ki művét az 1873-as bécsi világkiállításon. De a rendezők szándékosan előnytelen helyre akasztották, így Szinyei visszavonta. Csak egy évtized múltán engedte a nyilvánosság elé, de friss színvilága még akkor is megütközést keltett a konzervatív bécsi körökben. Hiába helyezett el Szinyei a festmény alá valódi pázsitkockákat, a közönség természetellenesnek érezte a mező élénkzöld színét.
