Megbotránkoztató dolgokat fogok most írni, de nem árt néha tükörbe nézni. Mi a baj velünk, nőkkel, miért lehet velünk még mindig kibabrálni?
Csak azért, mert mi is kibabrálunk magunkkal. A világ lakosságának a fele nő, a másik fele férfi. A nők ma ugyanúgy szavazhatnak a választásokon, mint a férfiak – a nők mégsem részesülnek felerészben sem a világ javaiból. Elgondolkodtak már azon, hogy miért? Miért tekinti a nő a másik nőt ellenségnek? Miért van az, hogy a nő a nőnek farkasa?
Az a munkahely, ahol főleg nők dolgoznak, maga a pokol. Folyik a rivalizálás, a kirekesztés. (© Byron Eggenschwiler)
A munkahelyek tele vannak egymással rivalizáló nőkkel, akiket még mindig a régi beidegződések irányítanak. Le kell nyomnom a másik nőt, hogy tudjak érvényesülni: mondják ezek a nők. S kikezdik egymást, ha hárman vannak, ketten összefognak a harmadik ellen, pletykálkodnak, marakodnak.
Régen a férfi figyelméért folyt a harc, mert a nő nem tanulhatott, nem dolgozhatott, s a szebb vagy cselesebb nő jobban férjhez ment, s jobb élete lett. Ma már nem ettől lesz jobb a nő élete, csak a feje lesz kergébb. Miért csináljuk még mindig ezt egymással? Egyáltalán: mi köze ennek a cicaharcnak egy mai modern munkahelyhez? Bizony semmi.
S ne mondja senki, hogy ez nem igaz. Női munkahelyen dolgozom, ahol sokszor megkergült tyúkokként kezdik ki egymást a nők. A tét pedig: a nagy semmi.
A magát áruló nő
A nő szép, szebb, mint a férfi – s ezt a szépséget semmi mással nem lehet kiváltani. A női szépség érték, erő és hatalom. Hatalom, amit a nő még mindig nem a saját érdekeit előtérbe helyezve használ. Mindig a fejemet csóválom, mikor a prostituált nők sanyarú sorsa felett siránkozunk – vagy épp az új jelszót harsogjuk, hogy szükség van szexmunkásokra... (Nemrégiben a lányom volt osztálytársa kioktatott, hogy igenis, a rokkant embereknek ingyenes szexszolgáltatást kell kapniuk.)
Ez a fiatal nő sohasem hallott etikáról, amelyik kimondja, hogy az emberi test nem bocsájtható áruba. Például nem adhatjuk el a szerveinket sem pénzért, még ha szívesen meg is tennénk. Az embert, vagyis a nőt bizony néha önmagától kell megmenteni. Hogy mire gondolok pontosan?
A lengyel sikerfilm, a Lányok Dubajban, az eszkortlányok életének sötét oldalát mutatja meg.
Igen, vannak szomorú történetek az örömlányokról vagy kényszerszeretőkről, rengeteg ilyen történet van. De azért sok esetben csak annyi a titok, hogy a nő rájött: a testével tud a legkönnyebben pénzt keresni. Nem kell neki a szalag mellett robotolni, rossz munkákat végezni a festékgyárban: minden megoldódik azzal, ha elkezdi árulni a testét. Az egyetemista lányok a kukkolóhálózatokban dolgoznak, az unatkozó kismama úgy jut dugipénzhez, hogy feljárnak hozzá a férfiak.
És ott vannak a hivatásosok. Akik csodálkoznak, hüledeznek: hihetetlen, mennyi a kiéhezett férfi... S örvendeznek, mert dől a pénz, sosem gondolták volna, hogy ilyen könnyen is lehet pénzt keresni! Könnyen? A balga nő a testével dolgozik, és nem tudja, hogy közben a lelkét is vásárra viszi, mert minden egyes pénzért árult aktus bepiszkítja. Hiába, így vagyunk behuzalozva. Ami a testünkkel történik, az a lelkünkön is nyomot hagy!
Ezek a nők a végén mentálisan tönkremennek, csalódottak lesznek. A rossz világot okolják minden keserűségért, amit majd elszenvednek, mert már nem tudják úgy élvezni az életet, mint előtte. Az élet bepiszkolódott, mert ők is bepiszkolódtak.
