Ma, amikor a fő jelszó a divatban a fenntarthatóság, nem veszik át a birkagyapjút. Pedig még nem is olyan régen a legnépszerűbb természetes anyagunk volt. Az akril és a nejlon azonban ledöntötte a trónjáról a textiliparban.
A gyapjút a juhok évente kétszeri nyírásával nyerik. A hajjal ellentétben a gyapjúszálak üregesek, a vízgőz akár 30 százalékát is elnyelik anélkül, hogy átnedvesednének. A benne levő lanolin – vagyis zsír – segíti a nedv zárást. (Ezért használják például a modern mosható pelenkák külsejére is.)
A gyapjú elvezeti az emberi testtől is a vizet, tehát szárazon és melegen tartja az embert. Stabilan fenntartja a testhőmérsékletet, ezért télen-nyáron kedvelt a belőle készült ruházat. És így tovább.
A gyapjú nem engedi be a hívatlan vendéget, a poratkát; légáteresztő, nem szívja magába a szagokat, szinte öntisztító. Ezért is készítenek belőle takarót, paplant. A gyapjút megújuló alapanyagnak tekintik, hisz birkák mindenütt élnek. Amint az anyag élettartama véget ér, a talajban hamar lebomlik.
Feldolgozása pedig jóval kisebb környezeti terheléssel jár, mint a szintetikus szálaké; az egyik legzöldebb textilipari nyersanyagunk.
A hetvenes években a gyapjú a birkatartás költségének a felét fedezte, mára jó, ha az öt százalékát – ha egyáltalán akad, aki megvásárolja a gyapjút, nyomott áron.
A lakossági hulladékudvarok nem veszik át, s a textiliparnak sem kell. Mert nem az átvevők a hibásak, hanem a piac. Mit csinálhat egy mezőgazdász a lenyírt több köbméternyi birkagyapjúval?
A dióspatonyi Kukkónia farmon fényképeztük le a birkanyírást: ők sem tudják eladni, így az istállókat bélelik ki vele, hisz kiváló hőszabályozó.
Itt tartunk most, 2022-ben. A fenntarthatóság tetszetős jelszó, de csak ennyi.