Nemrégiben egy orvosi világkongresszuson az újraélesztéssel (reszuszcitációval) foglalkozva vita alakult ki arról, ki mindenkit kellene kiképezni a hirtelen szívhalál esetén halaszthatatlan elsősegélynyújtásra. Rendőr, kalauz, portás, bevásárlóközponti eladó – szóltak a tippek, ám egy amerikai szívsebész azzal zárta le a vitát, hogy a legfontosabb személy, akinek a legjobban kellene tudnia az újraélesztést – az a szívbeteg felesége.
Az elhangzásakor amolyan amerikai bohókás ötletnek tekintett ajánlást azóta az élet ismételten visszaigazolta. A hirtelen szívhalál az esetek többségében ugyanis otthon, gyakran a hálószobában következik be, és ilyenkor leggyorsabban és ezért leghatékonyabban a feleség, élettárs kezdheti meg az újraélesztést. Ezért Nyugaton a kardiológiai szakellátás szerves részét képezi a legközelebbi hozzátartozók számára szervezett – nemegyszer videofelvétellel könnyített – újraélesztési tanfolyam.
(© Elena Brovko/iStock; Getty Images; Everyday Health)
Mi történik a „hirtelen szívhalál” esetén? A beteg – gyakran minden figyelmeztető „jel” (mellkasi fájdalom, szédülés) nélkül – összeesik, eszméletét veszti, leáll a légzése. Az oxigénhiányra legérzékenyebb agysejtek 3-4 percet „bírnak ki” oxigén nélkül. Ennyi időáll tehát az elsősegélynyújtó rendelkezésére, hogy újraindítsa vagy pótolja a szívműködést.
Nem szabad tehát időt veszteni a beteg „vizsgálatával”, a pulzus tapintásával, netán vérnyomásméréssel. Ha a beteg nem reagál egy fájdalmas ingerre – pl. megcsípjük az arcát –, mellkasa nem mozog, azonnal el kell kezdeni a külső szívmasszázst.
Csak a mellkasnak erélyes ritmusos nyomogatása képes – úgy-ahogy – pótolni a szívleállás, kamraremegés (fibrilláció) miatt kiesett pumpafunkciót.
A beteg a hátán fekszik, kemény alapon – legjobb a padlón –, és az életmentő mellé térdelve, tenyereit egymásra és a mell közepére helyezve percenként kb. százszor (!) nyomja össze a mellkast. A korábbi ajánlásokkal szemben, a legújabb életmentési utasítások szerint: nincs szükség szájból szájba (szájból orrba) való „mesterséges lélegeztetésre”. A lélegeztetéssel ugyanis értékes másodpercek vesznek el abból az időből, amit az agy vérellátása szempontjából a szívmasszázs jelent.
Ha van segítség, akkor beiktatható a lélegeztetés is, pl. minden 30 lenyomás után 2 (nem több!) befújás. Ha azonnal, tehát az eszméletvesztés és légzésleállás után 10-20 másodpercen belül elkezdjük a szívmasszázst, az újraélesztés esélye jelentősen növelhető.
Az időben kiérkező gyorsmentő személyzete egyrészt folytathatja a szívmasszázst, ill. ha kamraremegés (fibrilláció) okozta az eszméletvesztést, áramütéssel defibrillálhat, azaz visszaállíthatja a szív normális ritmusát. A leggyorsabb gyorsmentő sem képes azonban helyrehozni azt a kárt, amelyet a szívmasszázs azonnali el nem kezdése okozhat.
Akinek tehát férje, élettársa szívbeteg, kérje meg a szívgyógyászt vagy a háziorvost, tanítsa meg őt az újraélesztés fogásaira, hogy szükség esetén tudjon és merjen – életet menteni!
