Mi a bajuk magukkal ezeknek a fiatalembereknek, akik mindenképpen másnak akarják magukat láttatni, mint amilyennek az Isten megteremtette őket? Az egyik ember magasabb lesz, a másik alacsonyabb, egyforma terhelés mellett sem nő egyformára minden bicepsz és tricepsz. Ez is egyéni adottság, ahogy az is, hogy az egyik ember erősebb vagy okosabb lesz, mint a másik.
Persze, lehet szorgoskodni, sokat edzeni az izmainkat vagy tanulással tornáztatni az agysejtjeinket, de léteznek határok. S mindenki csak a saját határainak legyőzését tűzheti ki legmagasabb céljának, nem pedig Herkules izomerejének túlszárnyalását. Mert tisztességes úton ez nem mehet végbe (elvégre Herkules egy nem létező személy, ráadásul félisten).
(© Juan Bernabeu for The Washington Post)
Ha ma valaki csúnya (csúnyának érzi vagy hiszi magát), akkor átszabatja az arcát, a testét. Ha ma valaki satnyának érzi magát, izomtömeggel burkolózik be. (Azt mondják: a háj növesztése lelkileg azt jelenti, hogy nem akarjuk közel engedni magunkhoz az embereket. A körénk növesztett hájjal távol tartjuk őket.) És a sok izom mit jelent? Szeretnénk, ha szeretnének, s egyben érinthetetlennek és felsőbbrendűnek néznénk ki, ezért lufiizmokkal vesszük körül magunkat. Pedig a sport nem erről szól! Az edzés nélküli izomtömegnövelés is nagyon veszélyes. Sokan edzéssel kezdik, de aztán már nem fűlik a foguk hozzá. Még nagyobb izmokat viszont akarnak, s már nem a valódi testüket látják a tükörben, ezért továbbra is szúrják magukat. Már nem gyúrják, csak szúrják.
A testképzavar azt jelenti, hogy az ember belenéz a tükörbe, s nem a tükörképét látja, hanem valaki mást. A női testképzavar az anorexiásokra jellemző, akik azt tartják, soha nem lehetnek elég soványak. S mikor már a csontjuk se zörög, mert a halál kapujában állnak, akkor sem a halál angyalát látják, hanem a hurkás karjukat.
1994-ben, mikor útjára indult az Új Nő, az első oldalakon egy beszélgetést készítettem egy anorexiás lánnyal, aki agyonéheztette magát, hogy megfeleljen apjának, aki mindig a „jó nőket” (a jó sovány nőket) kedvelte – s nem az olyan ducikat, mint beszélgetőpartnerem. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s kiderült: a testképzavar nem csak női betegség lehet. A testképzavaros lányok mellett megjelentek a testképzavaros férfiak, akik soha nem lehetnek elég izmosak.
S a betegség és jelenség tarol: falvainkban és városainkban gombamód szaporodnak a fitnesztermek, ahol az ifjúság marokszám falja az ilyen-olyan aranytablettákat és izomnövelőket. A legtöbbje kétes eredetű, mert a fő szempont: minél olcsóbb legyen. Olcsón pedig lassan már csak a halált hozó gyilkos porokat adják.
Jandás Róbert (Komárom) személyi edző, aktív testépítővel beszélgettünk.
– Ha valaki annyira beleszédül a sportba, hogy illegális szerekhez nyúl, annak pszichés oka van. Annak az önértékeléssel van baja! – mondja Róbert. – Holott a cél illúzió, és az egészségüket teszik kockára. Amit a testépítésben elértem, azt én „tisztán” értem el, illegális szerek nélkül. Ha díjat osztanék, akkor azoknak a negyvenöt-ötven éves férfiaknak adnék díjat, akik fiatalabbnak néznek ki a koruknál, harmonikus az izomzatuk, és egészségesek. Nem pedig egy huszonéves srácnak, aki ki van ütve, és mindenféle kémiai szerek által befolyásolt testet tart a színpadon.
– A túlzott izomnövelés egyfajta testképzavarral járhat együtt...
– Ha valakivel edzeni kezdek, nálam az első lépés az, hogy odavezetem a tükörhöz. Ez vagyok én, mondja a tükörbe nézve, s nem teszem függővé a boldogságomat az edzésektől. Nem gondolom azt, hogy akkor leszek majd elégedett, ha tíz-tizenöt hónap alatt az edzéseken túljutok. Mert fontos, hogy legyen célunk, de a közben eltelő időnek is tudjunk örülni. Autogén edzéseket vezetek, ami annyit jelent, hogy a pszichére építem a mozgást. Ránézek, és ott, az akkori állapotára készítek egy edzést. Ami nem arról szól, hogy ezt meg kell tenned. Semmit sem muszáj! Változhat a gyakorlat, valamikor edzés közben is, mivel esetleg épp történt valami rezdülés, mimika, ami jelzi, hogy ez most nem megfelelő, és akkor csinálunk valami mást.
– Miért van mégis, hogy sokan illegális izomnövelő szereket használnak?
– Felgyorsult a világ. Az a mostani trend, hogy mindent gyorsan kell elérni. Gyors fejlődés, nagy izom – már nem évek, hanem hetek-hónapok alatt. Két év alatt hat évet akarnak legyűrni, eredményt elérni! Bizonyítani akarnak, és nyerni akarnak. A mai versenyekre egyébként sem lehet kiegészítők nélkül készülni, olyanok az elvárások. Léteznek kitűnő legális szerek, mégis sokan az illegális, veszélyes termékeket választják. A döntés mindig rajtunk múlik! A kezdő lépéseket csak edzői vezetéssel érdemes megtenni. Az edző pontosan előírja az edzéstervet – és azt, hogy a tanítvány mikor és mit szedhet, és hogyan étkezhet.
Jandás Róbert (© facebook.com/robert.jandas)
– Hogyan lehet befolyásolni az illegális szereken élőket?
– Aki az illegális utat választja, azt a negatív példák sem riasztják el. Tiszta úton kevés ember jár a testépítésben! Ahhoz, hogy változtassanak, meg kell hogy éljenek egy töréspontot. Utána már másként gondolkodnak. De sokszor már késő, mert a szervezet károsodik.
– Mi a véleménye a diétákról?
– A kezdeteknél egyáltalán nem ajánlom a diétát. Persze, radikális eredményt lehet elérni vele, de nem biztos, hogy közben megmarad a szervezet kiegyensúlyozottsága. Ha a diétának egy versenyen célja van, akkor az még jó érzéssel is eltölthet. De ha azért kezdjük a diétát, hogy jobban nézzünk ki, akkor nincs miért rohanni. Már nyolc éve tornázik nálam egy hölgy, aki azelőtt rengeteget szenvedett a diétákkal. Most kinézetre annak a nőnek a lánya lehetne, aki nyolc éve a tornát elkezdte. Megállt az idő (még az óráját is elvesztette a – szó szoros értelemben). Sikertelen ember nincs, csak türelmetlen... Nem szabad leállni, és a holtpont megszűnik. Ahhoz, hogy elkezdjünk egy komoly testépítést vagy testformálást, ki kell kicsit bogozni, hogy mi is van az életünkkel, és mit akarunk igazán (ez a gondolati nagytakarítás). Ha tanításnak lehet nevezni, amit én teszek az edző – tanítvány viszonyban, akkor úgy fogalmaznám meg: járni tanítok, nem futni. Ha megtanulunk stabilan járni, nem lesz szükségünk a futásra, a célba beérünk sétálva is. Sajnos, a mai világban fordított helyzet van: futnak, és nem tudnak rendesen járni. Ezért van annyi hanyatt vágódás.
– Miért jó a fitnesz?
– Az edzés egy lehetőség a feltöltődésre. Először a helyes edzést kell megtanulni, azután, akinél szükséges, jöhetnek a táplálékkiegészítők. De csak utána! Az nem jó, ha valaki bemegy a fitneszbe, és már az első alkalommal megpakolt táskákkal jön ki, tele dobozokkal. Sokan átesnek egy kiegészítőkúrán – fehérjék, aminosavak, glutamin –, de a kezdetekben ez is minimálisan ajánlott. Először mozgósítsuk a belső tartalékainkat. Fontos a természetes táplálkozás rendszeressége, minősége, és utána jöhet egy kiegészítő alapcsomag, amit azután lehet fokozni. De csak versenyzőknél!
A versenyek előtt a homlokunkra van írva, hogy nem érezzük jól magunkat (előtte szálkásítani kell, alig marad víz a szervezetben). Az a perc számít, amikor kiállunk a színpadra. Akkor kell csúcsformában lenni. A versenyek után mindig van egy regenerálódási időszak. (Meg ünneplés, ha nyertünk – tapasztalatot mindenképpen.)
– Igaz, hogy a mesterségesen, kémiai szerekkel „felpumpált“ izmokban nincs igazi erő?
– A mesterséges szerek által is lehet erő az izmokban, mert ezek a szerek megnövelik a hormonszintet (meg is bolondíthatják a hormonháztartást). Viszont ahogy van felfutásuk, utána van süllyedőpont is. Amikor a szervezet bedobja a törülközőt, hogy most szüksége van regenerálódásra – és akkor elindul a visszaépítési folyamat. Ilyenkor méregtelenítőszereket kell szedni, amelyek tehermentesítik a májat... Én mindig azt mondom: ahogy a navigátor kulcsember a sofőr mellett, ugyanúgy az edző is kulcsember a tornázó mellett. Fontos, hogy a jó irányban tartsa! Az edzésekkel megteremthetjük az időtlent! Ami azt eredményezi, hogy edzés közben kiesünk az idő fogságából. Akkor nem öregszünk annyira, mert nem idegeskedünk. Az értékrend az ünneplés: ünneplem, hogy edzeni járok, hogy eszem, alszom. A kis lépések is – amikor épp csak egy picit emelünk a súlyon – apró ünneplések. A sikeres edzések előtt rengeteg (látszólag) sikertelen van, pedig csak az a sikertelen edzés, amikor el sem megyünk edzeni! Az edzés lényege, hogy tiszta úton haladjunk, és ha megjelennek a ráncok az arcunkon, akkor azok attól legyenek, hogy sokat mosolygunk.
A szakemberek a nyolcvanas évek óta átlagosan ötévente írnak le új evészavart vagy testképzavart. Ezek egyike a kényszeres testépítés formájában jelentkező izomdiszmorfia, ami a férfiak kétségbeesett reakciója a nők erősödő „hatalmára”.
Izmosodó modellek és akciófigurák
A férfitestideál változását alátámasztó vizsgálatoknál kiderült, hogy a hetvenes évektől kezdve a mellkas kerülete 113 cm-ről 139-re, a bicepszé pedig 31-ről 69-re duzzadt. Valószínűleg ennek a számlájára írható, hogy az elmúlt harminc évben két-háromszorosára nőtt azoknak a férfiaknak a száma, akik elégedetlenek a saját külsejükkel. Ez motiválja őket abban, hogy több energiát áldozzanak testük ápolására és karbantartására. Sokan közülük megszállottan edzenek, nagy összegeket költenek (akár illegális) táplálékkiegészítőkre, szteroidokra vagy plasztikai beavatkozásokra is. Ez gyakran kényszeres jelleget ölt.
A jelenséget a szakirodalom Adonisz-komplexusnak hívja. „Az izomdiszmorfia az izmok méretével való túlzott, rögeszmés foglalatosságot, illetve az izomtömeg növelésének intenzív vágyát jelenti. Az ebben szenvedő férfiak erős alkatuk ellenére kicsinek, gyengének érzik magukat, és hosszú órákat töltenek az edzőteremben, hogy elérjék az általuk ideálisnak tartott izomzatot. Testképzavaruk viszont megakadályozza őket abban, hogy észleljék a fejlődést” – foglalja össze a betegséget dr. Babusa Bernadett, a téma elismert magyar szakértője.
„Egyre kevesebb olyan területe marad az életnek, ahol a férfiak megőrizték vezető szerepüket. Emiatt fenyegetve érzik férfiasságukat. Az izomzat fejlesztése az egyetlen, ahol a biológiai korlátok miatt jobban érvényesülhetnek.”
Kényszeres testépítés
A kemény edzésekkel önmagukban nincs probléma. A baj ott kezdődik, ha elvész a kontroll, és az egyén az izomzat növelésének rendel alá mindent. „Az izomdiszmorfiában szenvedőnek gyakorlatilag az edzés uralja a mindennapjait. Önértékelésének legfőbb alapját saját teste képezi. Nincs határ, a végtelenségig növelné az izomzatát.”
A betegség diagnosztizálása sem egyszerű feladat. Leginkább azért, mert az izomdiszmorfiásoknak az anorexiásokhoz hasonlóan nincs betegségtudatuk, és nem érzik, hogy segítségre van szükségük.
Fábián Gergely
