Orbán Katalin a múlt év januárjában került a Komáromi Jókai Színházhoz, ez az első önálló évadja. A színház mesevilágában a díszletek és jelmezek mellett igencsak nagy szerep jut a kellékeknek.
Lehetnek egyszerű, mindennapi használati tárgyak: retikül, kés, villa vagy éppen korhű gyertyatartó (ha a darabot éppen korhű rendezésben játsszák). De lehetnek kardok, pisztolyok vagy a történet szerint éppen varázserővel bíró eszközök.
Orbán Katalin
– A kellékes részt vesz a próbafolyamatban, előkeresi a kelléktárból vagy beszerzi a készülő színdarab kellékeit. Ezeket a kellékeket előadás előtt elhelyezi a takarásban a kellékasztalokon vagy a díszletben, szükség esetén odaadja, vagy kiveszi a takarásba kilépő színész kezéből – meséli Katalin. – A kellékeket színdarabonként külön ládában tároljuk. Ha egy színdarabot levesznek a műsorról, akkor kellékei visszakerülnek a kellékraktárba. Ezeket a kellékeket a következő színdarabokban használhatjuk. Két darabban nem használjuk ugyanazt a gyertyatartót.
– Ez nem tűnik praktikus megoldásnak.
– A kellékládát színdarabonként állítom össze, így nem fordulhat elő, hogy bármi elkeveredik, vagy kiutazás esetén otthon marad. A ládák fontos tartozéka az a papírcetli, amelyre összeírom az adott darab kellékeit, mit hova kell tenni, illetve hogy milyen feladataim vannak a darabban.
A stabil kellékeken kívül a kellékes ügyel a fogyókellékekre is. Minden darabhoz készül egy fogyókelléklista, amelyet jóváhagynak.
– Mik lehetnek fogyókellékek?
– Elsősorban a színdarabban elfogyasztott élelmiszerek, amelyeket nekem kell beszerezni. Az arany árában például mindig van 20 kg alma és 5 kg sárgarépa, a saláta viszont nem eredeti, kasírozott. Egy darab műanyag almáért 2-3 eurót is elkérnek, és ennyi pénzből több kiló eredeti is megvehető. A Különös házasságban kétszer van étkezés. A főtt ételeket félkész ételekkel helyettesítem, hogy ne kelljen főznöm. Kiutazáskor, kis kultúrházakban ez megvalósíthatatlan lenne. A leves például leforrázható levesporból készül. A második fogás, amely messziről sült húsnak látszik, valójában szeletelt füstölt sonka, a körítés krumplinak látszik, de igazából felvágott kifli. Az italok is fogyókellékek. A színészek a színpadon alkoholt nem fogyaszthatnak. A bort, pezsgőt általában Víneával helyettesítjük, a fehéret fehérrel, a vöröset vörössel. Fehérbort helyettesítheti még az almalé. A konyakospoharakban jeges tea van, a pálinka pedig nem más, mint tiszta víz. Ezek mellett fogyókellék lehet minden, aminek az előadásban valamiért meg kell semmisülnie. Gyakori, hogy egy színdarabban levél vagy végrendelet szerepel, amit összegyűrnek vagy széttépnek. Ezeket is én gyártom. Végrendeletet találtam az interneten, ennek alapján kézírással készítettem másolatot. Sokan úgy gondolják, hogy mindegy, mi van a papíron, de én szeretem, ha az van rajta, aminek lennie kell. Fogyóeszköz más is lehet. A Csirkefejben például a főszereplő minden egyes előadásban összetör egy tálat és egy tollat, ezeket pótolni kell.
– A nézőket biztosan nagyon érdekli, milyenek is közelről a színpadi fegyverek...
– A következő bemutatónk az Álszentek összeesküvése. Zajlanak a próbák, és egy kardot már kértek a kelléktárból. A színpadi vágóeszközök (kés, fejsze) élét ki kell csorbítani – erre a karbantartónkat szoktam megkérni –, nehogy balesetveszélyesek legyenek. Ha el kell dördüljön a fegyver az előadás alatt, akkor vaktöltényt használunk.
– Evezzünk szelídebb vizekre: látom, a kelléktárban egy dobozban kis zászlók sorakoznak...
– Igen, ezeket is én készítem. Egy hurkapálcikára kell felragasztani az előre nyomtatott süsüs és királyfis zászlókat. A Süsü, a sárkányt nagy sikerrel játssza a színház, én pedig – próbák között, vagy amikor éppen olyan próbák folynak, ahol nem kell jelen lenni, hanem elég, ha elérhető vagyok a helyiségemben, és szükség esetén az ügyelő hívására ott termek, esetleg kevesebb munkával járó előadások alatt –, ezerszámra készítem ezeket a zászlókat. A soproni előadásokra 7000 süsüs zászlót vittem magammal. A mesékben sok feladatom van.
A három kismalac című meseelőadásban nemcsak a színészek báboznak, hanem a többi színházi háttérdolgozónak is akad feladata. Mi is betartunk olyan eszközöket, amelyeknek szerepük van. Így például (többek között) én vagyok a focilabda, amit egy pálcára erősítve mozgatok: így „passzolgatnak“ a szereplők. Amikor pedig gólt lőnek, lehúzom a pálcás labdát, s egy másik kis labdával kapura dobok.
– Nemcsak kellékezel, de több előadásban szerepelsz, statisztálsz...
– A Különös házasságban cselédlányként, jelmezbe öltözve viszem be az ebédet. Kellékesként ebben a darabban van a legtöbb feladatom. Csak a kellékezés magában másfél óra még az előadás előtt. Amikor nem a színpadon vagyok, a leszedett poharakat, tányérokat mosogatom. A velencei kalmárban a kórusban énekelek.
– Hogyan kerültél a színházhoz?
– Eredetileg matematika–történelem szakos tanár vagyok, Nyitrán végeztem. Csaknem egy tanéven át tanítottam, de csak helyettesítettem. Utána kerültem a Komáromi Jókai Színházhoz kellékesnek. A munkabeosztás eléggé hektikus, van olyan nap, hogy csak négy órát dolgozom, de átlagosan nyolc-tízet. Volt már, hogy tizenöt órát töltöttem bent egyhuzamban. Gyakran tájolunk Magyarországon vagy itthon is.
– Amíg tart a színházi évad, nincs sok szabadidőd...
– Amire az ember nagyon akar, arra kerít időt. Szívesen olvasok, vagy gyöngyékszereket készítek. Legújabban pedig rákaptam a sujtásékszerek készítésére.
