Orvosi tanácsokban, életmódra, diétára vonatkozó írásokban, műsorokban egyre gyakrabban bukkan fel az „epigenetika” kifejezés. Két ógörög eredetű szóból tevődik össze. A „genetika” jól ismert, hiszen örökléstant jelent. Bonyolultabb az „epi-„ előtag értelmezése. Jelentheti ugyanis azt, hogy „rajta, felett, kívül, mellett, után” stb. Bizonyára több olvasónk számára ismerős pl. az epidurális injekció, érzéstelenítés fogalma, ami arra utal, hogy az érzéstelenítőszert a gerincvelő „kemény” (dura) burka fölé, a burkon kívülre szúrja be az orvos.

Egyelőre nincs jó magyar neve az epigenetikának. Szolgai fordítása valami olyat jelent, hogy a „genetikán túli, genetika feletti, genetikára épülő”. Szófejtéssel tehát nem jutunk célhoz, ezért megpróbáljuk „elmesélni”, miről is van szó.

nevtelen_terv_3_8.jpg

Aránylag jól ismert tény, hogy számos krónikus betegség nem vezethető vissza egyetlen okra, tényezőre. Ún. multifaktoriális eredetről beszélünk, és e faktorok egyike lehet az öröklődés, a „gének”. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy az öröklődésért felelős gének még nem okoznak betegséget, csupán a betegségre való hajlamot határozzák meg. Ahhoz azonban, hogy e hajlamból betegség alakuljon ki, bizonyos környezeti (életmódbeli) provokáló faktorra van szükség.

Érthetőbben: ha valaki a szüleitől cukorbetegségre hajlamosító géneket örököl, e hajlamból csak akkor lesz cukorbetegség, ha külső faktorok – mértéktelen evés, kevés mozgás – „segítik elő” a gének érvényesülését. Ma már tudjuk, hogy a külső, környezeti faktorok sokszor „epigenetikai módon” hatnak a génekre. A gén a DNS-lánc egy „mondata”, mely egymást szigorú sorrendben (szekvenciában) követő „betűkből” áll. E sorrend tervrajzként működik – e tervrajz alapján keletkeznek a fehérjék. Könnyen belátható, hogy ha a sorrendbe, tervrajzba hiba csúszik, azaz mutáció (változás) keletkezik, a hibás tervrajz alapján készített fehérje is hibás lesz.

Az eredmény, a genetikailag meghatározott, a DNS-betűsorrend megváltozásán alapuló betegség, betegséghajlam lehet. Csak az utóbbi évtizedben derült ki, hogy öröklődő betegség létrejöhet a DNS-betűsorrend, tehát a szekvencia megváltozása nélkül is.

A stressz, a táplálkozás, a sport, a fény, az alvásmennyiség, a dohányzás, vagyis az életmód, életvitel, környezetünk faktorai képesek a genetikai információhoz, a genetikai kódhoz való hozzáférhetőséget befolyásolni.

S ez az epigenetika, azaz a genetikai meghatározottság (hajlam) olyan módosulása, amely nem változott, ép DNS-betűsorrend „mellett, felett” (epi-) fejti ki hatását. Az epigenetikai mechanizmusok – a felsorolt környezeti faktorok – tehát a gének működésének megváltoztatása (kiiktatása) révén árthatnak. Milyen gyakorlati jelentősége van a fenti, többnyire csak a „tudósok” számára fontos új elméleti felismeréseknek? Elég nagy, hiszen számos fejlődési rendellenesség, krónikus női betegség, pl. az ún. policisztás petefészek tünetegyüttes, de a daganatos betegségek keletkezésében is a káros környezeti tényezők epigenetikus úton játszhatnak közre. Ráadásul az epigenetikai úton létrejött, a gének működését rossz irányba terelő hatások gyakran állandósulnak és öröklődhetnek is.

Dr. Kiss László
Cookies