Összeállításunkban a stílus nyomába eredünk. Van még stílus a világban?
Mit kezdjünk a Barbie asszonyokkal vagy az utóbbi húsz évben megjelent trenddel, a belebújós divattal?
Barbie asszonyoknak nevezik azokat a 40-en túli nőket, akik a szoláriumban szétégetik magukat, kiraknak mindent, majd felveszik hozzá a miniszoknyát. Ez főleg ránk, kelet-európaiakra jellemző, akik egy macsó kultúra által diktált követelménynek akarunk megfelelni.
Akkor vagyunk jó nők, ha ötvenévesen is harmincnak akarunk kinézni, s annak a férfinak próbálunk megfelelni, aki nem a finom megjelenést keresi, hanem a harsányt. Ezért vagyunk 20 évesen Barbie babák, 50 évesen pedig Barbie asszonyok.
Az utóbbi húsz évben megjelent egy még furcsább diktátum, hogy mindenki legyen egyforma: a karcsú nő is ugyanúgy nézzen ki, mint a nem karcsú. A szép mint esztétikai kategória eltűnt, hisz mikor minden szép, akkor senki sem szép. Mindenkinek zsákban kell járnia: az alaktalanoknak, de a jó alakúaknak is.
Ám ez csak egy ellencsapás, mert a hetvenes évektől azzal piszkálták a nőket, hogy milyen az alakjuk, nem elég áramvonalasak. Erre jött válaszul ez a trend a kétezres évek elején: igenis úgy vagy jó, ahogy vagy! S mára ebből lett egy kizárólagosság, amikor is, „ha te nem úgy akarsz szép lenni, mint a melegítőgatyás többség, akkor sznob vagy és nem közénk való”.