A nagy eszem-iszomok után kicsit vissza kéne fogni magunkat. De azt már megtanultuk, hogy az időszaki fogyózásokkal nem sokra megyünk. Sőt, két hónap múlva, a nagy lemondások „lemondása” után – még többet mutat majd a mérleg. Egy tanácsunk van: tanuljunk a franciáktól! Nem véletlenül, hogy már könyvek születnek a francia nők ésszerű étkezéséről.
Az egész világ csodálja a francia nőket – könnyedek, bájosak, nádszálkarcsúk. Tudnak élni. Nem híznak el, pedig szüntelenül esznek. Hogy lehet ez?
L’art de vivre – francia módra
Marianna barátnőm rájött. Hosszabb ideig élt Franciaországban, megismerte a szokásaikat. Egy alkalommal Reimsben járt, és ismerőse meghívta magához ebédre. Marianna gyanútlan fiatal lány volt, várta a lakomát. Az előétel olyan pici adag volt, hogy azt gondolta, ismerőse spórol rajta. Azután jött a második fogás: két szeletke (!) paradicsom. Már majd elájult az éhségtől. Azután jött a többi, de a főétel – szarvasgerinc áfonyamártással – sem volt nagyobb egy tenyérnyinél. Összesen hat fogást tálalt fel a barátnő, desszertként, gyufaskatulyányi fekete csokoládéból készült tortát. Mégis két óra hosszat ettek, és Marianna úgy jóllakott, hogy a tortával már nem is bírt. A francia ebédet jól elraktározta az emlékezetében, és otthon is folytatta: soha többet nem evett nagy adagokat. És nem maradt éhes, nem vágyott többre.
Will Clower amerikai orvos könyvet írt a francia nők étkezési szokásairól, The French Don’t Diet Plan (A francia nők nem diétáznak) címmel. Gyakorlati oldaláról közelítette meg a témát, csipkelődő, humoros stílusban. Észrevételeire érdemes odafigyelni.
1. Valódi ételeket együnk
A franciákat a világ arrogáns embereknek tartja, mintha lenéznék a többi országot és lakóikat. Magatartásuk talán érthető is. Will Clower leírja, hogy egy alkalommal egy francia orvosnő érkezett az amerikai orvoskongresszusra, és a vendéglőben megvető pillantásokat vetett arra a valamire, amit az amerikaiak tejszín gyanánt a kávéjukba öntöttek. Ha közelebbről megnézzük, mi az, amit tejszín helyett teszünk a kávénkba, igazat adunk neki, hiszen az adaléknak csak a neve tejszín. Miért nem tejjel vagy valódi tejszínnel ízesítjük a kávénkat? Mert a tejszín zsíros? Ez igaz, de hiszen csak pár cseppnyi kell a kávéba, ami szintén kis adag. Sokkal jobb egy pici csésze erős, aromás kávé, mint három deci kávénak nevezett valami, ami kávészemet alig, adalékanyagot annál többet látott...
A franciák semmilyen „diétás” ételt nem fogyasztanak. A reggelijük lágy és jó zsíros sajtból, kövér halból, fehér kenyérből, habkönnyű csokoládés croissant-ból áll. De hiszen szervezetünknek szüksége van a zsírokra!
Nincs értelme ezeket csökkentett zsírtartalmú margarinokkal helyettesíteni, amelyeket nem vagyunk képesek megemészteni, s a hasunk hordónyira torzul majd tőlük.A lágy sajtokból egyébként is csak egy kis darabot eszünk, s a reggelire elfogyasztott édes croissant sem árt, hiszen ezeket a zsírokat a délelőtt folyamán feldolgozza a szervezetünk.
Will Clower egyszerűen érvel. Az emberi szervezet az évezredek folyamán megszokta a természetes ételeket, és nem tudja megemészteni a vegyszerezett táplálékot. Az sem javít a helyzeten, ha valamely élelmiszer „light” jelzővel kerül forgalomba. Épp ellenkezőleg: a light azt jelenti, hogy az élelmiszerből a maradék természetes anyagot is eltávolították. A természetes élelmiszerek megadják szervezetünknek azt, amire szüksége van: a vitaminokat, az ásványi anyagokat, a hasznos zsírokat és cukrokat. Will Clower ezzel nem a fanatikus vegán diétát propagálja, csak annyit mond, hogy fogyasszuk azt, ami a kertben terem, és a mezőn szaladgál. Azaz tegyük pontosan azt, amit a franciák.
2. Három liter víz esztelenség
Valamennyien tudjuk, hogy sok vizet kell inni. Will Clower szerint azonban ez a szabály sem egyértelmű. Példának azokat hozza fel, akik versenyeznek, ki tud megenni több sült csirkét vagy szilvás gombócot. Mit gondolunk, mivel tágítják a gyomrukat? Jól gondoljuk – vízzel. Will Clower azzal érvel, hogy ugyanezt tesszük mi, hétköznapi evők is. A magunkba töltött több liter vízzel a nagy mennyiségű ételhez szoktatjuk a gyomrunkat. Ezért azt ajánlja, hogy ne igyunk többet napi másfél liternél, azt is kis kortyokban – kivéve persze a forró nyári napokat.
3. Borban az igazság – meg a karcsúság is
A bor külön fejezetet érdemel. Igaz, a bor is jó sok kalóriát tartalmaz, de csak akkor árt, ha este holtfáradtan hanyatlunk a fotelbe, és észre se vesszük, hogy megittunk háromszor két deci bort. A franciák okosabbak: egy pohár bort fogyasztanak ebéd után, hasonlóan, mint a többi mediterrán országban. A déliek azon sem lepődnek meg, hogy még a kolostorokban lakó apácák is elfogyasztják a pohárka borukat ebéd után. Az angliai étkezéskutató intézet kutatásai szerint ennél okosabbat nem is tehetnének. Ők ugyanis megállapították, hogy azok a dolgozók, akik a menzán ebéd után megisznak egy-egy pohár bort, délután sokkal eredményesebben dolgoznak, mint a bor megrögzött ellenzői.
4. Naponta háromszor – ne többször!
A legtöbb embert napközben egyre kísérti a gondolat, hogy „bekapnék valamit”. Ha a szakemberek tanácsa szerint egy héten keresztül pontosan felírnánk mindent, amit elfogyasztottunk, láthatnánk, hogy ezek a gyakori kis ételadagok estére egy teljes étkezést tesznek ki. A franciáknak nincs meg ez a rossz szokásuk. Reggel hét óra tájban elfogyasztanak egy kiadós reggelit, de azután már csak ebédet esznek – közben semmit. Még egy almát sem! Délben megebédelnek, és este nyolckor vacsoráznak. Ugyan ki bírná ki, hogy ebédtől vacsoráig, azaz nyolc óra hosszat semmit se egyen? Egy taktika azonban bevált: egész délután tervezgethetjük, hogy milyen finomságot készítünk majd vacsorára. Ezzel a gondolattal elég jól el lehet bolondítani az agyat.
5. A varázsszó: babaadagok
Az amerikai orvosok szerint az utóbbi ötven évben a duplájára, sőt, ötszörösére növekedtek az ételadagok. Ez a hazai adagokra is jellemző. Az éttermeket az ételadagok szerint kategorizáljuk: minél nagyobb, annál jobb! És ki ne hallotta volna az édesanyjától, nagymamájától, hogy „milyen keveset eszel, olyan sovány vagy, mint a hurkapálcika”! És unszolnak bennünket, hogy vegyünk még egy darab húst, még két-három gombócot. Will Clower egy egyszerű trükköt ajánl: használjunk otthon kisebb tányérokat. A kicsi tányéron a kevés étel többnek látszik.
A vendéglőben pedig, ahol most az óriási tányérok vannak divatban, mindjárt az étkezés elején mondjuk meg, hogy az adag felét csomagolják be. Egyre több olyan étterem van, ahol fél adagot vagy gyerekadagot is hajlandók felszolgálni.
6. Tervezett ételadag
Ez is egy primitív megoldás. Csak az óhajtott adag felét vegyük a tányérunkra, hiszen az éhes ember evés előtt úgy érzi, hogy a világot is fel tudná falni. De ha csak az adag felét rakjuk a tányérunkra, nem fog fájni a szívünk, hogy nem ehetünk, sőt, azzal kecsegtethetjük magunkat, hogy ha nem lesz elég, még vehetünk... Együnk lassan, és amikor befejeztük, tegyük le a villát, kanalat, és beszélgessünk az asztaltársasággal. Majd húsz perc múlva – ha még valóban éhesek vagyunk – vehetünk egy kevés ételt a tányérunkra. De nagyon valószínű, hogy már nem leszünk éhesek, hiszen a teltségérzet evés után húsz perccel már jelentkezik, és agyunk megálljt parancsol a gyomornak.
7. A táplálékkiegészítők semmit sem érnek
A tabletta hamis zöldség. Will Clower nevezi így az étrendkiegészítőket, az összes művitamint, amelyet jóhiszeműen elfogyasztunk. Valójában nem sokat érnek, mert a szervezet könnyebben befogadja a természetes vitaminokat. Ráadásul még be is csapnak bennünket – reggel bevettem a multivitaminomat, napközben már nem kell törődnöm azzal, hogy eszem-e zöldséget és gyümölcsöt... Will Clower több tanulmány is idéz, amelyekben megvizsgálták a napi gyümölcsökben és zöldségekben található vitaminokat. A legtöbb hasznos anyag azokban a terményekben van, amelyek nem utazták körül a világot. Ezért azt ajánlja, hogy ne gyógyszertárba járjunk a vitaminokért, hanem a kiskertbe vagy a közeli piacra!
8. Edzőterem helyett kerékpár
Az egyik legnevesebb edzőterem-hálózat Franciaországban is igyekezett gyökeret verni, de nem járt sikerrel. A francia bohém nemzet, és egyáltalán nem tetszett nekik a gondolat, hogy egyenmezben izzadjanak. A francia kormány tudja ezt, és a városokban támogatja a gyaloglást és a kerékpározást. Az országot járva tekintélyes mennyiségű, gondozott sétálóutat találunk. A legtöbb francia nem autóval közlekedik, hanem autóbusszal, villamossal vagy trolival, és nem restellnek elbiciklizni egyik faluból a másikba vagy gyalog felmenni a sokadik emeletre. És jól teszik, mert nemcsak mozognak, hanem jutalmul azt a jó érzést is megkapják, hogy egészségesek, és a testük jól működik.
9. Vissza az asztalhoz!
Aki társaságban kényelmes lassúsággal eszik, nemcsak az emésztésének kedvez, hanem a lelkiállapotának is. Egyes tanulmányok szerint hosszabb ideig tartanak azok a házasságok, amelyekben este közösen ül asztalhoz a család, mint a „hűtőszekrényes” házasságok, amelyekben mindenki akkor eszik, amikor ideje van, és maga szolgálja ki magát. Ezért este gyűjtsük szépen az asztal köré szeretteinket, még akkor is, ha nálunk az esti étkezés nem tart órák hosszat, mint a franciáknál (többek között azért, mert, ugye, a mi gyerekeinknek „rengeteget” kell tanulniuk és a számítógépnél ülniük). Igyekezzünk legalább egy óra hosszáig vacsorázni. Nem kell ötfogásos vacsora, elég egy előétel (sonka + dinnye), egy főétel (csirkehúsos saláta sajttal és olívaolajjal) meg egy kis desszert (jó minőségű fagylalt). És közben lehet beszélgetni is!
