Ön is dohányzik, kávézik, szívesen megiszik egy-két pohár bort? Ha igen a válasz, nehezen tudja majd megértetni gyerekével, hogy a kábítószerek mennyire veszélyesek. Inkább azt magyarázza meg neki, milyen könnyen függővé válik az ember.
Válaszoljon a kényelmetlen kérdésekre is, mert ha nem válaszol, a gyerek is elhallgatja azt, amiről kellemetlen beszélnie.
Nem lehet elég korán kezdeni
Az első számú feladat: a drogkérdést minél előbb szóba kell hozni. Késő akkor kezdeni a felvilágosítást, amikor a veszély már valóságos. Bár remélhetjük, hogy a gyerek fél, és nemet mond, de az is lehet, hogy a kíváncsiság erősebb benne, és azt hiszi, egy slukk semmit sem jelent. A kutatások azt mutatják, hogy a gyerekek először kisiskolás korukban találkoznak a drogokkal. Persze támaszkodhatunk az iskolai felvilágosításra is, de ezzel inkább ne számoljunk. Az egyszeri otthoni figyelmeztetés se sokat ér. Nem elég csak beszélni a drogokról. A szavak nem sokat érnek. Fontos, hogy a szülők is ismerjék a kábítószereket, a hatásukat. De az a legfontosabb, hogy nyitott, jó viszony legyen a szülő és a gyerek között.
Szerencsésnek mondhatja magát az, akiben bízik a gyermeke, aki példakép tud lenni! A példakép nem ideál, példakép lehet olyan ember is, aki elismeri, hogy vannak hibái, kudarcok is érték, és nyíltan mer beszélni róluk. A szülőnek a gyermek életkorához illő módszert kell találnia, ahogy a kábítószerről beszélni lehet vele, bár vannak általános szabályok is.
Az ivást és a cigarettázást 11–12 éves korban kezdik el a gyerekek. Az olyan drogoknál, mint a marihuána, a Pervitin és a heroin a 15–16. életév a korhatár. Az ötödik osztályos gyerekek 10 százaléka, a hatodikosoknak több mint 30 százaléka dohányzik.
Óvodáskor (3–7 éves gyerekek) – Hívjuk segítségül a meséket
A kicsi gyerekek általában szeretik a történetkéket. Miért ne mesélhetnénk történeteket a kábítószerekről? Az ő világuk még fekete-fehér, az üzenet legyen egyértelmű, nem kell túlbonyolítani. A szülő mondja el, mit gondol a drogokról, mi jut eszébe róluk, milyen aggályai vannak, mitől tart. Mindezt olyan hangnemben mondja, hogy a gyerekben bizalmat ébresszen, hogy ha ő találkozik ilyesmivel, legyen bátorsága elmondani a szülőnek.
Kisiskolások (7–11 évesek) – Közölje a szülő azt is, hogy a kábítószerek kellemes érzéseket keltenek
Ebben az életkorban konkrét eseteket is elmesélhetünk. A kisiskolások gyakran attól félnek, hogy egy kábítószer hatása alatt álló ember megtámadja őket, vagy cukorkába rejtett drogot erőszakol rájuk. Ebben az esetben meg kell nyugtatni a gyermeket, hogy ilyen előfordulhat ugyan, de mindig megvan a lehetősége, hogy nemet mondjon. Arra szintén fel kell hívni a gyerek figyelmét, hogy a kábítószer a kezdeti szakaszban kellemes közérzetet adhat. A gyerekek gyakran nem tudják, hogy a felnőttek miért is élnek kábítószerrel. Említsük meg a kábítószerezés veszélyeit, elsősorban azokat, amelyek tragédiához vezetnek, mint például a túladagolás miatt bekövetkező halál vagy részegség esetén a baleset. Mondjuk el, hogyan alakul ki a kábítószer-függőség, hogyan teszi tönkre az emberi szervezetet, és milyen betegségek terjednek el a kábítószer-élvezők között. Tizenegy éves kor körül már azt is elmondhatjuk, hogy annál jobb, minél idősebb életkorban próbálja ki az ember a drogokat: a cigarettát, a marihuánát vagy a szeszes italokat. Az éretlen szervezet sokkal sérülékenyebb, mint a felnőtt emberé, ezért ebben a korban egy fél év vagy egy év is sokat számít. Nagy segítség a gyermeknek, ha erősítjük az önbizalmát, ha arra biztatjuk, hogy járjon szakkörökbe, legyen hobbija, ami igazán érdekli. Az a gyermek, amelyiknek nincsenek sem tanulmányi sikerei, sem megfelelő elfoglaltsága, könnyen a kábítószer rabjává válik.
Felső tagozatos gyerekek (11–15 évesek) – A tiltás nem vezet eredményre
Nagyobb gyerekeknek már levetíthetünk kábítószeres fiatalokról szóló dokumentumfilmet (ha nem túl érzékeny a gyermek, és nem lesznek rémálmai tőle), vagy kezükbe adhatjuk drogszedő fiatalok önéletírásait (pl. a Sárkányos Lány önvallomását). Bevezetőnek mind a kettő jó, csak utána le kell ülni a gyermekkel, és meg kell vitatni a látottakat. Nem szükséges azonnal, leckeszerűen, hanem vissza lehet térni hozzá másnap kirándulás közben vagy az autóban ülve, amikor a nagyszülőkhöz utazunk hétvégére. Vannak családok, ahol vacsora vagy vasárnapi ebéd után nem széled szét a család, hanem ott maradnak beszélgetni, és sok érdekes témát – többek között ezt is – megtárgyalnak.
A szülő partner legyen – ne kinyilatkoztató! Ez azt jelenti, hogy meg kell hallgatni a gyermeket, és felelni kell a kérdéseire, esetleg véleményt mondani. Ez azt jelenti, hogy ha a gyermek azt mondja, hogy ő bizony szívesen kipróbálna valamilyen kábítószert, ne förmedjünk rá, ne fenyegessük meg, mi lesz, ha ki meri próbálni, hanem kérdezzük meg, miért érdekli ez annyira. És szépen, tárgyilagosan mondjuk el, milyen veszélyeket rejt magában, ha az ember akár egyszer is „elszáll”. Lehet, az is kiderül, hogy a gyermek a szabadság jelének tartja a füvezést. Ilyenkor türelmesen magyarázzuk el neki, hogy a kábítószer nem felszabadít, hanem rabságba taszít. Ebben a vonatkozásban ne csak a kábítószerekről szóljunk, hanem a többi veszélyről is: a túlzásba vitt sportolásról, az ivásról, a felelőtlen szexuális kapcsolatokról, a bűnözésről vagy az internetes kapcsolatokról. Próbáljuk elkerülni a kategorikus tiltást. Ne azt mondjuk, hogy „ezt nem szabad megtenned”, inkább azt, hogy „rettenetesen féltenélek, ha...”.
Középiskolások (15–19 évesek) – Ne térjünk ki a nyers kérdések elől
Ez a korosztály már szinte felnőtt, és nem fog engedélyt kérni, ha ki akarja próbálni a kábítószereket. Ebben a korban már teljesen nyílt kártyákkal kell játszani, mert a gyerek átlát a szülőn. Próbáljunk meg nem idegösszeomlást kapni, ha kiderül, hogy gyermekünk a hétvégi bulin marihuánát szív a barátaival. Inkább gratuláljunk magunknak, hogy magától elmondja. Készüljünk fel filozófiai eszmefuttatásokra és elevenbe vágó kérdésekre is. De jó jel, ha csemeténk hajlandó vitatkozni velünk, mert ez azt jelenti, hogy kíváncsi a véleményünkre. Rosszabb a helyzet, ha csak vitatkozik, és elutasítja, amit mondunk. Lehet, hogy éppen nihilista korszakát éli, és senkivel semmiről nem hajlandó tárgyalni. Ha azonban a szülő sejti, hogy már közelebbi ismeretségbe került a drogokkal, ne áltassa magát azzal, hogy majd kinövi, hanem forduljon szakemberhez, és azonnal cselekedjen. Jobb minél előbb, amíg kiskorú a gyermek, mert a nagykorúakkal sokkal nehezebb a helyzet.
Az ivást korábban kezdik a gyerekek. A tizenegy évesek 50 százalékának vannak tapasztalatai a szeszes italokkal, a tizenkét évesek között ez már 70 százalék, a tizenhárom évesek 90 százaléka iszik szeszes italt. A tizenhat éves középiskolások 40 százaléka jelezte, hogy már kipróbált valamilyen kábítószert.
Mire kell felfigyelni?
- Váratlanul romlik az iskolai előmenetele, és nem törődik vele, nem akarja kijavítani a jegyeit.
- Furcsán aluszékony, közönyös, mindig fáradt, vagy épp ellenkezőleg, tele van energiával.
- Rosszkedvű, lusta, megbízhatatlan.
- Farkasétvágya van, vagy fordítva: étvágytalan, nem akar enni.
- Gyakran változik a hangulata, szorong, depressziós, félelmek gyötrik.
- Nem törődik a külsejével, hosszú ujjú pólókat hord (hogy eltakarja a tűszúrások nyomait).
- Nyugtalan, zavart.
- Önkéntelen mozdulatokat tesz, szárazon köhög, kiütések vannak az arcán vagy a testén.
- Furcsa szag van a szobájában, különféle tabletták, tubusok hevernek szanaszét.
- Régi barátai elmaradnak, hobbijaival nem törődik, más társaságba jár, mint addig.
- Több pénzre van szüksége, ezért eladogatja a holmiját, győzködi a szülőt, hogy már nem érdekli az számítógép, amit annyira szeretett, gyakran kér pénzt tanszerekre, rendkívüli zsebpénzért könyörög, a nagyszülőket és az elvált szülőt is megkörnyékezi, elveszi a szülő pénztárcájából a pénzt.
Mit mondjunk a gyereknek, ha...
... a szülő mindennap iszik, nem sokat, csak egy-két pohár bort?
Ne tagadjuk, ne titkoljuk. Mondjuk azt, hogy egy pohár bor jót tesz az egészségnek. A második pohárnál mondjuk azt, hogy feloldja a napi feszültséget. De hangsúlyozzuk, hogy ilyenkor nem szabad autót vezetni
... részegen látja az apját vagy az anyját?
Ne tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna. Magyarázzuk meg neki, hogy ez egy rendkívüli eset. Mondjuk meg az igazat: vagy meghalt valaki a családból, vagy ünnepség volt a vállalatnál. Hogy általában nem szokott ennyit inni, de ha együtt van a barátaival, többet isznak, hogy jobb kedvük legyen. Az a fontos, hogy ne azt mondjuk a gyereknek, hogy bánatában iszik, vagy azért, mert depressziós. Más dolog az, ha a gyerek gyakran látja részegen az illetőt. Minél nagyobb a gyerek, annál őszintébbnek kell lenni, el kell magyarázni, mi az alkoholizmus, az italtól való függőség. Azt is megemlíthetjük, mit lehet tenni, ha alkoholista van a családban.
... szeszes italt lát reklámozni plakáton vagy a tévében?
A szeszes italok fogyasztását nem tiltja a törvény. Ez jó téma, mert meg lehet magyarázni a gyermeknek, hogy nem mindig igaz a mondás, miszerint „ami nem tilos, az engedélyezett”. Elmondhatjuk azt is, hogy a reklámnak nem az a célja, hogy egészségesebb legyen az ember, hanem az, hogy eladjon valamilyen terméket. Hogy a reklám nem hazudik, csak nem mutatja meg, milyen következménye van annak, ha az ember túlzásba viszi az ivást.
... randalírozó részeget lát az utcán?
Vegyük úgy, hogy ez jó alkalom arra, hogy megmagyarázzuk a gyermeknek, a szeszes italok mennyire kivetkőztetik magukból az embereket.
