Az Új Nő rózsanézőbe indul. Mert a rózsa olyan virág, amelyik megérdemli, hogy egy utazást szenteljünk neki. Egy csodás kirándulást, ahol minden szépség a „topon” van, s ahol a rózsánál nincs szebb virág. Jöjjön velünk Badenbe, a rózsák fesztiváljára!
A rózsa a legkedvesebb virágom. Először praktikus dolgokat tanultam meg róla, Akinek kertes háza van, az tudja, rózsát tartani annyit jelent, hogy kora tavasztól késő őszig friss virág van a vázánkban. Aztán megtanultam, hogy rózsa helyére rózsát ne ültess, csak ha kicseréled a földjét. Később szerettem csak belé, mert mindig ott volt körülöttem: állandó volt.
A Rosa nemzetségnév a görög rhodon szóból származik, amelynek jelentése piros. Ugyanis az ókori Görögországban termesztett rózsák kárminpiros színűek voltak. A megjelenésében lévő kettősség, a szúrós szár és szirmainak bársonyos tapintása, megindította az emberek fantáziáját. A virágszirmokból nyert eszencia pedig az aranynál értékesebb afrodiziákum, birtoklása a gazdagok kiváltsága volt.
Az ókori görögök a rózsát az istenek ajándékának, valamint a szerelem, a szépség és a boldogság jelképének tekintették. Róma hanyatlásának idején a féktelen gyönyör és a vad orgiák virága lett. A hosszan tartó vad mulatozásokon, valamint az előkelőségek kihajózásának alkalmával töménytelen mennyiségű rózsaszirmot hintettek szét. Ezekben az időkben még a Róma körüli termőföldeken is rózsát termesztettek – miközben a gabonát más országokból importálták.
Az első keresztények a rózsát a rómaiak bűnös élete miatt a hanyatlás virágának tartották. Pár évszázad elteltével azonban már a paradicsom, valamint Szűz Mária szent virága lett.
Egy legenda szerint a rózsa a paradicsomban még sima szárú virág volt, csak azután növesztett tüskéket, miután Ádám és Éva kiűzetett a paradicsomból. A középkori Franciaországban a hallgatás és a tapintatosság jelképeként a legmegbecsültebb virág volt, amelynek termesztését csak külön engedéllyel lehetett végezni. Angliában csak a XIV. században ismerték meg, ahol a fehér és vörös rózsa két rivális nemzetség között dúló háború jelképe lett. Ezt a 30 évig tartó háborút a mai napig is a „rózsák háborúja” néven emlegetik.
Megközelítőleg 25 féle rózsaillat különböztethető meg. A legerősebb, legjellegzetesebb illattal a vörös és rózsaszínű fajták rendelkeznek, de találunk köztük mohára, petrezselyemre hajazó fajtákat is. A rózsa feltűnt a konyhaművészetben és a borászatban is. Az ínyencmesterek kandírozott rózsaszirmokat, rózsalekvárt készítenek. A borászok pedig a fehérborba vörös rózsaszirmokat kevernek, amelyek a bor ízét is különlegessé teszik.
1840-ben Anglia és Belgium rózsatársaságai 500 000 frankot ajánlottak fel annak a nemesítőnek, aki igazi kék rózsát tud előállítani. Valószínűleg ők sem gondolták, hogy a feladat annyira nehéz, hogy a jutalmat csak 169 évvel később nyeri majd el a világ két legnagyobb genetikai növénynemesítő cége. A kifejezetten a kék rózsa előállítására alapított ausztrál Frorigene és a japán Suntory társaság 2009-ben jelent meg a virágpiacon a világ első hivatalos kék rózsájával.
Rózsához fűződő babonák
A mostani rómaiak nagy becsben tartják a rózsát, s minden római ember meg van győződve, hogy minél több rózsát nevel, annál hosszabb életet remélhet. Egy keresztény babona szerint illata elűzi az ördögöt. A boszorkány nem meri a rózsát letörni, mert attól fél, hogy ez leleplezi. A villám nem bántja azt, aki csipkerózsa alá rejtőzik, minthogy Jézus töviskoronája ebből állt, míg a havasi rózsa (Rhododendron) éppen ellenkező hatású. Ha valakinek a kertjében ősszel egyetlenegy rózsa virágzik, az halált jelent.
