A hónak és a havas tájnak megvan a maga varázsa, egyre többen kíváncsiak a hó birodalmára. Az utazási irodák – csehek és magyarok – egyre-másra kínálják a lappföldi utakat januárra és februárra. A kiutazás általában repülővel történik, félpanziós ellátással. Az első megálló egy „ice hotel”, amely jégből faragott szállodát jelent, s jégből kivájt bárban fogyaszthatjuk üdvözlőitalunkat – felár ellenében még a pohár is jégből készül! Igaz, hogy elmúlt már karácsony, de azért meglátogathatjuk Télapófalvát a sarkkörön túl – s egész utunkon fehér nyírfaerdőkben vagy fenyők között haladhatunk, az út mentén legelésző rénszarvasokat láthatunk. Később fenyvesek közt, befagyott folyón siklik velünk a huskyszán, s nyelvrokonaink, a finnugor számik mesélnek a huskytartás szokásáról...
Írásunkban egy kalandra vágyó olvasónk elbeszélése nyomán elevenednek meg a fagyos-havas északon szerzett élmények. S mikor is meséljen róla, ha nem most, télen, mikor duruzsol a talpunk alatt a talajfűtés, s pár napig mi is kimehettünk korcsolyázni a talajvizekre – tehát nekünk is volt némi téli élményünk... Aki mesél: Nagy Zsóka.
A hosszú téli estéknek megvan a maguk varázsa. Olvashatunk a fotelban takarókba, vánkosokba süppedve, kortyolhatunk forralt bort, vagy egyszerűen kiállhatunk az ablakba, és nézhetjük, hogyan hullanak a csillagos hópelyhek. Hát még ha ezt Lappföldön tehetjük, a finneknél: világutazó olvasónk, Nagy Zsóka mesélte el nekünk fehér havas lappföldi élményeit...
Számik vagy lappok?
Számomra a legnagyobb élmény a számikkal való találkozás volt, s nem véletlenül, hisz magyar lány vagyok. A számik igazából lappok, akik finnugorok, mint mi. Nyelveink között több azonosság van – például mindkét nyelv egyes számot használ a számnevek után (nem azt mondjuk, hogy öt kutyák, hanem öt kutya). A számik voltak Finnország őslakói, csak aztán jöttek a finnek, akik mind északabbra tolták őket. A számik sokáig réntenyésztéssel foglalkoztak, és foglalkoznak még ma is: Svédországban például ez az ő kizárólagos joguk.
Sajnovics János jezsuita szerzetes írt róluk először az 1700-as évek végén, aki felfedezte a nyelveink közti hasonlóságot. A számik a réntenyésztés mellett husky-kutyatenyésztésselis foglalkoznak, és nem szeretik, ha a finnek lappoknak hívják őket, mert ezt lenézésnek érzik. Ők bizony büszke őslakosok, büszke számik.
Lappföldnek elsősorban azért örültem, mert városi lányként havat nemigen láthatok otthon. Már akkor hatalmas hórengeteg vett körül, amikor Kittilä repülőterén kiszálltunk a gépből. Térdig bukdácsoltunk a puha, fehér hótakaróban – ezt meg kellett szokni, hiszen bárhová néztem, mindenhol bőven volt belőle. És orrot csípő hideg volt – a repülőtéren ránk váró kölcsönautót jócskán kifűtötték, hogy meg ne fagyjunk.
Tudtad, hogy Lappföld Finnország, sőt Európa legészakibb tájegysége, amely a sarkkörön túl fekszik? Lappföld hallatán mindenesetre mindent elborító hótenger, legelésző rénszarvasok és huskyk húzta szánok elevenednek meg a szemünk előtt – s hozzá a sarki fény álomjátéka és a mérhetetlen csönd. Ez mind a távoli Lappföld!
Januárban is Télapó
A repülőtérről egyenesen Lappföld fővárosába, Rovaniemibe megyünk. Ez utunk első állomása. Normális körülmények között decemberben van itt a legtöbb turista, mert Rovaniemi közvetlen közelében található a Santa Claus Village (Télapófalva): a falu, ahol Télapó lakik. A nagy vendégjárás 1957-ben kezdődött, amikor a The New York Timesban megjelent egy beszámoló a vidékről. A turistaáradat támogatására Finnország 1984-ben hivatalosan is elfogadta a Santa Claus-legendát, és Lappföldet a Télapó birodalmának nyilvánította.
Egy évvel később felépítették Santa Claus faluját, ahol minden megtalálható, ami mese: például az elfek, ezek a természetfeletti lények, akik látnak minket, de sosem mutatkoznak. Az elfek amúgy a helyi mitológia legnépszerűbb szereplői. A lappföldi rénszarvasfogatok viszont teljesen valóságosak. És valóban felejthetetlen érzés az északi sarkkör vonalán álldogálni (ki van ám jelölve, hogyisne!) a Télapó postájának épülete mellett; megelevenedik a mese, s eltörlődik a határ a valóságos és a mesebeli között. S olyan jó hinni a mesékben...
Az elfek Télapófalvában laknak: természetfeletti lények, akik látnak minket, de sosem mutatkoznak... Igazából a helyi mitológia teremtményei. A rénszarvasfogatok Télapófalvában viszont teljesen valóságosak. És valóban felejthetetlen érzés az északi sarkkör vonalán álldogálni – ki van jelölve! – a Télapó postájának épülete mellett: megelevenedik a mese, s eltörlődik a határ a valóságos és a mesebeli között. S olyan jó hinni a mesékben...
Rovaniemi a régió központja. Annak ellenére, hogy városka nem túl nagy, minden megtalálható benne a kórháztól kezdve a bevásárlóközpontig, ahol még mozi is működik. Utazótársammal betértünk a Café 21 nevű híres vendéglőbe, hogy ismereteket szerezzünk a lapp konyháról. Megkóstoltuk a hagyományos lazaclevest, amely a halhúson kívül krumplit, zöldségeket és kaprot tartalmaz, mindezt finom tejföllel lágyítva. Lappföldön a lazacleves alkalmasint mindenfelé megtalálható, ezért később boldogan újra meg újra ezt rendeltük, ha betértünk egy-egy vendéglőbe, mert remekül fölmelegít, s pár kanálnyi után az ember jóllakottnak érzi magát.
Népszerű lapp – számi – étel a rénszarvasleves is. Az íze nekünk, közép-európaiaknak kissé furcsa, de a lappok ugyanúgy fogyasztják a rénszarvas húsát, mint mi otthon a disznóhúst.
Mínusz 30 Celsius-fok alatt
Rovaniemitől nem messze található a Botteni-öböl, ahol jégtörő hajón lehet utazni. Az út három óra hosszú, és jól meg lehet figyelni, hogy a jégtörő hogyan hasítja fel a több deciméter vastagságú jégpáncélt. Tudni kell, hogy csak ezek a megerősített törzsű járművek képesek áttörni a jégtakarón, ami a sarkvidéki hidegnek hála négy hónapon keresztül borítja a Balti-tengert. Mi nem érzünk semmi különöset, de azért hallani, ahogy felszakad a jég. A vastag jég!
A hajó olyan, mint egy éles kés, átvágja a jeget. A hajótest is masszív. Közben elképzeljük, hogy micsoda kemény telek köszönthetnek Lappföld tájaira. Itt teljesen természetes, ha a hőmérő higanyszála mínusz 30 fok alá süllyed... Az aztán hideg lehet! Lehetőség nyílik arra is, hogy az út közepe táján kiszálljunk a jégtörőből, és sétálgassunk az öböl csonttá fagyott vizén.
A turisták azt szeretik legjobban, amikor fényképezkedni vagy szelfizni lehet... (Mert micsoda szenzáció! Mennyi like jön majd a képekre: szelfi egy jégtörő hajóval a háttérben!) Ezért sem meglepő, hogy a jégtörők mára Lappföld legkedveltebb turisztikai látványosságai közé tartoznak.
A bevállalós turisták akár a vízbe is bemerészkedhetnek úszni, ám – mivel a kinti hőmérséklet mínusz 15 fok – semmiképpen sem tanácsos fürdőruhát venni. Az úszáshoz speciális ruha szükséges, amely egy ideig nem engedi kihűlni az embert.
Megsimogatni egy rénszarvast...
Utunk észak felé folytatódik: az innen háromszáz kilométerre levő Inari tóhoz megyünk. Ez Finnország legnagyobb tava, háromezer sziget található benne, még Oroszországgal is határos. Télen természetesen befagy, és változatos sportolásra nyújt lehetőséget. A tavon és az azonos nevű faluban például futásra alkalmas utak vannak kijelölve. Mi kipróbáljuk a motoros szánnal való közlekedést, és a végén megtekintünk egy rénszarvasfarmot is, a tájban ugyanis rengeteg rénszarvas él. Hogyisne, hisz Lappföld a rénszarvasok hazája, így ott legelésznek mindenhol.
Óriási élmény megsimogatni egy ilyen hatalmas állatot, majd utána huskyszánra pattanva két röpke órácskát szánkázni. Előtte a múzeumban egy viseletbe öltözött számi hölgy elmeséli nekünk nyelvrokonaink, a számi nép történetét. Utána még picit sétálgathatunk az Inari tó partján.
Mi az a sarki fény?
A híres aurora borealis, a gyönyörű égi jelenség? Annak ellenére, hogy az északi (vagy déli) fény jelensége varázslatnak tetszik, valójában van rá tudományos magyarázat. A sarki fényt a légkörbe behatoló részecskék keltik. Időleges, tehát a sarki fény nem tart örökké, keletkezése az ún. napszélnek köszönhető. A napszél ugyanis tele van részecskékkel, melyek sok energiát hoznak magukkal a napból az űrutazásuk során. A sarki fény pedig csak akkor válik láthatóvá, ha erős hozzá a napszél. Amikor a napszél belép a Föld mágneses mezejébe, a protonok és elektronok elterelődnek a sarkok irányába – ezért látható a sarki fény a Déli-sarkon is, nem csupán északon.
Lappföld ideális hely az északi fény megfigyelésére. Nekünk szerencsénk volt, mert mindjárt az első éjjel megmutatkozott teljes pompájában. Ez a természeti jelenség nem magától értetődő, nem biztos, hogy látni fogjuk – ezért az itteni szállodákban igényelni lehet egy kis készüléket, amely felébreszti a vendéget, ha az éjszaka közepén megjelenik a sarki fény. Ezenkívül mindenütt rengeteg fotós áll készenlétben, akik órák hosszat várakoznak tökéletes felszereléseikkel az égi színjáték megjelenésére.
Isten veled, civilizáció!
Az Inari tó mellől másnap Finnország egyik legészakibb településére, a háromszáz kilométernyire fekvő Utsjokiba indulunk (repülővel persze). Leszállás után rádöbbenünk, hogy lassan magunk mögött hagyjuk a civilizációt... Egyre kevesebb autót látunk, ám annál több havat, s abban sincs semmi meglepő, ha előttünk az országúton néhány vadon élő rénszarvas sétál keresztül.
Utsjoki nyugodt, paradicsomi hely, közel a norvég határhoz, ahol a jellegzetes lapp rönkházakban zavartalanul tölthetjük a szabadságunkat. Tetszik, hogy mindenhol van szauna – sok esetben ez helyettesíti a fürdőszobát. Általában csak a szaunákban van zuhany. (Egy didergős séta után nincs is jobb annál, mint amikor átmelegedhetünk egy szaunában!)
Utsjokiból már nincs hová „tovább” menni, ezért lassan visszahátrálunk a délebbi tájakra, majd megállunk Saariselkäben. Itt a híres üvegfalú iglukban lehet megszállni, ahol közvetlenül az ágyból gyönyörködhetünk a csillagos égboltban – egy kis szerencsével itt is láthatjuk az északi fényt. Számunkra itt a legnagyobb élmény az iglu volt: ezeket a kunyhókat csak az eszkimókkal rokonítják, de Lappföldön is vannak, sőt főleg Grönlandon építenek iglukat.
Az iglu eszkimó nyelven házat jelent: házat, amelyben lakhatunk. Jégházat. Bár az eszkimók igazából bálnacsontból építették az otthonaikat: a havat csak mint hőszigetelőt használták. A hó azért jó hőszigetelő, mert a kristályai levegőt ejtenek csapdába. A kinti hőmérséklet akár mínusz harminc is lehet, itt bent tizenhat fok van, csupán a test melegével kifűtve a házikót.
A hetedik nap a búcsú napja volt...
Lappföld természetesen a téli sportok kedvelőit is vonzza. Luosto és Levi a két legismertebb finnországi síközpont. A sífutásra kialakított tökéletes útvonal pont annyira nehéz, mint amennyivel elbírunk, de lehet bérletet váltani a lesiklópályára is. Kölcsönözhető felszerelés van bőven, nem kell otthonról cipelni a síléceket. Ez bizony a jég birodalma... S lehet, hogy a hegyek nem a legmagasabbak Finnország északi területein, de a térség végtelen, s ami a legjobb: a hihetetlen nyugalom és csend.
Azt tartják, hogy a Lappföld Európa egyik utolsó olyan területe, ahol igazi kalandok várnak a látogatóra. Ezt én száz százalékban megerősíthetem...
Nagy Zsóka elmondása
