A dunaszerdahelyi Bertók István – fiatal kora ellenére – tapasztalt és sokszínű zenész. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékén végzett.
Tehetségét Liszt-díjjal, idén pedig a legjobb szólistának járó Harmónia - Szlovákiai Magyar Zenei Díjjal jutalmazták. A napokban jelent meg a Swinging Christmas című CD-je.
– Zenészcsaládból származol. Mikor fedezték fel a tehetségedet?
– Négyéves voltam, amikor felfigyeltem a zongorán gyakorló bátyámra. Körülötte ólálkodtam, majd odaültem, és én is elkezdtem játszani. Szüleim meglepődve hallották, hogy nemcsak kalimpálok, hanem dallamot játszom. Édesapám nagy türelemmel kezdett el foglalkozni velem. Köszönettel tartozom neki, hiszen sok mindent, amit tudok, tőle tanultam. Egyenes út vezetett a zenéhez: mindig világos volt előttem, hogy meghatározó lesz az életemben.
– Különféle stílusokban vagy otthon: a klasszikus zenétől a mulatós dallamokig. Ennek oka a megélhetés vagy a szerelem?
– Szerencsés vagyok, mert abból élek, amit szeretek. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de én mindegyik stílust szeretem. Mindegyikben kicsit mást adhatok, kicsit más lehetek. A zene akkor jó, ha zsigerből játsszák – csak akkor érdemes vele foglalkozni. Ha nem belülről jön, azt a közönség azonnal észreveszi.
– Első hanghordozód címe All of me, vagyis Az összes rólam. A koncerteken mindent megmutatsz magadból?
– Az albumon főként a „dzsesszes” énemet mutatom meg. Azonban más a CD, és más a koncert.
A koncert élő, lélegző, interaktív műfaj, ahol a közönséget is bevonjuk. Szeretek improvizálni, épp ezért minden koncertemen mást és máshogy játszom. Sosem tudhatom, mennyit hallottak már belőlem.
– A napokban feleségeddel, Bertók Tóth Katalinnal együtt egy második albummal is előrukkoltatok, mely karácsonyra készült. Miben más ez?
– Közös álmunk volt ez a CD. Szerettük volna a karácsony hangulatát fülbemászó dallamokkal segíteni, épp ezért választottunk olyan ismert, angol nyelvű karácsonyi dalokat, mint a White Christmas vagy a Jingle Bells. A dalokat egy sajátos, dzsesszes stílusban adjuk elő. Az album igényes, de nincs túlbonyolítva: élvezhető és hallgatható minden darab. Erre a készítésekor nagyon ügyeltünk, ezért teszteltük is. Olyanokkal hallgattattuk meg, akik nem szakmabeliek, és pozitív visszajelzéseket kaptunk. A lemezbemutató koncertet advent előttre időzítettük, talán magunk miatt is. Kis figyelmeztetésnek szántuk, hogy ebben az őrült tempójú világban érdemes megállni. Nekem sem ártana, ha több időt töltenék a családdal...
– Alkotómunkát végzel: többek közt saját zenét is szerzel, és a Kicsi Hang verséneklő együttes zenei rendezésében is közreműködsz. Van egy zugod, ahova elbújsz ilyenkor?
– Egyáltalán nem: otthon, családi körben csinálok mindent. Engem inspirál, ha a szeretteim mellettem vannak. A gyermekeim, a hároméves Rebeka és a kéthónapos Félix közelsége megnyugtatóan hat rám. Mikor nagyon pörgős az életem, segítenek, hogy visszataláljak önmagamhoz.
– Dolgozol az ünnepek alatt is?
– Az adventi időszak sűrű: ha szerencsém van, ébredéskor a családdal vagyok, és altatásra hazaérek. Ha a környéken tartózkodom, igyekszem úgy időzíteni, hogy a családdal ebédelhessek. Ez a mi közös rituálénk. Hétköznapokon a Kicsi Hanggal járjuk az országot, és a hétvégék reggelbe hajló zenéléssel telnek. December 23-án éjjel szintén talpon leszek – utána azonban kikapcsolom a telefonomat. Megpihenek és felöltődöm, 26-án pedig újra a zongora mögé ülök.
