Tisztelt Szerkesztőség! Hat évvel ezelőtt mentem férjhez, és házasságból egy lányunk született, aki most épp nagycsoportos óvodás.
Így visszagondolva, már az együtt járásunk idején megmutatkoztak a problémák. Ha együtt sétáltunk valahol, és megláttunk egy duci nőt, a párom különféle megjegyzéseket tett rá. Az egyik húsosabb barátnőmet is kigúnyolta, sőt volt, hogy nálam is a fogyásra célozgatott. Nagy volt a szerelem, így mindezt elengedtem a fülem mellett.
Mikor teherbe estem, kijelentette: ha elhízok, elválik tőlem. Én pedig azt hittem, csak viccel. Aztán a szülést követően jócskán meghíztam, és a fogyás nem ment könnyen. Ő ahelyett, hogy segített volna, inkább folyton gúnyolódott velem, és mással vigasztalódott.
Kétségbeestem, a saját kudarcomnak éreztem a történteket. Mindenáron neki akartam tetszeni, ezért még jobban hajtottam. Volt, hogy egész nap csak fogyasztótablettán és vízen éltem.
Végül sikerült visszanyernem a lánykori alakomat, sőt, a szigorú diétáknak és rendszeres tornának köszönhetően jobban néztem ki, mint valaha, csak épp boldogtalan voltam.
A kapcsolatunkon ez azonban csak ideig-óráig segített. A férjem egyszer sem dicsérte meg az új külsőm, én pedig azt gondoltam, csak fáradt. Divatos frizurát csináltattam, sminkeltem magam, felújítottam a ruhatáramat: a miniszoknya és a magas sarkú mindennapi viseletté váltak. A férjem vágyát azonban így sem tudtam felkelteni. Én pedig csak tovább sanyargattam magam: elkezdtem betegesen ügyelni arra, mikor, mit és mennyit eszem. Egész nap, még éjjel is a fogyókúra járt az eszemben. Néha, bevallom, még a lányomról is megfeledkeztem. Hiába volt minden igyekezet, a férjem bejelentette, hogy válni akar. Furcsa, de ez volt az a pillanat, amikor fellélegeztem: úgy éreztem, újra visszakapom az életemet.
A válással vége lett az önsanyargatásnak. Tornázni mind a mai napi eljárok, és a tányéromra is ügyelek, de végre bűntudat nélkül megehetek a kávé mellé egy szelet csokitortát is. Bár néhány kiló visszajött, egyáltalán nem bánkódom. Boldog vagyok, hogy a lányomon és magamon kívül senki másnak nem kell megfelelnem.
Betty
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
