Ha tisztában vagyunk a saját vágyainkkal, akkor nem lehet baj. A szeretkezést akarni kell a fejedben, a szívedben, majd megjelennek a kis pillangócskák a gyomorban. Ezt a mély kapcsolódást azonban nehéz elérni, mert a modern világ minden nyűge ellene hat (rohanunk, stresszelünk, és elnyomjuk magunkban azt, ami az igazi, őszinte vágy).
A mai nők nem azért nem tudnak megnyílni, mert a bűnt kötik a szexhez, mint anyáik nemzedéke. Hanem épp ellenkezőleg. A mai világ túl van szexualizálva, s olyan képek élnek ellőttünk, amelyeknek nem sok közük van az igazi vágyhoz és érzékiséghez. Minden, ami szerelmeskedés, az bizony a pornófilm ellentéte – ellentéte azoknak a hazug képeknek, hogy szex közben hogyan szolgáld ki a férfit... A szerelmeskedésben a férfi arra vágyik, hogy a nő közben sugározzon, és ő is kapjon ebből. Mert melyik egészséges férfi ne vágyna arra, hogy ő tegye boldoggá a nőt? Fontos közben a csók, hogy feloldjon, az érintés, hogy összhangba kerüljünk a saját vágyainkkal, lentebb is megnyíljunk...
Nem kezdtem túl korán a szexet, a lányok közül én voltam az utolsó. A 18. születésnapom előtt egy bulin jöttem össze a barátnőm öccsével, aki a lassúzós tánc és a nyelves csók után azonnal rátért volna a lényegre, ám én ilyesmire nem voltam kapható. Valószínűleg azért is voltam még szűz. Tizenhat éves lovagom meglepően jólnevelten viselkedett, nem győzte hangoztatni, mennyire tetszem neki. Nem is mozdult mellőlem a buli végéig, majd meghívott másnap egy közeli cukrászdába. Sütit ettünk, jól szórakoztunk, beszélgettünk, majd náluk kötöttünk ki, azzal, hogy filmet nézünk. A filmnézésből több lett, s a tetőtéri szoba homályában megtörtént a dolog.
Igazából csak arra tudtam koncentrálni, hogy valahogy túlessek rajta, nagy élvezetet nem okozott; legyen pipa. Még néhányszor találkoztunk, aztán (legalábbis úgy tűnik az idők távlatából) elillant a varázsom, mármint a női varázsom, mert nem lett belőle kapcsolat. Ahogy még pár ehhez hasonló próbálkozásból sem. Az érettségi vizsga után munkába álltam, a szüleim nagyon várták, hogy önellátó legyek, mivel nem álltunk annyira jól.
Az irodában ülve jöttem össze Palival, aki egy nagyon helyes srác volt, végzett építészmérnök, alig pár évvel idősebb nálam, de mint később kiderült, tapasztalata jóval több volt szexuális téren, mint nekem. Nem mondanám, hogy szerelem volt első látásra, de nagyon imponált, ahogy kereste a társaságomat. Sokat beszélgettünk, viccelődtünk. Két hónap múlva vette a bátorságot, és vacsorázni hívott. Igazi úriemberként viselkedett, alig hittem el, hogy még létezik ilyen előzékeny fiú. Mire kikötöttünk a kis garzonlakásában, már fülig szerelmes voltam belé, és csak arra tudtam gondolni, hogy végre összebújjunk. (Ezt akartam a fejemben, a szívemben, s ezt akarta minden porcikám.)
A következő hónapok a mennybe repítettek, együtt voltunk sülve-főve. Összeköltöztünk, s nem is egy hétvégénk volt, amikor ki sem bújtunk az ágyból. Szerelmeskedtünk reggel, az ébredéstől kábultan, napközben a konyhapulton, este meg csak úgy, mert jó volt. Nagyon jó.
Amikor elmentünk egymás mellett, megsimította a karomat, mélyen a szemembe nézett: ennyi elég is volt ahhoz, hogy egymásnak essünk. A csók, az volt a titkos fegyvere. Tudta, hogy egy érzéki nyelves csók után lerepül rólam a ruha. A szerelmes embert a hormonok megbolondítják, de ahogy teltek a hónapok, lázunk akkor sem csillapodott, miközben egyre jobban megismertük – és megszerettük – egymást. Mi mindenhol szerelmeskedtünk. Nem zavart, hogy egy buliban csak egy ruhafogas választ el a többi embertől, még ez is izgató volt. A hétvégi erdei túrán, egy nagyobb fa mögé bújva, vagy míg leért a lift a nyolcadik emeletről... Komolyan, most így visszagondolva, nem voltunk normálisak. Ilyen előzmények után egyenes út vezetett oda, hogy összeházasodjunk, és én még a lagzi végét is azért vártam, hogy végre szerelmeskedhessek a férjemmel. A hófehér mennyasszonyi ruhámban! (Ilyen még van?)
Boldogok voltunk, nekifogtunk felépíteni a közös életünket, s nemsokára megszületett a kislányunk, Panka. Ekkor elkezdődött valami nem jó, mert egy nehéz terhesség után a szülés utáni felépülés sem volt egyszerű. De a férjem mellettem állt mindenben, segített, kedveskedett, lehozta a két nőjének a csillagokat is az égről. Így a szex is visszatért a régi mederbe – vagyis hát majdnem a régi mederbe. A pici babával az élet fárasztó volt, de azért az estéket igyekeztünk együtt tölteni, s ha nem is mindennap, azért összebújtunk, kerestük a régi tüzet. Megvolt az még valahol, ott szunnyadt a fáradt esték ágyba dőlésében. Csak nyolc év után azért már józanabb az ember, s a mindennapok sara után nehezebben születik meg a vágy. (Mert a vágy a könnyedséget szereti.)
A kislányunk cseperedett, az ovis korszakban beteges volt, s egy anya nem tud a szexre figyelni, amikor éjjeleken át lázmérővel és borogatással szaladgál. Ott volt a munka, a nagyobb lakásba költözés a kölcsönnel együtt. Egyszóval minket is elért a fáradság, a krízis, s néha hetekig nem szexeltünk. Nem volt jó érzés, láttam, hogy a férjem se viseli jól, de tartottuk egymásban a lelket, hogy ez csak átmeneti időszak, s mi bizony nem fogunk eltávolodni egymástól. Pali virágot hozott, s néha a nagyszülőkre bíztam a gyereket, hogy legyen egy romantikus esténk. Míg a környezetünkben sorra mentek szét a párok, mi azért jól megvoltunk. Aztán egy idő után rájöttem, hogy nem élvezem a szexet. Már csak kötelességből teremtettem meg az alkalmat, hogy legyen azért néha aktus.
Tudtam persze, hogy mit szeret a párom, új szexi szetteket vásároltam: egy fekete combfix vagy egy piros tangabugyi megtette a hatását, s megvolt, aminek lennie kell. De lassan elmaradt az érzéki csók. A testi kontaktusok sem voltak gyakoriak, nem ölelkeztünk perceken keresztül. Már nem éreztem a férjem ziláló levegővételét a hajamban, ahogyan megkíván. Maradt a házastársi puszi, a rövid ideig tartó ölelés. Aztán rászoktunk a tévészexre. De ekkor már tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben velünk... Hogy ez mit jelent? Gyerek alszik a szobájában, nappali ajtaján fordul a zár, tévé elég hangosan szól, s mi szexelünk, de úgy, hogy közben nézzük a tévét. Egy testi kontaktus ennél minimálisabb nem is lehetne, semmi simogatás, semmi érintkezés – csók vagy egymás szemébe nézés még véletlenül sem része az aktusnak. Utána csak ültem az ágyon, gondolkodtam, hogy hogyan jutottunk idáig. A kislányunk iskolás, megvan mindenünk – mi meg kerüljük egymást. Nagyon rossz volt ez az érzés, de a férjem csak annyit mondott, hogy neki kevés ennyi szex: úgyhogy feleségi kötelességből figyeltem arra, hogy több legyen. De már nem szerelemből! Sajnos. 15 év házasság után aztán kiborult a bili: megtudtam, hogy a férjemnek viszonya van.
Válás, költözés, új élet. A szex egyáltalán nem érdekelt. 39 évesen azt mondtam magamnak, hogy elég volt belőle. Köszönöm, jól megvagyok nélküle. Igen ám, de teltek az évek, kamaszodó lányom is jó néhány sírós éjszakát okozott nekem – s kezdett valami hiányozni. Nem, nem a szex. Irigykedve néztem a párokat az utcán... Az összebújt szerelmesek kifejezetten irritáltak, s ha a kasszánál sorban állva azt láttam, hogy az ifjú férj gyengéden megsimogatja a feleségét, az meg szerelmesen súg valamit a fülébe, hát akkor egész este csak bőgtem a hálószobámban. Az exférjemmel jó viszonyban maradtunk, a kislányunk fontos volt mindkettőnknek. Volt néhány csak szex-próbálkozásom, de nagyon nem élveztem, s akkor jöttem rá, hogy én szerelmesen szeretek szexelni. Nekem egyszerűen kell az az érzelmi töltet, ami csak a szerelem sajátja. Ilyenkor aztán jól kinevettem magamat: Ki fog beléd szeretni ilyen korban? Jó vicc. Így ért a negyvenharmadik születésnapom.
S aznap megismerkedtem életem második szerelmével. Ha nem én tapasztalom meg a saját bőrömön, azt mondom, ilyen nincs. Második esélyt nem adhat az élet. Azon a napon betértem egy műszaki boltba, mert a konyhai csapunk felmondta a szolgálatot. Lefényképeztem, hogy mit keresek, s a képpel felfegyverkezve ott álltam egy sármos ötvenes férfi előtt, aki valami iszonyú szexis hangon szólt hozzám: „Miben segíthetek?” A hangja, a mélykék szeme! Létezik szerelem első látásra? Nem tudom, de a térdem megroggyant, alig találtam meg a fotót a mobilomban. „Ilyet szeretnék!” – toltam a férfi orra elé, ám ebben a pillanatban épp egy szülinapi jókívánság ugrott fel az egyik kolléganőmtől: Isten éltessen. Erre Péter (kiderült, hogy így hívják, s ő az üzletvezető) kilépett a pult mögül, s a legnagyobb megrökönyödésemre a karját nyújtotta. „Boldog szülinapot. Táncolunk?” – kérdezte. „Itt?????” – néztem körbe, de senki nem volt a boltban, s a rádióból alattomosan valami lassú zene kúszott elő.
Van egy tévhit, hogy jó szexuális élete csak annak lehet, akinek van tapasztalata, vagyis sokszor szeretkezik és sokakkal. Pedig ez nem így van. Két igazi szerelmem volt csak, de mindkettőben virágoztam, „mint a mezőnek virága”, mert volt bennem vágy. Szerelemmel szeretkezni a legjobb, közben összezsugorodik a világ: csak te vagy és én...
Nem hiszem el. Csak ezt tudtam mondogatni, miközben egy idegen férfi karjára támaszkodva keringtem. Közelről éreztem a bőre páráját... A végén a csappal a táskámban kitámolyogtam a boltból, de akkor már beleszerettem a szemébe, a hangjába, a kiszámíthatatlan spontaneitásába. Utána bolond, szerelmes üzeneteket küldözgettünk egymásnak, és pajzánságokkal is előhozakodtunk. A szex viszont váratott magára. Én léptem.
Szóltam neki, hogy a hétvégén egyedül leszek. Ennyi. Vette a lapot: „Gyere át hozzám, várlak.” Főzött nekem, udvariasan elcsevegtünk az ízletes csirkemell-falatkák felett, majd kávéval kínált. Ekkor már a kanapén pihentünk: az egyik pillanatban még a kávét kortyoltam, a másikban meg egymásnak estünk. Átszakadt a gát, gondolkodni sem volt időm, de nem is akartam. Órákig tartott az ölelkezésünk, összefonódtunk, mint a vízcseppek a felhőkben. A sokadik csúcs után már ő féltett, hogy nehogy szívinfarktust kapjak. Megpihentünk egy kicsikét – de akkor meg előjött belőlem a szégyenlős nő: feszengeni kezdtem, takargatni próbáltam a striás pocakomat. Péter lefejtette rólam a takarót, és megcsókolta a combomat. „Szép vagy!” – mondta a mély hangján, s ez elég volt nekem ahhoz, hogy újból elaléljak.
Az ezt követő hetekben, hónapokban a föld felett jártam, titkos pásztornapokat tartottunk. Viszont még sok hónapnak el kellett telnie ahhoz, hogy egy nap a lányom elé álljak, s azt mondjam: van valakim. Később bemutattam őket egymásnak. Lassan összecsiszolódtak, bár Péterrel azóta sem költöztünk össze, neki is van egy lánya; egyszóval élünk úgy, ahogy nekünk megfelel. Ennek már három éve, s nem mondom, hogy ugyanolyan perzselő az együttlétünk, mint a legelején: de nagyon szeretünk összebújni. Már nem a konyhapulton, inkább az ágyban, párnák között, mert a kényelmes póz is ellazít... Vallom és hiszem, hogy ebben a korban már nem a napi szex a fontos, hanem az, hogy még mindig beleborzongunk egymás érintésébe. Szerelemmel szeretkezni a legjobb dolog a világon!
