Hogy az anyatej mennyire fontos az újszülött számára, nem kell bizonygatnunk. Az egészséges újszülött hat hónapos korára megduplázza, egyéves korára megháromszorozza a születési súlyát.
Ehhez természetesen aránylag nagy mennyiségű és könnyen emészthető, folyékony táplálékra van szüksége. Ez pedig ideális esetben nem más, mint az anyatej.
Az anyatej nemcsak a legjobb táplálék, de a legjobb védőszer is a fertőzésekkel, különösen a bélfertőzésekkel szemben. Ha a pici csak anyatejet kap, az egyben minimálisra csökkenti a tehéntej-allergia kialakulásának rizikóját. A szoptatás hasznos az anya szempontjából is. A mell egészségét szolgálja, ha rögtön a szülés után betöltheti élettani funkcióját, azaz tejet termel és választ el. További „haszon”, hogy a szoptatásnak fogamzásgátló – igaz, nem teljesen megbízható – hatása is van.
Az újabb tudományos bizonyítékok szerint a szoptatás csökkenti a mellrák kialakulásának kockázatát is. Ne feledkezzünk meg továbbá a szoptatás gazdasági (ökonómiai) – biztosan olcsóbb, mint a mesterséges táplálás – és környezetkímélő (ökológiai) hatásáról sem: az anyatej a legszebb „csomagolású” táplálék.
A fentebb említetteken kívül szólni kell azonban a lelki „haszonról” is: a szoptatás a legideálisabb eszköz az anya és gyermeke közti ún. szociális interakció (kötődés) kialakítására.
A kilencvenes évek elejétől egy új fogalom – nem örvendetes módon egy újabb angol szó –, a bonding van terjedőben, főleg az újszülötteket ellátó szakorvosok, a neonatológusok körében. A bondingnak nincs (még) jó magyar változata, talán leginkább a kötődés, összekötődés fejezi ki a lényegét.
Miről is van szó? A szülészek, szülésznők, gyermekgyógyászok megfigyelése, hogy az újszülöttet nem kell „tanítani” a szopásra. Elég a szülés után azonnal az anya hasára, mellkasára helyezni, hogy hasfalának, mellkasának bőre az anya bőrével érintkezzen. Az újszülött ugyanis perceken belül egy olyan mozgásba kezd – íme, egy újabb fránya angol kifejezés: breast crawl –, amit mi, magyarok egyszerűen mell felé kúszásnak, mászásnak nevezünk. A kúszás nemcsak őt viszi előbbre, de pici testével masszírozza az emlőket, aminek következtében a tejelválasztásért felelős oxitocin hormon kerül a vérbe. Ezt az egész folyamatot nevezzük bondingnak.
Az első mellre helyezésnek tehát fontos szerepe van az ideális anya-gyermek kapcsolat kialakulásában. Az anyát biztatni kell, hogy szülés után minél hamarabb helyezze mellére újszülöttjét. Természetesen a szülőszobában nyugodt körülményeket kell biztosítani a bondinghoz. Amennyiben „apás” szülés történik, az apát már a szülés előtt fel kell világosítani a bonding fontosságáról, és neki is ennek megfelelően kell viselkednie.
A korai mellre helyezéssel az újszülött értékes táplálékhoz jut, az előtejhez (kolosztrum). A kolosztrum sárga folyadék, amely „nagy” gömböcskéket (zsírcseppeket), fehérjét és cukrot tartalmaz. S ami nagyon fontos: magas az ún. szekretoros IgA-szintje. Ez az ellenanyag fontos a fertőzések elleni védekezésben. A szülés alatt megtörténhet a fertőzött anyai váladékok lenyelése, ám a kolosztrum képes újra sterillé tenni az újszülött beleit. S az sem mellékes dolog, hogy a szopás „ingerli” is a mellet a tejelválasztás megindulására.
