A szülési szabadság a reklámképeken olyan, mint a földi paradicsom. A boldog anyuka a kávéját iszogatja a nappaliban, mellette még a szőnyegrojtok is vigyázban állnak – mialatt ott motoszkál körülötte ennivalóan ügyetlen babája.
A reklámkampányt bizonyára olyan húszéves gyerekemberek tervezték, aki közelről még sose láttak kisgyereket. Mert az élet egészen más.
A tökéletes anya
„Mindig én akartam lenni a legjobb anya a világon, bár magam sem tudom, hogy mit jelent ez” – mondja Szilvia. A tökéletességre törekvő anyák ezzel a mondattal váltják meg a belépőt a bolondokházába. Szilvia mindig türelmes akart lenni a bébijével, mindig szakított időt a játékra, a meseolvasásra, a sétára – ugyanakkor azt akarta, hogy mindig ragyogjon a lakás, és legyen friss főtt étel a fényesre sikált konyhaasztalon. Továbbá délre üres legyen a szennyesláda, és a kimosott ruha mindig ki legyen vasalva… Kívülről nézve ez sikerült is neki: minden tiszta volt, minden rendben volt, a két gyereke szépen fejlődött, egészséges volt, a férje megértő, a családi kassza sem volt üres.
Csakhogy Szilvia egy szép napon összeroppant, és a pszichiátriára került. Ott végre megértette, hogy a szülési szabadság nem azért van, hogy a lakásban és a gyerekszobában mindig minden tökéletesen rendben legyen.
Teljesítményorientált világban élünk, mindenki csak az eredményre figyel. A nők önértékelése még ma is attól függ, mennyire felelnek meg a külső elvárásoknak. Kevesen mernek az árral szemben úszni: és a saját ritmusuk szerint élni. A nők háttérbe szorítják, szinte semmibe veszik saját szükségleteiket és érzéseiket, s ebből belső konfliktusaik támadnak. S ezek a konfliktusok állandó feszültségben tartják őket, szoronganak, depressziós tüneteik vannak. Másképp fogalmazva: forr a víz a fazékban, a gőz emelgeti a fedőt.. .
Szilvia ma elismeri, hogy a pszichológusának köszönheti, hogy végre kialakította a saját, vállalható napirendjét – és értékrendjét. A feszültségeit pedig ma írással reagálja le. És megtanult pihenni is. Röviden: a kismamának kötelező kicsit lustábbnak lenni!
Ki is az apa?
Szilvia első férje annak idején, amikor az első gyerekük megszületett, kijelentette: „Elsősorban engem szeress. Gyerekünk lehet annyi, amennyit csak akarunk.” Vérig sértette, hogy már nem ő áll a középpontban. Lehet, hogy Szilvia túl sokat babusgatta a kis Palcsikát – viszont minden mindennel összefügg: minél kevésbé lelkesedett a férje a gyerekért (akit pedig annyira várt), Szilvia annál inkább úgy érezte, hogy neki kell pótolnia a nélkülözött apai szeretetet és figyelmet. Egyszóval apja helyett apja (is) akart lenni szegény fiának.
A gyerek születése alaposan belezavar a szülők kapcsolatába. Sok férfi úgy érzi, hogy a gyerek születésével mellékvágányra kerül. Nagyon szép és jó, ha a gyerek a szüleivel alszik, éjjelente kitúrja őket a helyükről és a többi – ha ez mind a két szülőnek megfelel. Viszont hatalmas problémát jelenthet, ha az anya bizonytalan időre kiköltözteti a férjet a hálószobából, mert ott ő alszik a kicsivel. Egyvalami biztos: a természet rendelte úgy, hogy a nők mindenekelőtt a gyerekeiket védjék, az ő szükségleteiket részesítsék előnyben. Másrészt viszont már nem élünk az őserdőben – és agyunk is van! Rafinált kis női agyunk.
A szex? Bocs, majd ha megnőnek a gyerekek
Márk elmondta, mi történt a szexuális életével, amikor megszülettek az ikrek. A vágyak virágzó kertjéből homoksivatag lett. A felesége másfél évig egyszer sem szeretkezett vele, utána is csak negyedévenként egyszer – mert mindig ott voltak a gyerekek... Aztán Márknak lett egy barátnője, s a hűtlenségét azzal magyarázta, hogy ez neki kevés volt.
A szülés utáni szex mindig fájó pont a házaspár életében. Gyakran szó szerint. Az asszonyok panaszkodnak, hogy majd összeesnek a fáradtságtól – nem vágynak ők hancúrra, ilyenkor sokáig eszükbe sem jut a szex. Azt mondják: még hónapokkal a szülés után is fájdalmas az együttlét, a férfiak meg azt hozzák fel, hogy már egy éve tart a böjt. Mind a két félnek igaza van. Másrészt viszont nem normális állapot, ha két egészséges fiatal ember egy fedél alatt él, és több mint fél évig nem fekszik le egymással. A fájdalmon (és a szinte semmilyen nedvesedésen) lehet segíteni. A nők fáradtsága természetesen, de ha erőt vesznek magukon, és túlteszik magukat rajta, rájönnek, hogy a szex olyan, mint a kerékpározás: nem lehet elfelejteni, s a végén kellemes élményben lesz részük… Arra viszont ügyelni kell, hogy kikapcsolják a mozgás- és hangérzékelőt, mert ez a készülék a konyhába és a nappaliba is kiközvetíti a hálószoba hangjait. S lehet, hogy a nagyi éjfélkor kimegy vizet inni…
Az anya aludjon, amikor csak lehet!
Gyerekkorunkban gyakran hallottuk, hogy nappal csak a beteg ember fekszik ágyba, az egészségesek ezzel az illetlendőség ellen vétenek. Ez butaság. Sok anyával előfordul, hogy maga is elalszik, amikor ebéd után lefekteti a kicsinyét... Sőt, olyasmi is előfordult már, hogy a vendégek egymaguk itták meg a kávét, mert az édesanya olyan mélyen aludt, hogy megfeledkezett róluk. Ilyesmi miatt ne legyen lelkifurdalása az anyának. Nehéz összeegyeztetni megszokott napirendjét a kinti világgal. Ezért az legyen a jelmondat, hogy az anya mindig aludjon egyet, amikor csak lehetősége nyílik rá!
Nemcsak az újszülöttek édesanyjára vonatkozik ez a szabály, hanem a nagyobbakéra is, hiszen azokra is figyelni kell, ami rettenetesen fárasztó. Ma már mindenki tudja, hogy a kevés alvás nemcsak a szépséget teszi tönkre, hanem az egészséget is. És még valami – minél fáradtabb az anya, annál többet eszik! A pluszkilók meg csak gyarapodnak...
Vigyázzunk az ivással!
Az alkohol-elvonókúrán levő nők egyötöde akkor kezdett inni, amikor szülési szabadságon volt. Miért? Az első ok talán az volt, hogy magukra maradtak. Az ivásnak ideális áldozata az a nő, aki a gyermeke születése után be van zárva a négy fal közé, holott a szülés előtt felelős pozícióban dolgozott, mozgalmas életet élt, sok baráttal, ismerőssel, élménnyel. A kisgyerekes anyák úgy érzik, már soha nem fognak már felelős munkát végezni, ráadásul semmilyen önálló döntést nem hozhatnak, mert minden percüket a kisbaba igényei határozzák meg.
És még valami: nincs a kezükben (saját jogon) pénz, amihez már hozzászoktak – mindenben a férjtől függnek Ebben a helyzetben is vannak megoldások. Az egyik az, hogy valami részmunkaidős munkát vállal – vagy hobbit keres, kötni kezd, kézimunkázni, kertészkedni és a többi. A pszichológusok szerint az anyék réme az egyedüllét, de a fáradtság, a kialvatlanság és a szüntelen kötelességteljesítés is nagy veszélyforrások. Az utóbbi években ezekhez anyagi gondok is társulnak. A feszültség oldásának legegyszerűbb módja: egy pohár bor. A szakemberek szerint a szülési szabadság alatti ivás „munkahelyi ártalom”, mert anyának lenni igencsak stresszes dolog!
A bébiszitter az anya kudarca?
Ön is úgy érzi, hogy egy háztartási alkalmazott vagy egy bébiszitter sokat segítene? Van annyi pénze, hogy legalább időnként megengedheti magának a külső segítséget? Akkor habozás nélkül fogadja el, és ne törődjön vele, hogy mit gondol a szomszédasszony vagy a pletykás nagynéni. Már csak azért is, mert a segítségnek köszönhetően végre lazíthat: elmehet sétálni, szétnézni az áruházakban, beülhet egy cukrászdába a barátnőjével, vagy elmehet tornázni, esetleg kávéházba, ahol végre nincs etetőszék, se gyerekmenü.
Lehet, hogy a lakásában nem lesz tökéletes a rend, és a törülközők sem lesznek kivasalva, de akkor is! Persze megteheti, hogy mindent mindig maga végez el, főz, mos, takarít naphosszat. Bár nem éri meg, mert örökösen fáradt lesz, nem tud örülni semminek. A gyerekekkel ingerülten fog beszélni, és örülni fog, ha nem látja a férjét... Ezért inkább keressen egy bébiszittert vagy takarítónőt, és ne sajnálja a kiadott pénzt – nincs annál jobb érzés, mint tiszta, rendes lakásba hazatérni sétából. És jóllakni azzal az étellel, amit például a szorgos anyós készített kisegítésképpen... A jelszó: aki a szükségben segít, az a barátunk, nem lehet az ellenségünk, ezért az anyósban se a rosszat keressük.
Anya vagyok – ki fontosabb nálam?
Az igazat megvallva az anyaságba – bele lehet kukulni. Ez a cikk azonban nem azért született, hogy sajnálkozzunk a kisgyerekes anyákon. Hanem azért is, hogy felhívjuk rá a figyelmet: nem kellemes látvány, ha az emberekkel zsúfolt járdán, tömött villamoson az anya – pajzsként maga előtt tolva a babakocsit – agresszíven előre törtet: „Gyerekkel vagyok, félre az útból”. Ugyancsak nem ildomos évekkel a szülés után is azzal magyarázkodni, hogy a pluszkilókról a terhesség tehet. (Holott az anya hibája, mert évek óta minden maradékot fölfal a konyhában.) És az sem jó, ha a kisgyerekes anya csak kisgyerekes anyákkal barátkozik, mert ugyan meghallgatják a bajait, és egyet is értenek vele – de segíteni nem tudnak rajta. Ők is a maguk mókuskerekükben pörögnek.
Különösen veszélyesek az internetes barátnők, akikkel jókat lehet pletykálni – de ezek a felszínes, halálos unalomból született ismeretségek aligha helyettesítik az igazi, „találkozós” emberi kapcsolatokat. Az anyukák szeretik azt mondani, hogy soha semmire nincs idejük – ugyanakkor órákon keresztül ott felejtik magukat a számítógépnél. Igaz, hogy a kisgyerekek kifacsarják az embert, mint a citromot, de fel is töltik. És igenis vannak nyugodt kisgyermekek is, akik mellett olvasni lehet, meg lehet tanulni angolul vagy nemezelni.. .
