Bégető sajtfalatkák. Vendégségben Gergely László juhtenyészetében.
Húsvét előtt vagyunk, ez a főszezon, ilyenkor megnő a bárányhús iránti kereslet. Jellemző, hogy Szlovákiából a bárányokat főként Olaszországba exportálják. Gergely László viszont a sajtkészítésre állt rá, egyelőre így tud talpon maradni.
Debrőd
Az ég kéket játszik, de a napocska még mindig spórol a sugaraival. Debrődön vagyunk, Szepsitől pár kilométerre. Vendéglátónk Gergely László, akinek „Annyi juha, mint a tenger, számlálhatatlan sok a juh...”. Persze, ez csak mese, ami jól hangzik, mert egy drónnal a magasból könnyedén meg lehet számolni a barikákat.
Naponta kétszer, reggel és este fejik a juhokat, a kerítésen pedig kis tábla adja hírül, hogy itt gomolya (vagyis juhsajt), juhtúró, zsendice és orda készül. Mi a jó sajthoz vezető út első szakaszát, a jó legeltetést kaptuk lencsevégre.
A történet tíz évvel ezelőtt kezdődött. Gergely László – aki egyébként történész végzettséggel dicsekedhet – akkor kezdett el azon gondolkodni, hogy kellene valamit kezdeni a családi birtokkal.
Tágas legelők
Ez a birtok majdnem százhektárnyi szántót és legelőt jelentett, amelynek jó részén a gazdálkodás szóba sem jöhetett; sziklás, egyenetlen a talaj, ahol kaszálni szinte lehetetlen. Melyik is az az állat, amelyik „kaszálja” a füvet? Hát a juhocska! Egy visszavonuló szepességi gazda akkoriban hirdette meg a nyáját – 21. századi módra – az interneten.
S ez nem volt se csalás, se ámítás: tökéletes állomány került Gergely László birtokába, aki pontosan 48 juhot vett meg háromezer euróért. Az állomány azóta jócskán felduzzadt (több mint 180-ra), hogyisne, hisz a tágas debrődi legelőt szeretik a juhok.
Szepsitől pár kilométernyire legelnek Gergely László juhai.
Először csak az élőállatot értékesítette, de jó gazda módjára a tejet is elkezdte feldolgozni: a haszon így nála marad. Sajtkészítő lett belőle, mert mégiscsak az az igazi, mikor a gazda a saját tejét dolgozza fel.
Ő pedig pasztörizálatlan formában dolgozza fel a tejet – így akár legelőszelektált termékeknek is hívhatjuk a sajtjait, hisz az egymástól azért eltérő legelőrészek sajátosságait adják vissza. Drágább ez a sajt persze, mint a bolti tömegáru, de a vesződség is több vele.
Gazdánk részt vesz a Rakonczay-programban: ez azt jelenti, hogy magyar szakemberek segítik őt tanácsadással. Rendszeresen konzultál például a mentoraival arról, hogy mennyibe kerüljenek a sajtok, hogy még megfizethetőek legyenek.
Nem béget már, se nem legel...
Sok szép legelő van a keleti régióban, ahol lehetőség volna a természetes állattartása. Tudni kell viszont, hogy a mai gazdát az ág is húzza, mert például nem számít elég zöldnek. Mármint az a gazda, akinek az állatai nem tápot kapnak, hanem zöldet legelnek.
Régen majdnem minden kisebb településen tartottak juhokat, ma három-négy juhtenyészetet ha találunk. Nincs támogatás, kevés a felvásárló, hiányoznak a húsfeldolgozó üzemek, és hanyatlóban van a nyers gyapjú felvásárlása (senkinek nem kell, így ma már csak nyűg a gazda nyakán). Az uniós tagállamok közül különben a szlovákiai gazdák kapják a legkisebb állami támogatásokat.
