Úgy tartják, hogy az életben sokféle mesterséget kell kipróbálni ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat. A bélai származású Ferenczi Tóth Monika (44, Somorja) grafikusként és bébiszitterként is dolgozott, mígnem teljesen átadta magát kreatív énjének.
Monika ma különböző technikák segítségével kelti életre az üveget, és varázsol belőle szebbnél szebb ékszereket. Olyan hölgyeknek alkot, akik nemcsak ünnepi alkalmakkor, hanem minden nap szeretnének stílusosak lenni. Célja, hogy egyedi, személyre szabott ékszereket készítsen.
Ferenczi Tóth Monika úgy gondolja, hogy ha a nő megfelelő ékszert visel, akkor az magabiztossá és kiegyensúlyozottá teszi őt. A kiegészítők viselése nemcsak egyfajta önkifejezési módszer lehet, de egy-egy ékszer még a legegyszerűbb, legvisszafogottabb ruhadarabot is képes megtölteni élettel – vallja.
– Honnan jött az indíttatás, hogy ezzel szeretne foglalkozni?
– Már gyerekkorom óta a kreativitáson volt nálam a hangsúly. Nagy kedvencnek számított a ruhavarrás és egyéb kiegészítők készítése. Mindig is foglalkoztattak a különböző textúrák, a színek és a formák kombinálása. Szerettem az érzést, hogy valami újat hozhatok létre, hogy a kezeim között alakuló anyag végül célt ér és értelmet nyer. Amikor megszülettek a gyermekeim, mindenképpen szerettem volna egy olyan elfoglaltságot, amit otthon is tudok végezni. Úgy alakítottam, hogy közösen szerezzünk élményeket, hogy ne azt lássák, hogy az édesanyjuk a csak munkába temetkezik. Az életük részese akartam lenni minden tekintetben, nem csupán szemlélni, ahogyan felnőnek. Ennek meg is lett a gyümölcse, mivel őket is bevontam a munkába, s például így mutatkozott meg a lányom kreativitása. Ekkor kezdtem el komolyabban foglalkozni az ékszerkészítéssel.
– Milyen technikákkal dolgozik?
– Többféle technikát is alkalmazok. Az üvegkészítést emelném ki, ezen belül is a lámpagyöngykészítést, azaz a „lampwork”-öt és az úgynevezett fusing technikát. Úgy gondolom, hogy az üveg az egyik legvarázslatosabb anyag, hiszen rendkívül sokoldalú.
Képes felvenni bármilyen alakot, színt és textúrát. Számomra az üveggel végzett munka nagyon különleges, mivel alkotás közben nem kell sémákat követni, így a fantáziám szabadon szárnyalhat...
– Hogyan képzeljük el a lámpagyöngykészítés folyamatát?
– A lámpagyöngytechnikához szükség van acélrúdra, üvegpálcára, gázégőre és egy elválasztó anyagra. A folyamat úgy kezdődik, hogy az acélrudat bevonom az elválasztó anyaggal, majd az üvegpálcával együtt előmelegítem őket a gázégő segítségével. Amikor látom, hogy az üveg elkezd olvadni – körülbelül 700-1000 Celsius-foknál –, elkezdem rátekerni az acélra. Annyi üveget dolgozok fel, amekkora gyöngyöt szeretnék készíteni, majd díszítem, és közben folyamatosan tekerem, forgatom, hogy egyenletes kör alakú maradjon. Ezt követően a gyöngyöt kiveszem a lángból, pár másodpercet várok, hogy kicsit lehűljön, majd egy speciális granulátumba helyezem, ahol több órán át hagyom pihenni. Ez azért fontos, hogy a lehűlés folyamatában semmilyen feszültség ne keletkezzen. Amikor a gyöngy végre lehűl, lehúzom az acélrúdról, vízben áztatom, majd egy gyémánt csiszolófejjel megtisztítom.
– És mit kell tudni a fusing technikáról?
– A fusing az üveg kemencében történő megmunkálásának egyik formája, amely során több üvegből egy új üveg keletkezik. Szükség van üveglapokra, speciális ragasztóra, formaelválasztó papírra, valamint egy erre a célra kialakított Micro Fusing kemencére. Az eljárás üvegolvasztással kezdődik. Az üveget tetszés szerint méretezem, majd speciális ragasztóval összeragasztom. Az összeragasztott darabokat formaelválasztó papírra helyezem, távolabb egymástól, hogy ne olvadjanak össze a kemencében. A kihűléssel – éppúgy, mint a lampworknél – ismét várok. Fontos, hogy azonos COE (hőtágulási együttható) értékkel rendelkező üvegeket olvasszunk egybe, mert ha nem így teszünk, az üveg szétreped. A dolog szépsége, hogy minden üvegfusinggal készített tárgy egyedi lesz a használt anyagoktól és az összeolvasztástól függően.
– Mi jellemző az Ön munkájára?
– Én mindig is a sportos elegancia híve voltam. Soha nem szerettem az apró aranyat, ezüstöt. Kedvelem a színes, különböző méretű és formájú, már-már aszimmetrikus kiegészítőket, így a munkáimban is ez köszön vissza. Sokan nem értik az aszimmetriát, pedig az ilyen indíttatású ékszereket épp ez teszi különlegessé.
– Mikor kezdett el ezzel foglalkozni?
– Körülbelül hat éve készítettem először aszimmetrikus fülbevalókat – akkor még csak saját magamnak. Valami egyedit szerettem volna alkotni. Utána a barátnőimnek, ismerőseimnek kezdtem el gyártani és ajándékozni különböző darabokat, amelyek nagy sikert arattak. Ezen felbuzdulva elkezdtem még több munkát fektetni az alkotásba; különböző anyagokat kerestem, kombináltam a fát a bőrrel, kipróbáltam a polimert, illetve a műgyantatechnikát, de leginkább az üveggel való munka fogott meg. Maga az üveg egy zord és hideg anyag, amely csupán a láng segítségével kelhet életre. A gázégő alatt az ember bármit csinálhat vele, kedvére formázhatja azt, amíg életre nem kel...
– Hogyan tanulta ki ezt a mesterséget?
– Az ékszerkészítést autodidakta módon: az interneten kutattam, és mindent, ami ezzel kapcsolatos, egyedül tanultam meg. Később megtetszett az üveggel való munka. Ehhez a tudást Nagyné Antal Judit üvegműves négynapos tanfolyamán sajátítottam el.
Először az elméletbe merültünk bele, az üveg fontos tulajdonságait vettük górcső alá, majd ezt követte a gyakorlat. A technikai rész nagyon izgalmas volt: magában foglalta a gyöngykészítés különböző módszereit, a buborékolástól kezdve egészen a csavarásokig.
– Honnan szerzi be a szükséges alapanyagot?
– A speciális muranói üveget és a többi alapanyagot is Budapestről, a Tiffany boltból szerzem be. Itt ugyanis nemcsak alapanyagot, hanem a kedves szakemberektől rengeteg tanácsot is kapok. Beszállítóik között több neves európai és tengeren túli gyártó is megtalálható, de hazai termékeket is forgalmaznak.
– Honnan merít ötleteket az alkotáshoz?
– Általában a Pinterestről. Ott nagyon sok kép van, amelyek első látásra beindítják a fantáziámat. A képeken túl még a színek azok, amelyek nagyon inspirálóak, ám amikor elkezdek az üveggel dolgozni, még nem lehet tudni, milyen lesz a végeredmény. Az üveg megmunkálása közben lehetetlen megmondani, hogy milyen színű, mintázatú lesz, mert annyira izzik. Csupán a kihűlés után mutatja meg magát. Ebből adódóan nem lehet pontosan előre megtervezni. Annyit tehetek, hogy kiválasztom a színeket, de azok együttese a munkamenet végén válik láthatóvá.
– Van, hogy a megrendelők megosztják Önnel az elképzeléseiket, milyen ékszert szeretnének?
– Igen, előfordul. Ilyenkor általában küldenek egy fotót egy ruháról vagy cipőről, tehát valami olyasmiről, amihez szeretnék a kiegészítőt igazítani. A képek alapján pedig már el tudom dönteni, hogy megvalósítható-e vagy sem. Általában megpróbálkozom vele, és eddig még nem okoztam csalódást a vásárlóknak, amit határozottan sikerélményként élek meg.
– Van kedvenc ékszere?
– Igen, van, nem is egy. Ha megyek valahová, mindig viselek kiegészítőt – merészebbeket, nagyobb és kisebb darabokat is egyaránt. Nyakláncot nagyon ritkán hordok, de például fülbevaló nélkül nem megyek sehová. Sőt mi több, a kislányom minden nap másmilyen gyöngyös, mintás darabot visel!
– Milyen gyakran foglalkozik az ékszerkészítéssel?
– Már napi szinten, teljes munkaidőben. De így is hobbiként kezelem, nem tartom munkának. Ebből a szempontból nagyon szerencsésnek mondhatom magam.
– Hogyan néz ki egy napja?
– Reggel elkészítem a gyerekeket, és elviszem őket az iskolába. Ezután van egy kis időm, s ezt kihasználva elmegyek tornázni. Amióta ülőmunkát végzek, jobban igényelem a mozgást, így azóta ezt is beiktattam a teendőim közé. Az edzést követően megyek a műhelybe, ahol az aktuális feladatokhoz mérten végzem a munkámat. Van, hogy új gyöngyök gyártásához kezdek, vagy épp csomagolom és postázom a már eladott darabokat. Ami biztos, hogy munkából soha nincs hiány, de pont ezt szeretem benne. Aztán egy óra körül megyek a kislányomért, és viszem kosárlabdára, táncra vagy egyéb szakkörre, majd ismét visszamegyek a műhelybe, ahol minden percét kihasználom a fennmaradt időnek.
A munka és a szakkörözés után hazamegyünk, és a délután hátralévő része már a családé. Olyankor elsősorban megcsináljuk azt, amit meg kell, tehát tanulunk, majd kimegyünk biciklizni, vagy más közös programot szervezünk. Vannak napok, amikor az iskola után a kislányom is velem tart a műhelybe. Nagyon szeret nekem segíteni, és meglepően jó ötletei vannak, amelyeket meg is tud valósítani.
– Van példaképe?
– Példaképemnek tanáromat, Nagyné Antal Juditot tartom, hiszen nélküle nem tartanék ott, ahol most tartok. Az a tudás, amit az általa vezetett tanfolyamon sajátítottam el, aranyat ér.
– Miért tartja fontosnak, hogy a nők ékszereket viseljenek?
– Úgy gondolom, hogy ha a nő megfelelő ékszert visel, akkor az magabiztossá és kiegyensúlyozottá teszi őt. Egyfajta kifejezési módszer is lehet a különböző kiegészítők viselése. A színek nagy szerepet játszanak: a pasztell-, illetve a halványabb színek a visszafogott stílust, az élénk és erős színek pedig a vadságot képviselik. Egy-egy ékszer még a legegyszerűbb, legvisszafogottabb ruhadarabot is képes megtölteni élettel.
– A saját márkája a Handmade Corinna nevet viseli. Honnan ered ez az elnevezés?
– Ahogy említettem, kezdetben mindennek az volt a mozgatórugója, hogy a gyerekekkel közösen csináljunk valamit. Nagyon hamar meglátszott rajtuk, hogy van bennük kreatív véna. Amikor jött a koronavírus, akkor otthon bekuckózva, együtt varrtuk a maszkokat. Készült is egy videó, amelyikben mindkét gyerek ül a varrógép előtt, és buzgón dolgozik. A fiamban is van kellő kreativitás, de a lányom kezdett el igazán érdeklődni az ékszerek iránt. Egyszer készített egy saját fülbevalót, melyet aztán egy kassai vevő vett meg. Hatalmas volt az öröm, hogy pont az ő kis rózsaszín, tollas fülbevalóját választották. A márkanév megalkotásakor ideális lett volna a saját nevemet felhasználni, ám mivel az nagyon gyakorinak számít, a lányom nevét választottam – így született meg a Handmade Corinna. A név görög eredetű, jelentése díszítés és szépség. Úgy gondolom, hogy majd ő fogja továbbvinni ezt a vállalkozást.
– Hol találkozhatunk a termékeiddel, hol vásárolhatóak meg?
– Van saját weboldalam Handmade Corinna néven, ahol az aktuális kínálatból lehet rendelni ékszereket. Szerencsére nagyon sok az érdeklődő, az országon belül és kívül egyaránt. Postáztam már Angliába, Svájcba és Olaszországba is. Nagyon sok a visszatérő vásárló – van, akinek mar 50-60 pár fülbevalója van, mivel annyira tetszik neki ez az egyedi stílus. Ezenkívül élőben is találkozhatnak velem különböző rendezvényeken. Részt vettem már a pozsonyi karácsonyi vásáron, a nagyborsai kreatív pikniken, a bécsi WAMP Design vásáron, és nemegyszer összefuthattak velem Somorján is, a kézműves vásáron.
– Milyen módon reklámozza a termékeit?
– A weboldalon kívül még a Facebookot és az Instagramot használom ilyen célokra. Egyik ismerősöm lánya segített abban, hogy életre keltsük az ékszereket. Ezt a projektet Dömény Zsuzsanna fotózta. Így egészen más hatást értünk el, mintha csak magukról az ékszerekről készült volna egy fotósorozat. Ezenkívül adódott még egy lehetőség: megkeresettZuzana Alaour, egy turócszentmártoni fényképész, aki több fülbevalót szeretett volna megvásárolni a modelljei számára. Ez az ötlet igencsak meglepett. Természetesen örültem neki, hogy ekkora keletje van az alkotásaimnak, de végül úgy egyeztünk meg, hogy csak küldök néhány darabot egy-egy fotózás erejéig. Egyetlen feltételem az volt, hogy a képeket reklám céljából majd én is felhasználhassam. Végül ez a közös projekt annyira jól sikerült, hogy biztos vagyok benne: még fogunk együtt dolgozni a jövőben.
– Ezenkívül milyen tervei vannak a jövőt tekintve?
– Nagyon szeretnék elmenni Velence egyik szigetére, Muranóba, ahol megtalálhatóak az igazi kézművesek. Szeretném megnézni, hogyan dolgoznak – és tőlük inspirálódni. Továbbá még tervben van több tanfolyam, hogy az üvegtechnikákat még precízebben végezhessem, hiszen – ahogyan a mondás is tartja – a jó pap is holtig tanul.
