Sajnos manapság ott tartunk, hogy a házasságok több mint fele felbomlik. A megváltozott, rohanó világnak már szinte alig – vagy egyáltalán nem – része a tolerancia. Az egész életen át tartó szoros kapocs, hogy úgy mondjuk, teljesen kiveszett a divatból.
Bármennyire is igyekszem nem törődni vele, egyre gyakrabban hallok akár idegenektől, akár az ismerőseimtől megromlott viszonyokról, válásokról szóló történetekről. Én, bár fiatal vagyok, abban a szellemben nőttem fel, hogy a házasság egy kötelék, amely egész életre szól, de nem dughatom homokba a fejemet. Nem mehetek el az mellett a tény mellett, hogy ez a gondolkodásmód mennyire megváltozott. Ennek a változásnak a lehetséges okairól kérdeztük dr. Mazács Ferenc (Nyékvárkony) ügyvéd urat, akiről elmondható, hogy bár válásokkal foglalkozik, ő maga valóban sírig tartó esküt tett a feleségének, amely a mai napig tart. Számomra ez igazán csodálatra méltó és példaértékű.
– Mit gondol? Mi az oka annak, hogy manapság ennyire magas a válások aránya?
– Én úgy gondolom, hogy hiányzik az emberekből egy nagyon fontos tényező, a tolerancia. Ha egy kicsit visszatekintünk a múltba, akkor láthatjuk, hogy körülbelül 20-30 évvel ezelőtt mennyire alacsony volt a válással végződő házasságok aránya. Nyilván ehhez hozzájárult az is, hogy akkoriban a válás még szinte szégyennek számított, mára azonban, hogy úgy mondjam, divathóborttá vált. Talán szentimentális vagyok, de én úgy gondolom, hogy a szerelem, az igazi, sírig tartó szerelem az, ami kiveszett a társadalomból.
– Ha visszatekintünk egy kicsit az időben – akár az édesanyáink korosztályáig –, azt láthatjuk, hogy ők magunk még nagyon fiatalon, 20-21 éves korukban házasodtak. Ezzel szemben a mai nők sokszor csak 30 éves koruk felett jutnak erre az elhatározásra. Miért tolódhatott ki ennyire ez korhatár?
– Régen a hölgyeknél még teljesen természetes volt, hogy 18–21 éves koruk között házasodtak; ha valaki ennél idősebb volt, már kezdett gyanússá válni, ha pedig betöltötte a 25 éves kort, már vénlánynak számított. Társadalmilag ez volt az elfogadott. Abban a korban még a lányokat (de a fiúkat is) az érzelmeik hajtották. Úgy érezték, a szerelem mindenre képes, hogy megváltják vele az egész világot. Ott még volt tűz, és volt láng is, ami táplálta a tüzet. Ma már az emberek nem így gondolkodnak.
– Ha jól értelmezem, akkor ez a tűz a fiatalabb korosztályból már hiányzik.
– Én úgy gondolom, hogy bizonyos értelemben igen, és az anyagi számítás, valamint a kényszer lép a helyébe. Hiányzik az összetartó erő, a kovász a kapcsolatokból – persze tisztelet a kivételnek.
A lányoknál pedig egyszer csak szerepet kezd játszani az idő, ketyeg az a bizonyos biológiai óra, a nő lelkében pedig ott él eltemetve a vágy, hogy egyszer menyasszony legyen és anyává váljon. Pontosan emiatt néha elhamarkodott döntések születnek.
– Szerepet játszik a házasság kitolódásában az az életfelfogás is, hogy „ki kell éljem magam”, mielőtt bekötik a fejem?
– Azok a hölgyek és férfiak, akik addig a bulizást részesítették előnyben, nagyon nehezen mondanak le erről a kényelemről. A házasságban sokszor a lemondást, a szórakozás hiányát látják, amelynek helyébe a kötelességek lépnek. Sajnos ilyenkor már nem lép életbe az a bizonyos „rózsaszín köd”, amely 20 évesen még elvakítja az embert, és elfedi a másik hibáit. Nem. Ebben a korban sokkal nehezebben alkalmazkodnak a párok egymáshoz, nehezebben fogadják el egymás rossz szokásait, nem képesek összecsiszolódni. Mindkét fél a másiktól várja el a változást, miközben saját maguk nem hajlandóak változni. Ez pedig ellentéteket szül.
– Mi a véleménye az ún. mikromegcsalásokról, amelyek a közösségi platformok közbenjárásával történnek?
– Őszinte leszek. Szerintem nem normális, ha egy férfinak vagy egy nőnek több ezer ismerőse van pl. a Facebookon az ellenkező nemből. Az, hogy a közösségi oldalakon más férfiak vagy nők képeit lájkoljuk, üzeneteket váltunk velük, és még a családi problémákat is kibeszéljük, egyáltalán nem szép dolog.
– Mi alapján adják be a válókeresetet, illetve mi számít a bíróság által elfogadott válóoknak?
– Ahhoz, hogy a bíróság szétválasszon, olyan indokkal kell beadni a válópert, amely a bíró előtt is megállja a helyét. Négy fő válóokot különböztetünk meg. Az első ezek közül az alkohol- vagy kábítószerfüggőség. Ez manapság a leggyakoribb válóok, mellyel gyakran kéz a kézben jár a második fő válóok, a családon belüli erőszak. A harmadik válóok, a hűtlenség is igencsak elterjedt, illetve a negyedik, az elhidegülés, vagyis a felek között kiveszett érzelmek.
– Tényleg ennyire könnyű kilépni egy kapcsolatból?
– Sajnos a legtöbb esetben igen. De van arra is példa, hogy az egyik fél annyira szerelmes a másikba, hogy bármit képes eltűrni neki, csak azért, hogy vele maradjon. Ismertem egy párt, melynek az egyik tagja azzal keresett meg, hogy a párja több ízben hűtlen volt hozzá. El is indítottuk a válási folyamatot, de végül nem került sor a válásra, mert a sértett fél visszavonta a keresetet. Inkább elviselte a többévnyi megaláztatást a párja részéről, mint hogy elválasszák tőle. Ma már ott tartunk, hogy kritika nélkül mindent elfogadunk. A rendszerváltás hozta ezt magával. Kinyílt a világ, betört hozzánk a nyugati gondolkodás és szellemiség, mert mi azt képzeljük, hogy minden, ami nyugatról jön, az jó...
– Kik azok, akik a leginkább sérülnek egy válás során?
– Egyértelműen a gyermekek. A szülő a saját érdekeit helyezi előtérbe. Ezek a gyerekek vagy követik majd a családi sémát, vagy pont azért fognak törekedni az összetartó családra, hogy az ő gyerekeiknek ne kelljen majd ugyanúgy szenvedniük, mint ahogy nekik kellett.
– Az elmondottak alapján mi a helyzet a gyermekelhelyezéssel?
– A gyermeket a legtöbb esetben az édesanyának ítéli a bíróság. Csakis kivételes alkalmakkor – ha az édesanyával kapcsolatban kiderül valami kizáró ok – kapja az édesapa a teljes jogú felügyeletet. Ezenkívül a gyermekelhelyezési pernek még két lehetséges kimenetele van: az egyik a megosztott felügyeleti jog, a másik pedig a közös felügyelet. A megosztott felügyelet annyit jelent, hogy a gyermek egy vagy két hetet a hónapban az anyánál tölt, majd ugyanennyit az apánál.
A közös felügyelet csak annyiban különbözik, hogy a szülők maguk döntik el, ki és mikor vigyáz a gyermekre. Ebben az esetben az édesapa nem fizet gyermektartást sem, hiszen továbbra is közösen gondoskodnak a gyermekről az édesanyával.
– Mi a helyzet a vagyonmegosztással?
– A bíróság a vagyon felosztásánál minden aktívumot és passzívumot számításba vesz. Az aktívumok közé tartoznak az ingatlanok (ház, kert, nyaraló) és ingóságok (autó, bútor vagy egyéb értéktárgyak), vagyis a család teljes meglévő vagyona. A passzívumok közé a hitelek, kölcsönök tartoznak, vagyis a tartozások. Ezeket mind figyelembe veszik, és felosztják a felek között.
– Mi alapján határozzák meg a gyerektartás összegét?
– Ma már százalékarányosan számítják ki a gyerektartást az édesapa keresetéből, mely során figyelembe veszik a gyermek korát és igényeit is. Fontos, hogy a gyermek semmiképpen ne éljen alacsonyabb anyagi színvonalon a válás után, mint amilyen színvonalon a válás előtt élt.
– Ha jól tudom, létezik olyan, hogy asszony- vagy feleségtartás. Milyen esetben ítéli meg ezt a bíróság?
– Valóban létezik, nálunk azonban nagyon ritka. Több tényezőtől is függ. Olyankor ítéli meg a bíróság, ha a feleség például egy súlyos betegség vagy baleset következtében munkaképtelenné válik, ez a baleset azonban semmiképp nem történhet önhibájából. Ilyenkor a bíróság azt is megvizsgálja, hogy a házasság ideje alatt a feleség részéről nem történt-e hűtlenség, ami azonnali kizáró oka az asszonytartásnak.
– Tudomásom szerint Ön nemcsak nálunk, hanem Magyarországon is praktizál ügyvédként. Van valami különbség a válási ügyek terén?
– Magyarországon talán jobban védik a családokat, ott a bíróság sokkal inkább azon van, hogy egyben tartsa a feleket, mintsem szétválassza. Ha a bíró reményt lát arra, hogy a házasság megmenthető, akkor kéri a mediátor közbenjárását. A mediátorok a beszélgetések során segítenek a feleknek felfedni a problémát, melyet sok esetben meg is tudnak oldani. Az ilyen közvetítők segítségével a válások 70%-a visszafordítható. Nálunk a bíróságok nem alkalmaznak mediátorokat.
