A dióspatonyi jéghercegnő

Viki most tizenegy éves, és a gútori „Kraso Hamikovo” műkorcsolyaklub tagja. Rengeteget gyakorol, hogy jövőre beválogassák a szlovák bajnokságba. Heti kilenc alkalommal van a jégen, háromszor reggel edz, a többi alkalommal délután. Ezen kívül minden nap van még egy szárazedzése Ballán Dóra balettoktatóval (Vezekény), akitől koreográfiát, mozgástechnikát tanul. Az erősítő edzések abban segítenek, hogy jobb legyen a jégen a kéz-láb koordinációja. Ámulatba ejtő, ahogy pörög-forog... Tavasztól pedig, mikor a kinti jégpályák bezárnak, Gútoron siklik a fedett jégpályán, és szárazedzései is folytatódnak...

 Piros pöttyöt rajzoltunk jéghercegnőnk orcájára, ahogy öt évvel ezelőtt (hogy dejà vu érzésünk legyen). A különbség, hogy most egy igazi műkorcsolyázó áll előttünk lila kűrruhában, magabiztos mosollyal...

Honnan jött a varázs?

Miközben szinte elvarázsolva figyelem Vikit szárazedzés közben, az édesanyját, Farkas Anikót faggatom, hogyan lett a kislánya a jég szerelmese.

– Mikor derült ki, hogy lánya a jégre született?

– 2018-ban. Azon a télen először vittem ki őt a jégpályára, hogy megtanítsam korcsolyázni. Hobbiszinten én is korcsolyázom, de csak ennyi.  Viki nagyon más, s ez már az első napon kiderült. Rendkívüli gyorsasággal elsajátította az alapokat, s egyre többet akart pakolni magára: minél gyakrabban jártunk ki, annál többet akart tudni. Végül az én tudásom már kevésnek bizonyult ahhoz, hogy trenírozzam. Úgy döntöttem, beíratom egy edzőhöz.

– Mi történt utána?

– Megtanították neki az alapokat, a helyes testtartást, de Viki utána is egyre többet és többet akart. Már akkor tudtuk, hogy valamiképp ez lesz az ő útja.

– Hány éves kortól ajánlott elkezdeni a műkorcsolyát?

– Igazság szerint minél előbb. Akik sikeresek, azok már négyéves korukban jégre állnak, szóval Viki a maga hat évével már jócskán le volt maradva a korosztályától. Ami viszont plusz, hogy őt ez sem tudta eltántorítani; felvette a kesztyűt. Most télen, ugye, heti kilenc edzése volt, háromszor reggel hatkor kezdett, délután is újabb edzés várt rá. Ezenkívül pedig még ott vannak a szárazedzések: a nyújtás, a gimnasztika, a balett. Minden nap más a tanulnivaló.

– Így mennyi időt tölt a jégen?

– Kétszer 45 percet van a jégen délután, a reggeli edzései pedig egyórásak. Ezenkívül napi ötven percet vesz igénybe a szárazedzés, tehát eléggé feszített a tempó. Hála az égnek, semmi gondja nincs a tanulással. Számára a tanulás legalább annyira fontos, mint a jégkorcsolyázás, színjeles tanuló kezdettől fogva.  Az iskolában pedig mindenben támogatják.

Közben Viki befejezte tánctanárnőjével, Ballán Dórával a nyújtó gyakorlatokat. Amíg ő szusszan, addig én Dórival beszélgetek egy kicsit arról, hogy hogyan kezdődött a közös munkájuk Vikivel.

– Az édesanyja tavaly keresett fel, hogy segítségre van szükségük – mondja Dóra. –. Vikinek szüksége van erősítő és koordinációs edzésekre, hogy a jégen össze tudja hangolni a kéz- és lábmunkát. Május óta dolgozunk együtt, és elmondhatom, hogyan azóta látványos fejlődésen ment keresztül.

– Mennyi köze van a jégtáncnak a baletthoz?

– Sok köze van hozzá, hisz itt is táncolunk és forgunk, a technikai alapok ugyanazok. Pontosan ez az, ahol segítek Vikinek. El tudom neki magyarázni, hová helyezze a súlypontját, mekkora sebességet kell felvennie, valamint a pózokat is illik azért tökéletesíteni.

– A szárazedzés hogyan néz ki?

– Először a helyes testtartást kell elsajátítani. Minden mozdulatsornál ez az alap.  Ezt mindig addig gyakoroljuk, amíg el nem érjük azt a magabiztosságot, amivel már ki merünk állni a jégre. Az elsődleges leckén mindig megtanuljuk, hogyan lehet elesni sérülésmentesen az adott pózból. Minden profi hibázhat, de fontos, hogy ne legyenek hosszú távú következmények.

Egy gyermeket akkor lehet igazán motiválni, ha megpróbáljuk őt megismerni és megérteni, s aztán az érettségéhez mérten viszonyulunk hozzá.

Viki mosolyából arra következtetek, hogy neki is van hozzáfűznivalója a beszélgetéshez, elvégre az róla szól.

– Mi volt az, ami elsőre elvarázsolt téged a műkorcsolyában?

– Szerintem a jégtáncosok elképesztően kecsesen mozognak, és mintha tündérek röpködnének fenn a levegőben. Lélegzetelállító látványt nyújtanak. Van egy példaképem, az orosz műkorcsolyázónő, Anna Scserbakova, a 2021-es az olimpiai bajnok.  A mostani edzőnőm egyszer kijutott az olimpiára, és a 17. helyen végzett, ami szerintem csodálatos eredmény. Szeretnék a nyomdokaiba lépni.

– Két éve te magad is aktívan versenyzel. Szlovákia-szerte különböző városokban szerepeltek. Hány induló van egy ilyen jégtáncversenyen?

– Általában húszan indulunk. Az idén megdöntöttem az egyéni csúcsomat, és 36 ponttal zártam a szezont. Remélem, lesz jobb is...

Kis jéghercegnőnk ezzel ránk villantja ragyogó mosolyát, már repül is a jégre, hogy elkápráztasson bennünket és időközben összeverbuválódott kis közönségét a kűrjével. A végeredmény fotóinkon látható.