Ecsetje nyomán csodálatosan fiatal, kecses táncosnők, szépítkező asszonyok, arányos, buja testű aktok, belső tisztaságot árasztó hétköznapi kalaposnők és mosónők maradtak fenn az utókor számára.
A múló pillanat megragadásának a nagymestereként is emlegetik Edgar Degast (1834–1917). Eredeti neve Hilaire Germain Edgar de Gas.
Balettpróba a színpadon – eredeti címe Rehearsal of a ballett on stage (1874) (© Musée d’Orsay, Paris)
A 19. század egyik legzseniálisabb francia festője egy gazdag párizsi bankár gyermekeként látott napvilágot. Kezdetben jogi pályára készült, de tanulmányainak hátat fordított, hogy a festészetnek szentelhesse életét.
Művészetpártoló édesapjának köszönhetően soha nem kellett megtapasztalnia a kezdő művészek sanyarú sorsát: egész életében arisztokratikus viszonyok közt élt. Természetes tehát, hogy Degas a családjával kapcsolatot tartó körökben talált rá az első festő barátra: Edouard Manet-ra.
Edgas Degas önarcképe. „Csak abból lehet művészetet csinálni, amit az ember jól ismer” – mondta egyszer. (cca. 1863) (© Anthony Bond, Joanna Woodall)
Hozzá hasonlóan, gazdag nagypolgári család fia volt, szintúgy nem gyötörték anyagi gondok, s nem kellett a közönség kegyét keresnie avégből, hogy alkotásai vevőkre találjanak. Neki köszönhetően megismerkedett a kor impresszionista festőivel, akikkel rendszeresen együtt állította ki képeit a Salonban. Egyfajta tartózkodással viszonyult hozzájuk.
Zárkózott, büszke természetét a nők közelségében sem tudta levetkőzni – valószínűleg ezért is állt élete végéig zsémbes nőgyűlölő hírében. Mindennek ellenére hosszú élete során leginkább nőket festett.
Degas imádta szülővárosát, annak hangulatát, az éjszakai élet zsivaját, és főleg az Operát. Valószínűleg ezért is kezdett bele az 1870-es évek elején a balett-táncosnőkről készített sorozatába. Ezek a tompa színekkel megfestett, többnyire kisméretű olaj-, illetve pasztellképek hozták meg számára a várva várt sikert.
Balettpróba a színpadon c. képét nézve úgy érezzük, hogy a vásznon egy álomvilág keveredik a nyers valósággal. A legvalószerűtlenebb látószögből ábrázolja a balerinákat, akik véletlenszerűen csoportosulnak.
Festés közben gyakran élt elhagyásokkal, a szélekre eső alakoknak kisebb-nagyobb részét mellőzte, miközben a központi alakok legapróbb mozdulatát is aprólékosan kidolgozta. Ezekben a táncosnőkben nincs semmi ledérség, kacérság: nem a Nőt akarja nekünk megmutatni, hanem a tánc varázsát.
És mindehhez az emberi testen játszó fény- és árnyékhatásokat hívta segítségül. A fény és az árnyék játéka színezi a fiatal lányok bőrét, és szelíden megcsillan a lágy tüllszoknyákon. Jules Perrot professzor személyének, akinek Degas festői hódolatát fejezi ki – a szemébe húzott cilinder méltóságteljes tartást ad. Az, hogy a tanár figurája mégsem válik fennköltté, annak tudható be, hogy lovagló ülésben ül a széken. Keze a szék támláján nyugszik. Mozdulatlansága remekül ellensúlyozza a balerinák mozgását.
Az 1890-es évek elejére szembetegsége annyira elhatalmasodott, hogy már csak egészen közelről, arasznyi távolságból látott. Emlékeiben kutatott, és néhány balett-témáját ismételte meg.
