A szerelem nem egyszerű, pláne ha az egyik fél részéről már hirtelen véget ért. Ám az sokkal rosszabb, amikor nem tudjuk kiheverni a szakítás kínkeserves fájdalmait, mert az illető akarva-akaratlanul is, állandóan a látószögünkbe kerül.
Ezért mondogatják sokan, hogy a szerelmi bánat és kínlódás legnagyobb melegágya az a bizonyos közösségi oldal (illetve oldalak), ahol a látott információk alapján csak mélyebb depresszióba zuhanhatunk. Mégis, hogy szabaduljunk meg a kínzó fájdalomtól? S hogy vegyük rá magunkat arra, hogy ne kutassuk fel rendszeren az expasink profilját, amitől még rosszabbul érezzük magunkat a szakítás után?
A nyomozás elindult
Teljesen mindegy miben maradtatok, barátként váltatok-e el egymástól vagy veszekedéssel ért véget a dolog, egy biztos: ne csekkold le óránként, mit posztolt és mit csinált. Ez a fajta hozzáállás csak komplikációkat szül a fejedben – és kombinálni kezdesz: Online van? Lehet, hogy már éppen csetel valakivel? Már megtalálta a legújabb áldozatát? S bizony ezek azok a pillanatok, amikor a saját magadra fordított idő helyett még mindig rajta kattog az agyad, és tulajdonképpen csak felesleges energiákat pazarolsz rá. Tedd fel a kérdést: Megéri mindez?
Hol volt, kivel és mikor?
Arról nem beszélve, hogy ha rákattansz a leskelődésre, lépten-nyomon kukkolni fogod őt. Aztán amikor tényleg felkerül a netre az első szelfije az új barátnőjével, akkor majd újra elszomorodsz. S magadat fogod ostorozni azzal, hogy megnézed a nőt, hibákat keresel önmagadban, vagy éppenséggel a másik nőben. Egyik sem célravezető, mert nem előre haladsz ilyenkor, hanem konkrétan a menetiránnyal szemben futásnak eredsz...
Mondj nemet!
A közösségi oldalak csak jobban kihegyezik a negatív érzelmeidet. Pedig az egész a látatlan dolgokról szól. Gondolj csak bele: az exed kiteszi a netre, hogy éppen jól szórakozik az egyik kávézóban, te pedig rögtön szexi csajokat képzelsz köré... Miközben az is lehet, hogy az egyik rég nem látott haverjával dumálnak, s valóban jól érzik magukat. Mondj nemet a tévképzeteidnek, s a látszólagos felvetéseknek! Ehelyett bújj ki az odúdból, és kezdj el te is élni!
Van, akinek segít, de nekem nem...
Az első lépés a szakítás után, hogy felismerjük, mi az, ami jót tesz nekünk. Olyan ember vagyok, aki, ha látja, hogy a volt párja jól van, akkor az erőssé teszi? Vagy olyan, aki ettől csak még mélyebbre zuhan? Általában a legtöbben bosszúhadjáratot indítanak a másik ellen. Ilyenkor pattannak ki a fejekből a legőrültebb ötletek, a legvadabb kísérletek, a felesleges randik, csak azért, hogy megmutassuk a másiknak: köszönjük szépen, mi is jól elvagyunk. Azonban pont ezekkel az őrültségekkel bizonyítjuk be neki és magunknak is, hogy talán mégsem... Pont ezért (is) kéne a szakítás után elhagyni egy jó időre az összes közösségi oldalt, hogy saját magunkra fókuszáljunk, hogy begyógyuljanak a sebeink, hogy újra talpra álljunk. Igaz, hogy ez a nehezebb út, mégis ez a legjárhatóbb.
Dunai Mira
