Első messzi tengeri utam Krétára vitt, s örök élményként maradtak meg bennem a vibráló horizontot őrző szélmalmok. Tíz év múlva ismét Krétán nyaraltunk, de az integető szélmalmoknak már csak a vázuk volt meg, a turistahordák lerágták-letapogatták róluk a „húst.“
A rockzenétől kezdve, a techno és a pop műfajoktól egészen az alternatív műfajokig bármiből kedvünkre csemegézhetünk a fesztiválok felhozatalából. Haverok, buli, hátizsák, hálózsák, sör és zene.
Mit meg nem adnék azokért a gondtalan nyarakért, amikor a lesült arc, a tucatnyi szúnyogcsípés még nem zavart. Amikor a tábortűznél elégetett szalonnánál finomabb ételt elképzelni se tudtunk, a napok pedig végtelen fürdés, bringázás és jégkrém-, dinnye- meg kukoricaevés körforgásává olvadtak egybe.
Jó idő van, napsütés, nyár, szabadság, s rohamosan robog velünk az a bizonyos szerelemvonat. Pedig tényleg nem ártana odafigyelnünk arra, kit szedünk össze a bulik, a fesztiválok, a kerti partik alkalmával. Lássuk!
Sokan arra beszélik ki magukat, hogy nincs kivel menni. Ha a férjünk nem akar, beszéljünk össze a barátnőnkkel, testvérünkkel, a szomszédasszonnyal, esetleg a lányunkkal, vagy vigyük magunkkal az egyik unokánkat.
Van valami különleges, izzó hangulata a nyári levegőnek. Ki tudja, talán a forróság hevíti fel az ember vérét, talán a bódító illatok veszik el az eszét – de tény, hogy ilyenkor kedvünk támad Valami Másra.
",,Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."