Milyennek látta a francia nőket a dunaszerdahelyi Végh Szilvia (41), aki férje munkájának köszönhetően csaknem 8 évet töltött Marseille és Avignon környékén?
– Ma is irigylem a dél-francia emberek könnyedségét. A járókelők mosolygósak, könnyű velük kapcsolatot teremteni, az idősek pedig ráérősen pétanque-oznak egészen sötétedésig. A francia nők nagyon magabiztosak, öntudatosak: egyszerűen tudják, mit akarnak. Míg a válás a hazai nő lelkén mély érzelmi nyomot hagy, s utána anyagilag általában menthetetlenül lecsúszik – addig a francia nő megrázza magát, és éli tovább az életét. Itt van élet csalás és válás után is!
Végh Szilvia
– A francia nő emancipált. Még a reklámok is nyíltan kimondják, hogy a férfiak bizony néha tutyimutyik, és a nő a kezében van a gyeplő... A televízió képernyőin szinte csak érett nőkkel találkozni: ők olvassák a híreket, vezetik a műsorokat, nem úgy, mint nálunk, ahol alig huszonéves bemondónők az irányadó celebek. Ha egy francia nő úgy dönt, hogy főállású anya szeretne lenni, nyugodtan megteheti. Három gyermek után ugyanis az állam tekintélyes összeggel támogatja, így nem kell pluszmunkát vállalnia. Ennek az intézkedésnek hála, az utóbbi években megnőtt a gyermekvállalási kedv az országban.
– Amúgy a déli vidékeken a mediterráneum szabályai szerint zajlik az élet: a nap későn kezdődik, és jóval később ér véget, mint nálunk, a gyors ebédet pedig szieszta követi. Az ottaniak a vacsorára koncentrálnak, melyet, ha csak tehetik, étteremben fogyasztanak.
Mi is hamar átvettük a ritmust, de amint hazaértünk, győzött az itthoni rutin, és elmaradtak a francia tempók és szokások. Ahogy az ételek is: számos szakácskönyvet hoztam magammal, de alapanyag híján nem tudom úgy elkészíteni őket, mint Franciaországban.
– Miben rejlik a francia nők titka? – kérdeztük a huzamosabb ideig Franciaországban dolgozó Horváth Katalintól (33), aki franciatudását szállodai asszisztensként kamatoztatja.
– A francia nők tisztában vannak önmagukkal, tudják, mi áll jól nekik, és belső harmóniájuk kihat a megjelenésükre is. Egy német vagy egy osztrák nő is lehet nagyon jól öltözött, mintha épp most lépett volna le egy katalógus lapjairól, mégis hiányzik belőle a francia nők játékossága, amellyel ők ruháikat igazán „magukévá teszik”.
Horváth Katalin
– A francia nőkre jellemző, hogy nem bújnak tetőtől talpig világmárkák cuccaiba. Mindig csak egy minőségi darabot állítanak a középpontba: legyen az egy tervezői táska, cipő vagy kabát. Ezt pedig az utcai divat elemeivel egészítik ki, melyek származhatnak pici butikokból, de akár a turkálóból is. Ők a kombinálás nagy művészei: irigylésre méltó merészséggel tudják társítani a haute couture darabokat a nagyáruházak kínálatával.
– Odafigyelnek a részletekre, ezért megjelenésükben főszerep jut a kiegészítőknek: sálaknak, fülbevalóknak, karkötőknek. Ezek azonban nem kristályból készült vagy gyémánttal ékesített méregdrága darabok, hanem iparművészeti termékek. Az összhangot pedig az ápoltság teszi tökéletessé: egy könnyű smink, finom parfüm és egy jól megválasztott frizura. Az átgondolt, letisztult vonalak mindenkiből a legjobbat hozzák ki. A francia nők elfogadják a korukat, és nem akarják magukat nevetségessé tenni azzal, hogy fiatalabbnak látsszanak. Egyszerűen csak kiemelik azt, ami szép rajtuk. A francia nő mindig tudja, hogyan kell alkalomhoz illően öltözni: gyermeke iskolai kirándulására például sosem menne tűsarkú cipőben.
