Rólam mondhatni, hogy a régi dolgok kedvelője vagyok. Kiskorom óta él bennem egyfajta gyűjtési szenvedély.
Gyűjtöttem már maketteket, régi bélyegeket, de igazából a mechanikának vagyok a szerelmese, a motoroktól az órákig bezárólag. A legkedvesebb az óragyűjteményem.
Az első órát kisiskolásként kaptam anyámtól. Mindig is fontos volt számomra az óra mint időmérő: „Az óra segítségével képet tudsz alkotni a rendelkezésedre álló időről. Amikor a napodat tervezed, legyen előtted egy óra.”
Szelecky Péter
Idáig 40 darabot sikerült internetes cserék által összegyűjteni. Számomra bámulatos, hogy egy több mint százéves gépezet ugyanolyan pontosan mutatja az időt, mint a modern, digitális órák. A régiek valóban hozzáértő műszerészek voltak, hisz a régi órákban nincs se elem, se napelem: csak fel kell húzni őket, és még mindig működnek!
Alkatrésznek is tartok órákat, mert magam is „reparálok” régi szerkezeteket. Természetesen a nagyobb hibákkal órajavítóhoz megyek.
Az egyik büszkeségem ez a svájci zsebóra, mely 1900-ban aranyérmet kapott Párizsban. Az utóbbi években nem sikerült az állományt bővíteni – éppen a motorszenvedélyem miatt.
Megváltam néhány értékesebb órától, hogy megvehessem álmaim motorját, egy Africa Twin 750-est. De a legkedvesebb darabok még mindig a vitrinemben díszelegnek, mint a több száz éves zsebórák, a svájci és német tisztek által hordott karórák vagy az 1962-ben ajánlással gravírozott Vostok óra. (Ez a márka járt először az űrben, Gagarin karján mérve az időt.)
A Tissot óra és a Doxa az egyik kedvencem: szintén antik darabnak számítanak.
A kollégák eleinte nem tudták, hogy óragyűjtő vagyok, és megvicceltem őket: mindennap más-más órát tettem a karomra. Ha találnék komoly érdeklődőt a gyűjteményemre, szívesen továbbadnám. Nehéz megválni tőle, de mára megtanultam, hogy nem jó ragaszkodni a tárgyakhoz. S mindig jön egy újabb szenvedély!
