Nézzük, mit érdemes tudni a terítés művészetéről!
Ha legközelebb asztalhoz ülünk, már tisztában leszünk minden szabállyal...
Kenyerestányér
Sok galibát okoz, mert a főtányértól balra helyezkedik el, ezért az asztalszomszédunk gyakran kisajátítja. Ne csináljunk belőle gondot, vegyük el mi is a szomszédunk kenyerestányérkáját (mást úgyse tehetünk).
Salátavilla
A viktoriánus korban 146-fajta evőeszköz is megjelenhetett a terített asztalon. Ma legfeljebb két villát szokás a terítékhez tenni.
Az evőeszköz-használatban aranyszabály, hogy kívülről befelé, tehát a tányér felé haladunk – azt az evőeszközt használjuk először, amelyik a teríték szélén van. A kisebb salátavillával az előételeket és a főétel előtt felszolgált salátákat fogyasztjuk el.
Sekély-, mélytányér
A mélytányért a leves felszolgálására használjuk, a sekély tányérba a főételt tesszük. Manapság gyakran csészében szolgálják fel a levest (a levesbetét kimeregetése után a csészét kézbe foghatjuk, és a levest kiihatjuk), de cipóban is szokták. A sekély tányér nagy változatosságot mutat: lehet kerek, négyszögletes, trapéz alakú... Ha a kést és villát keresztbe tesszük a tányéron, ezzel azt jelezzük, hogy még folytatni kívánjuk az evést. Ha a kés és a villa egymás mellett van, és nyelük jobb felé mutat, akkor a pincér már tudja, hogy befejeztük az ebédet.
Nagy villa
Használata egyértelmű. Európában a bal kézben tartják, mindig ott is marad, ha kést is használunk az evéshez. Az amerikai etikett szerint az étel feldarabolása után a kést félreteszik, és a jobb kézbe áthelyezett villával fogyasztják el az ételt. Nálunk az előre feldarabolás modortalanságnak számít. Tésztafélékhez (spagettihez, makarónihoz) villát és kanalat raknak az asztalra.
Poharak I.
Az asztalnál kerülni kell a hadonászást, mert felboríthatjuk és eltörhetjük a poharakat. A vizespoharak és az üdítőnek kikészített poharak manapság gyakran talpatlanok. A poharak mindig a kés fölött állnak. A borospoharak az evőeszköz fölött jobbra helyezkednek el, a pezsgőspohár még távolabb.
Poharak II.
A nagyobb borospohár a vörösborhoz készült, a kisebb a fehérborhoz – ez az általános szabály. Mára ez is sokban módosult, mert az egyes borokhoz különféle poharakat készítenek ki. Bízzuk a házigazdára vagy a pincérre, hogy melyikbe mit tölt.
Kés
A középkorban ez volt az egyetlen evőeszköz. Késsel ejtették el a vadat, késsel darabolták föl, és késsel ették meg. Ma a kés tartásával szokott probléma lenni. Az alaptartás: tartsuk úgy, mint a ceruzát írás közben. Ha nagyobb erőkifejtásre van szükség, a kés nyelét a tenyerünkbe foghatjuk, és úgy vágjuk el vele az ételt.
Halkés
Manapság egyre több halat eszünk, ezért a halkés általában ott szerepel a terítéken. Formáját tekintve a halkés lapja háromszög alakú, egyik oldalán karcsúsított lehet. A halkéssel könnyen leválaszthatjuk a puha húst a halgerincről, és vékony szeleteket is vághatunk vele.
Mártáskanál
Sekélyebb, mint a leveseskanál, jobb oldalán egy kis mélyedés van. Arra szolgál, hogy a főétel elfogyasztása után kimerjük vele a tányéron maradt szaftot.
