A bőrproblémák a lelkünkön is sebet ejthetnek

Píver Rebeka Róza (27, Dunaszerdahely) azon elhivatott fiatal nők táborát erősíti, akik nem restek tenni az álmaik beteljesüléséért. A bőrgyógyászat területén végzett munkájára nem csupán egy állásként, hanem hivatásként tekint. Elkötelezetten segít a bőrproblémákkal küzdő pácienseknek, akikhez mindig empátiával viszonyul, hiszen vallja, hogy a különféle bőrelváltozások a lelkünket is megviselhetik. 

Rebekát egy divatfotózásunk alkalmával volt szerencsénk megismerni. Beszélgetés közben kiderült, hogy orvostanhallgató, s később szeretne bőrgyógyászatra szakosodni. Álma beteljesedni látszik, hiszen ma rezidensként dolgozik a pozsonyi Orvoskozmetikai Intézet bőrgyógyásza mellett. Sugárzó személyiségével pedig nem csupán a pácienseket bűvöli el, de minket is elvarázsolt.

– Mindig is bőrgyógyászattal szerettél volna foglalkozni?

– Igazából sokáig nem voltam biztos abban, hogy mi is szeretnék pontosan lenni. Azt tudtam, hogy az egészségügyben szeretnék tevékenykedni, viszont ahogyan egyre inkább a hivatás mélyére láttam, rá kellett jönnöm, hogy okosan kell választanom. Fontos cél számomra ugyanis, hogy a munkám mellett majd teljes értékű feleség és anya lehessek – amit sajnos nem minden orvosi szakirány garantál. A bőrgyógyászat viszont ilyen értelemben ideális választásnak tűnik, hiszen nem szeretném például az éjszaka közepén egy sürgős hívás miatt otthon hagyni a családot, a gyerekeket. Na meg nyugodt természetet, türelmet és precizitást igénylő szakma, így közelinek éreztem magamhoz. Az sem volt baj, hogy állandóan tanulni kell, hiszen már kiskoromban is olyan voltam, hogy amint kicsengettek, hazafutottam, és már ültem is le a leckéhez. A dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium után így elvégeztem a pozsonyi Comenius Egyetem hatéves általános orvostudományi szakát. Ezután kezdődik a szakosodás maga, ami még plusz 4-5 év, mindig az adott orvosi szaktól függően.

A bőrgyógyászati szakvizsgámig még körülbelül 3 év van hátra, s jelenleg egy pozsonyligetfalui magánklinikán, az Orvoskozmetikai Intézetben (Ústav lekárskej kozmetiky) dolgozom bőrgyógyászrezidensként.

– Ki inspirált? A családodban más is tevékenykedik ezen a területen? 

– A családban én vagyok az első a szakmában. Az első nagy példaképem a biológiatanárnőm volt általános iskolában, aki annak idején fel is kért, hogy képviseljem az iskolát a biológiai diákolimpián. Ezt óriási megtiszteltetésnek éltem meg, s ekkor jött a belső hang, hogy talán valamilyen biológiával kapcsolatos területen kellene elhelyezkednem a későbbiekben.

– Mennyire volt nehéz elhelyezkedni a bőrgyógyászat területénén? Úgy hallottuk, nem egyszerű feladat…

– Sajnos valóban nem könnyű. Rengeteg kitartás, ismeretség és szerencse kell ahhoz, hogy valaki fiatal bőrgyógyászként el tudjon helyezkedni. Valószínűleg egyrészt az előnyök okán, amelyeket korábban felsoroltam, hogy mennyire jó szakma egy nőnek, akinek fontos a család, mégis orvoslással szeretne foglalkozni. Ezért szinte minden második, harmadik fiatal orvosnő erre szeretne szakosodni. Nekem ismeretségem nem volt, viszont nagyon kitartó voltam, az összes szlovák, cseh és magyar kórházba elküldtem a jelentkezésemet. Kilencven százalékban vagy vissza sem jeleztek, vagy visszaírták, hogy sajnálják, de nincs hely. Aztán rájöttem, hogy néhány kisebb pozsonyi magánklinikának van lehetősége arra, hogy rezidenseket képezzen, úgyhogy próbát tettem. Maga az állásinterjú háromkörös volt, és végül a jelentkezők közül egyedüliként sikerült bejutnom. Ez azt jelentette, hogy a kötelező 24 hónapot, amit ambuláns részen kell eltöltenem a szakvizsgámhoz, azt náluk végezhetem. Ezeknek a magánklinikáknak pedig legtöbbször megvan az ismeretségük ahhoz, hogy bejuttassák az orvosnövendékeket a kötelező praxishoz szükséges kórházi osztályokra is. Az én célom pedig az, hogy majd bekerüljek a Pozsonyi Egyetemi Kórház klinikai onkológiai osztályára.

– Sokan nincsenek tisztában a bőrgyógyász és a kozmetikus közti különbséggel, amellyel a magazinban is rengetegszer foglalkozunk. Mivel nem lehet elégszer hangsúlyozni, kérlek, elmondanád a legfontosabb tudnivalókat?

– Fontosnak tartom én is felhívni a figyelmet a szakmai különbségekre. A kozmetikus a bőr textúrájának feljavítását végzi, míg mi, bőrgyógyászok és esztétikai orvosok a bőrbetegségek, illetve a bőr struktúrájának gyógyításával foglalkozunk. Úgyhogy míg a kozmetikusok nem folytathatnak, addig mi végezhetünk lézeres gépekkel vagy tűvel történő, sokszor sebészeti beavatkozásokat. Folyamatosan tanulok bele a bőrgyógyászat esztétikai ágába is, s rendszeresen járok továbbképzésekre, kurzusokra. A klinikán is végzünk különféle szépészeti beavatkozásokat, például hialuronsavas, botox- vagy skin boosteres kezeléseket és plazmaterápiát, emellett különféle kinövéseket is távolítunk el lézerrel. A bőrbetegségek gyógyítása és a szépészeti beavatkozások mellett azonban foglalkozunk anyajegyek kivizsgálásával, de akár nemi betegségek gyógyításával is. Ez mind a bőrgyógyászati szakirány alá tartozik. 

– Milyen bőrproblémákkal fordulnak hozzátok a legtöbben?

– Leginkább atópiás dermatitisszel, azaz ekcémával érkeznek a klinikára, a másik leggyakoribb indok pedig az anyajegy-kivizsgálás. Továbbá minden nap járnak hozzánk rosaceával (krónikus gyulladásos bőrbetegség, amely jellemzően az arcon jelenik meg – a szerk. megj.), a tinédzserek pedig főként aknés bőrrel érkeznek.

– Milyen előrelépések vannak a gyógymódokban?

– Elkezdték használni az atópiás ekcéma, illetve a pikkelysömör gyógyítására az ún. monoklonális ellenanyagokat. Ezek az anyagok a súlyos betegségek diagnosztizálására és terápiájára is felhasználhatóak. A jó hír pedig az, hogy ezt a biológiai terápiás gyógymódot nemcsak Csehországban, hanem már nálunk is szabadalmaztatták. 

– S a klinikán milyen kezelési módokat tudtok alkalmazni a bőrproblémák gyógyítására?

– Nyáron főleg csak lokális krémekkel tudunk dolgozni: antibiotikumokat nem nagyon írhatunk ki, mert fotoszenzitivitást váltanak ki.

Aztán szeptember-októbertől, amikor már nem annyira erősek a napsugarak, áttérünk a gyógyszeres, illetve a lézeres kezelésekre. Az IPL-lézer például nagyon hatásos a rosacea ellen.

– Az aknés bőr okozta hegeket miképp kezelitek?

– A hegek gyógyítására plazmaterápiát, valamint mikrotűs rádiófrekvenciát szoktunk alkalmazni. Ezek serkentik a kollagén újratermelődését, úgyhogy a hegecskék szépen kitöltődnek, és idővel eltűnnek. Ami az aknés bőr ápolását illeti, nincs könnyű dolgunk, mivel ma már rengetegféle termék érhető el a drogériákban, a szociális hálón pedig a különféle influenszerek reklámozzák a kozmetikájukat. Nagyon bő a választék, és sajnos sokan egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy a saját bőrükre mit kellene használniuk. Mi mindig a dermokozmetikát ajánljuk, ami problémás bőrre lett kifejlesztve. Ilyenek a Bioderma, a La Roche-Posay vagy az Avène termékei. Mindezek mellett nagyon fontos a rendszeres arcmosás és egy bevált rutin.

– Mit tehet egy laikus? Hogyan tájékozódhat?

– Bátran forduljunk bőrgyógyászhoz, látogassunk el egy konzultációra. Az egyik kedvenc része a munkámnak, amikor eljön hozzám valaki a problémás bőrével, és egy-két hónap múlva szemmel látható javulással tér vissza. Ilyenkor csillog a szeme, visszatér az önbizalma és a jókedve. A bőrbetegségek ugyanis nagyon kihatnak a lelkivilágra, hiszen az összes ilyen probléma szabad szemmel látható. A bőrproblémák így nemcsak a bőrünkön, de a lelkünkön is sebet ejthetnek.Sokszor mondjuk egymás közt a klinikán, hogy egy pszichológusi rendelő is kellene, hiszen nagyon gyakran érezni a betegen, hogy szüksége lenne további támogatásra – ezt ugyan mi is próbáljuk neki megadni, de hát nem vagyunk pszichológusok... Főleg a tinédzserkor a legrosszabb, amikor alapból nincs nagy önbizalmunk, és erre rátesz még egy lapáttal a problémás arcbőr is.

– Mit szeretsz még a bőrgyógyászatban?

– Nagyon szeretem az anyajegyek kivizsgálását is. Érdekes, hogy sokszor olyan anyajegyekkel jönnek el hozzánk a betegek, melyekről azt gondolják, hogy biztos rosszindulatúak, holott sokszor pont a fordítottja az igaz. Nem sejtik, hogy egy bizonyos anyajeggyel gondok adódhatnak, aztán kiderül, hogy patológiás jeleket mutat.

– Hogyan képzeljük el ezeket az anyajegyeket?

– A betegek általában a kidudorodó, intradermálisan (azaz a bőrben – a szerk. megj.) elhelyezkedő anyajegyekkel jönnek el, de azoknak általában nincs nagy tendenciájuk rosszindulatú elváltozásokra. Míg legtöbbször az egészen apró, ártalmatlannak tűnő fekete anyajegyek tudnak a legveszélyesebbek lenni. Emiatt sem győzöm eleget hangsúlyozni a folyamatos fényvédelmet. A múltkor például egy idősebb betegem lézeres kezelésre érkezett. A nyakán lévő kinövéseket távolítottam el éppen, amikor véletlenül észrevettünk egy már nagyon csúnyán elváltozott anyajegyet a csokibarnára sült hátán, ami sem neki, sem a feleségének nem tűnt fel.

Az ilyen esetek megelőzhetőek lennének, ha komolyan vennénk a fényvédelmet, s nem csupán kirándulás során, hanem minden egyes nap bekennénk magunkat naptejjel ‒ ha nagyon erős a napfény, akár két-három óránként is.

– A szépészeti kezelésekre visszatérve: a beavatkozások közül melyek nálatok a legnépszerűbbek?

– Nyáron és ősszel főleg a hialuronsavas kezelések, tehát a bőr hidratálása kerül előtérbe. Népszerű a plazmaterápia is, ami igazából a hialuronsavas kezelés egy lágyabb, könnyedebb formája. Szóval a betegeink általában plazmaterápiával kezdik a kezeléseket, aztán váltanak át hialuronsavra. Természetesen a botox is nagy népszerűségnek örvend az év minden szakaszában, a kisebb és nagyobb ráncok ellen.

– Főként milyen korosztályról beszélünk?

– A nagyon fiatal, azaz 20-30 év körüli betegektől kezdve egészen a hatvanasokig igénybe veszik ezeket a kezeléseket. Sőt, a múltkor egy 85 éves páciensünk is volt! Sok múlik egyébként a genetikán, na meg azon, hogy valaki mennyire ápolja jól az arcát. Néhány negyvenes, ötvenes páciensünknek olyan gyönyörű bőre van, hogy akár tíz évet letagadhatna. Mások meg hiába 20 vagy 30 évesek, a genetika miatt már korán megjelennek az arcukon a ráncok. Mindig elmondjuk egyébként a pácienseknek, hogy a nagyobb, mélyebb ráncokat sajnos lehetetlen ezekkel a beavatkozásokkal teljesen eltüntetni. Általában egy olyan terápiás kezelést állítunk fel számukra, ahol egy- vagy kéthavi kezeléssel próbáljuk a bőr struktúráját ‒ amennyire lehet ‒ feljavítani. Ha a kezeléseket lézeres gépekkel is kombináljuk, akkor tényleg nagyon szép eredményeket lehet elérni. Az arc szépsége érdekében azonban nem elegendőek csak a kezelések, folyamatosan ápolnunk kell a bőrünket. Tehát a pácienseknek is bele kell adniuk az erőfeszítést, amit egyesek sajnos nem akarnak.

– Milyen esetekre gondolsz?

– Előfordul például az, hogy eljönnek hozzánk szájfeltöltésre vagy egy kis liftingre, miközben az arcbőrük láthatóan nincs a legjobb állapotban. Ilyenkor általában tanácsokat adok a javítás érdekében, vagy rögtön ki is írok nekik valamilyen krémet, ha beleegyeznek. Viszont sokaknak az a kifogásuk, hogy ők nem szeretnének kémiai anyagokat használni a bőrükön. Ilyenkor nem értem, hogy ugyan eljönnek feltöltetni a hialuronsavat, viszont az arcbőr felszínének feljavítását már nem szeretnék elkezdeni...

– A szakmádban az orvosi esztétika, vagy inkább a bőr gyógyítása felé húz a szíved?

– Én a jövőben mindenképpen kombinálva szeretném a kettőt csinálni. Nem akarok leragadni csak a bőrgyógyászatnál, hiszen annyira előrehaladott már az orvosi esztétika is ‒ minden egyes nap újabb és újabb kezelések érkeznek a piacra, ami tényleg fantasztikus és nagyon izgalmas. Amíg csinálom a rezidensképzést, biztos, hogy magánklinikán vagy kórházban maradok, de később szeretnék majd egy kis ambulanciát nyitni, ahol össze tudnám vonni a bőrgyógyászatot és az esztétikát. Egyetlen negatívuma az orvoslásnak számomra az, hogy eléggé hierarchikus szakma, a férfi és a nő közötti megkülönböztetés máig jelen van... 

– Ez miben nyilvánul meg számodra?

– Az egyetem első évei alatt talán még annyira nem, de később, amikor bekerültünk a kórházba, már érezhető volt a megkülönböztetés. Volt, hogy bementünk a csoportommal kivizsgálni a betegeket, és a fiú csoporttársaimat doktor úrmegszólítással köszöntötték, míg mi, lányok nővérkék voltunk a szemükben, nem doktornők vagy orvostanhallgatók.

Vagy például egy alkalommal bent voltam a sebészeti műtőben az egyik fiú csoporttársammal. Rögtön őt hívták asszisztálni, nem engem, mivel fiúként biztos tovább fogja bírni a strapát, ha hosszúra nyúlna a műtét. Azt érzem, folyamatosan bizonyítanom kell, hogy én is vagyok olyan jó, mint az a fiú.

– Rajtad már alkalmaztak valamilyen beavatkozást?

– Igen, plazmaterápiát, vagy közismertebb nevén Drakula-terápiát. Ennek során levesszük a pácienstől a vért, és centrifugáljuk. A centrifugálás után megkapjuk a plazmát, amit mikroinjekciók segítségével visszajuttatunk a bőrbe. Ez a plazma pedig hidratálja a bőrt, emellett a kollagén termelődését is felgyorsítja, így anti-aging hatású.

– Milyen az ideális arc számodra?

– Mindenképp olyan arcot képzelek el, ami nem feltűnően agyonplasztikázott, hanem természetes vonások határozzák meg. Hiszen a kezelések ellenére is megmaradhatunk a természetes határokon belül. Szerintem az a legnagyobb elismerés egy kezelt – és az orvosa –számára, amikor megdicsérik az utcán azzal, hogy „jaj, de jól nézel ki”, vagy „milyen frissnek, kipihentnek látszol”. És bár ők nem tudják, mitől, de végül is a kezelések segítettek.

– Mi a szépségrutinod? Milyen termékeket használsz a bőrödre?

– Tizenhárom éves korom óta odafigyelek az arcápolásra, pedig akkor még nem is tudtam, hogy bőrgyógyász szeretnék lenni – úgy látszik, tudat alatt már akkor is bennem motoszkált a gondolat! (Nevet.) Szerintem mondanom sem kell, hogy nagyon fontos a reggeli-esti arcmosás. Sosem megyek el sminkben aludni, nem is tudnám elképzelni. Micellás vízzel eltávolítom a sminket, majd egy könnyed szalicilsavas lemosót használok az éjszakai rutinom során. Amint kilépek a zuhanyból, felkenek egy hialuronsavas hidratáló krémet. Mégpedig azért akkor, mert zuhanyzás után egy ötperces intervallumig még jobban bezáródik a bőrbe a víz, és ezzel együtt a hialuron is, amit a krémmel együtt viszünk be. Ezután várok 5-10 percet, és egy retinolos arcszérumot is felkenek. Ezt 25 éves koromban kezdtem el használni, hogy megelőzzem egy kicsit a ráncokat. Majd jön a szemkörnyékápoló ‒ felváltva használok retinolosat, illetve C-vitaminosat. Egyszóval a rutinom nem annyira komplikált. Mindig próbálom elmagyarázni a betegeknek, hogy egy rutinnak nem muszáj rengeteg krémből vagy szérumból állnia, hanem az a fontos, hogy folyamatosan, minden nap ápolják a bőrüket, és jó minőségű termékeket használjanak.

– Mennyire része a smink a mindennapjaidnak?

– Minden nap sminkelek, de nagyon lágyan. Általában csak BB krémeket használok, egy kis pirosítót, valamint hidratálót az ajkamra. Alkalmakra persze ennél látványosabb sminket készítek, de napközben – főleg a munka során – inkább hagyom lélegezni az arcbőrömet. 

– Mennyi szabadidőd van a munka mellett?

– Így, hogy egyelőre csak a magánklinikán dolgozom, napi 8 óra a munkaidőm. Ezenfelül pedig igyekszem továbbfejleszteni magam, mindig próbálok a szabadidőmben is tanulni. Emellett nagyon szeretek sütni, illetve a családdal időt tölteni.

– S, ha már azzal kezdtük az interjút, hogy fontos számodra nőnek megmaradni a munka mellett... Hogy érzed, sikerül? 

– Igen, teljes mértékben jelen tud maradni az életemben a nőiesség, sőt bele tudom építeni a munkámba is. Nem csupán a lágyság és a nyugodtság formájában, hanem külsőségekben is. Hiszen a kedvenc öltözködési stílusom az elegáns „old money”. Bár élvezem azt, hogy egész nap orvosi öltözékben lehetek, mégis szeretek szépen kiöltözni legalább arra a tíz percre, amíg reggel bemegyek a klinikára, és amíg délután hazaindulok. Sokszor egyébként az is jólesik, amikor valamelyik betegem ‒ idősebb vagy fiatalabb ‒ azt mondja, hogy „olyan szép bőrt szeretnék, mint ami magának van”, vagy „olyan szép hosszú hajat szeretnék, mint az öné”. Nagyon jó érzés tud lenni.