A fekve nyomás háromszoros bajnoknője, a komáromi Vörös Márta (46).
– Hogy lett belőlem erőemelő? – kérdez vissza Márti eltöprengve. – Véletlenül. Éveken át hobbiszinten futottam. Mielőtt férjhez mentem, naponta lefutottam a Megyercs-Violín távot. Elképzelhető, mennyire sokkolt, amikor nagyobbik lányom születése után 75 kg-ot mutatott a mérleg. Végül a férjem felvetette: járjak kondi terembe, és háromszor egy héten, esténként átvette Mártuskát.
Vörös Márta
– Egy év alatt nem csak 15 kg-ot fogytam, és jócskán megizmosodtam. Még akkor sem akartam kihagyni az edzést, amikor a combnyaktörésem után francia bottal jártam. A fekve nyomás ekkor jött a képbe: tizenhat év után a férjemmel azt gondoltuk, itt az ideje kondi termet váltani. S egy rokonunk ajánlására az erőemelők (a PCU) tornatermére esett a választásunk.
– És itt kedvet kaptál a versenyzéshez?
– Dehogy, eszembe sem jutott! Viszont a klub tulajdonosa, Vladimír Urban észrevette, hogy mekkora súlyokkal erősítek. Versenyzésre még nem gondolhattam, mert várt rám még egy utolsó operáció, amikor is kivették a csavarokat a lábamból. Tavaly év elején aztán az edzőm, a többszörös Európa- és világbajnok Janko Habardík segítségével nekiduráltam magam a felkészülésnek. Májusban már utaztam is Zsolnára, a szlovák bajnokságra.
Egész úton az esélytelenek nyugalmával ültem a férjem mellett a kocsiban. Csak akkor kezdtem el izgulni, amikor eltévedtünk. Tíz perccel a kezdés előtt estem be, mérlegelés, melegítés, és mire észbe kaptam, már a dobogón álltam.
– Meglepődtél?
– Igenis, meg nem is. Igazából akkor lepődtem meg, amikor kiderült, hogy a női masters kategóriában a 40-44 éves korosztályt én képviselem egyedül! Sajnos, a nőkben él egy téves sztereotípia: félnek, hogy izmossá válnak az erősítő tornától. Pedig ez nem igaz! Nyáron, rövid ujjú trikóban nem mondja meg rólam senki, hogy eljegyeztem magam a fekvenyomással! Feltéve, ha előtte nem volt ruhás edzésem. – teszi hozzá nevetve. – Hetente egyszer ugyanis speciális ruhában kell edzeni … A versenyeken is sok szabályra kell figyelni – attól kezdve, hogy nem emelhetem le a súlyt egyedül.
– A védőruhára mi miatt van szükség?
– Nem a balesetveszély miatt – hanem megelőzés céljából. Ez egy fémszálas ruha, kicsit olyan, mint egy kényszerzubbony: védi és rögzíti a vállízületeket, a mellkast. Mivel rettenetesen kemény, mindig kék-zöld foltos a karom. A verseny alatt övet is viselünk. Erre szükség is van, hiszen komoly súlyokat emelünk. Én a versenyen hetven kilót nyomtam ki – ezzel nyertem el a bajnoki címeimet.
– Indulsz az Európa bajnokságon is?
– Idén még nem. Tavasszal két és fél kilóval maradtam le a nevezéshez szükséges kvótától. Pedig megvolt rá az esélyem, hiszen az edzéseken már többször is teljesítettem a 75 kg-os súlyt. De itt is minden a fejben dől el! A kisebbik lányom, Katica sokat betegeskedett, kórházban is volt, s ez megviselt – nem tudtam eléggé koncentrálni. Úgy veszem, kaptam a sorstól még egy évet a tapasztalatgyűjtésre. Hűséges alkat vagyok, ha valami megtetszik, kitartok mellette. Lassan huszonöt éve ugyanabban a könyvesboltban dolgozom. Informatikusnak tanultam, de mindig is könyvmoly voltam. Az üzletben a tulajdonosok változtak, a főnökök cserélődtek – de én maradtam. S még mindig szeretem a könyvek illatát.
– Edzés, munka, háztartás. Hogyan tudsz kilépni a mókuskerékből?
– Számomra az az igazi feltöltődés, ha végre hazamehetek Megyercsre. Lélekben a mai napig vidéki vagyok. Nagyon szeretem a szüleimet, édesanyám háztartásbeli volt, egész életét annak szentelte, hogy mire hazajön a család, békés otthon – és válogatott finomságok várjanak ránk. Olyan otthont teremtett, ahová a mai napig jó hazamenni. Én is ezt a példát igyekszem követni, például imádok sütni! A férjem szerencsére mindenben a társam, szinte egyformák vagyunk. Megyercsen szeretek a kertben dolgozgatni – közben nagyokat beszélgetek a szüleimmel. Ahogy telnek az évek, egyre több mindenre vagyok kíváncsi. Hogy éltek gyerekkorukban? Hogy telt a fiatalságuk? S miközben mesélnek, már csak attól, hogy mindenki ott van körülöttem, akit szeretek, szerencsésnek és boldognak tartom magam.
