„Drága Frédéricem, pihenj meg kicsit. Beleszédülök, ahogy fel-alá sétálsz! Ülj ide, Kedvesem, nehogy kimerülj megint...” A nő a kandallóhoz lép, gyengéden belekarol szerelmébe, s a kanapéhoz vezeti a fiatal zeneszerzőt. Olvassák sok szeretettel Novák Zita novelláját!
"Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."