Megbizonyosodhattam róla, hogy a néptánc kortalan: lehetsz gyermek, kamasz vagy épp a negyedik x-eden is túl, sosincs késő elkezdeni. A bősi Aranykert néptánccsoport próbáján vendégeskedtem.
Vannak dalok, amelyeket ha nem hallgathatnak meg a gyerekek, akkor nem szór fényt a csillagszóró, nem ízlik a kalács, s a gyerekek nem hallják meg a karácsony igazi üzenetét. Szükség van a karácsonyi műsorokra, ezek azonban idén elmaradtak.
Milyen volt az első bál? Ezt kérdeztük a régi korok hölgyeitől, és a mai fiatal lányoktól, akiknek a diszkó jelenti a beavatást. Ennyit – sokat! – változott a világ.
Kassa előtt erős bástya áll: Nagyida. Keletre haladva ez az utolsó magyar falu. Se magyar óvodája, se magyar iskolája nincs. Magyarságát ma már csak az Ilosvai néptáncegyüttes őrzi.
Helemba pompás. A táj festői: a szőlősből látni a Dunakanyart. Helemba egy „világvége” falu, sok évszázados múlttal. Mi épp jókor érkeztünk, hogy az ősz ruháit lefotózzuk egy táncos lábú lányon...
Oláh Attila 2014-től vezeti a Csallóközit Dunaszerdahelyen. Mindene a néptánc. Büszke arra, hogy egy 62 éves (!) múlttal rendelkező néptáncegyüttest vezet.
Horváth Kálmán egy budapesti fiatalember, akit a szerelem hozott el hozzánk. S aki, ha már itt van, elhatározta, hogy tájainkon is meghonosítja a tangót. Vagyis: megalapozza a tánc szeretetét.
Manapság a néptánc, mondjuk ki, nem divat. Épp ezért sokan kongatják a vészharangot, mondván, eltűnnek a néptánccsoportok – és táncosokat sem találni. A szlovákiai magyar néptáncmozgalom helyzetéről Nagy Myrtil etnográfussal, a Fórum Intézet projektmenedzserével beszélgettünk.
"Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék."