Nem csupán a szépséghez, de az egészséghez való hozzáállásunkban is szemléletváltás van. Ma már azt tartjuk, hogy az embert nem a nagykönyv szerint kell nézni, hanem egyénileg. S nem csupán egy tünetét kell gyógyítani, hanem az egész embert. Fontos, hogy értsük saját magunkat, tanuljunk technikákat, módszereket, melyekkel javíthatunk – mi, saját magunk – az egészségünkön. Ezzel az ember is bevonódik az egészségmegőrzésbe, hisz neki kell megkeresnie azt a masszázsformát vagy sportot, amelyik őt feltölti. Közben jó olyan csodaemberekkel, edzőkkel vagy masszőrökkel találkozni, akik maguk is úton vannak, a „még jobbat” keresik. Tücsök is ilyen .
Tücsök, vagyis Bögi Miriam (30, Balázsfa) lelki gyógyulást ajánl lovakkal és illóolajokkal. Életfelfogása nem nevezhető hétköznapinak. Sugárzik, mint a napocska, és ciripel, mint a tücsök. Pedig nemegyszer felhő takarta el előle a napot, de a végén mindig felragyogott számára az ég.
Tücsök, vagyis Bögi Miriam (30, Balázsfa) masszőrnő, tíz éve él párkapcsolatban gyermeke apjával. Hivatásának tartja az emberek segítését. Balázsfán, a Szedres tanyán szervezi relaxációit Tücsök módra. A vezetett meditációba bevonja az illóolajokat és a lovakat is. Ettől még különlegesebb élményben lehet részünk. Az alkalmakra időnként meghívják Mógor Krisztina (Budapest) családkonzulens coachot is, aki segíti a nőket, asszonyokat eligazodni a családi konfliktusok és érzelmi örökségeik rengetegében.
Szél suhog a fák levelei közt. „Erős vagy. Értékes vagy. Jelen vagy...” – szól Tücsök hangja. Lehunyt szemmel fekszünk a jógamatracokon. A kezünkre, lábunkra cseppentett illóolaj illata belengi a levegőt, nem messze tőlünk lovak legelnek, nemrég még simogattunk őket. Ellazulunk, elképzeljük, hogy egy virágos mezőn vagyunk, kiválasztjuk az egyik nemes állatot, majd hagyjuk, hogy segítsen meglelni a belső békénket, amiről nem is tudtuk, hogy már rég elveszett...
– Kitől kaptad a Tücsök nevet?
– Keresztanyukámtól. Mikor megszülettem, a kezébe adtak, s ő ezekkel a szavakkal üdvözölt: Szervusz, kis Tücsök, hát megszülettél! Ő az egyik nagy példaképem, nagyszerű ember. Neki különben kutyakozmetikája van, s imádja a munkáját.
– Szereted a lovakat. Ilyenkor, télen is lovagolsz?
– Télen-nyáron, ha törik, ha szakad! S most már a fiam is lóhátról ismerkedik a világgal, mellette teli szájjal mosolyog. (Nevet.)
Ráálltam a heti kétszeri lovaglásra, s íjászkodni is tanulok földről és lóról. Rőth Imréék kapuja a Szedres tanyán mindenki előtt nyitva áll, amiért nem tudok elég hálás lenni.
– Hogyan kerültél közel a lovakhoz? Mi volt az előzmény?
– Hosszú volt az utam. A várandósságom csodálatos volt. Erős voltam, jól voltam, eufóriával töltött el a tudat, hogy egy kis emberkét hordok a szívem alatt. Az utolsó pillanatig tettem-vettem, nem álltam meg. Aztán a szülés után jött a depresszió, én pedig valami kapaszkodót kerestem, ami kihoz a fényre. A gödör legmélyén felhívtam Imrét. Emlékszem, remegett a hangom, de azért elmondtam, hogy nem vagyok jól, és szeretném kipróbálni a lovaglást. Minél hamarabb. És kaptam időpontot. Még aznap.
– Honnan tudtad, hogy a lovak fognak segíteni?
– Balázsfán lakunk, s ugye Imréék is itt vannak. Rendszeresen kijártam sétálni a bicikliútra, és onnan csodáltam a tanyán legelésző lovakat és a lovasokat. Milyen szépen ülnek a nyeregben, milyen sudáran – de nem volt bátorságom bejelentkezni. Viszont bajban voltam, s egy belső hang azt súgta: Ne félj, ez jó lesz. Nemhiába mondják, hogy a ló külseje valahogy jót tesz az ember belsejének. (Mosolyog.)
– S jó érzés volt? Milyen volt az első lovaglás?
– Aggódtam. Magasan voltam, mozgásban voltam. A lovak nagyok, hirtelen mozognak, és erős patáik vannak. Kicsit félelmetes volt, minden izmom megfeszült. Négy ló található a tanyán: Nimród, Karacs, Kér és Rege. Karacsra ültem fel, óvatosan lépdelt, mintha tudta volna, hogy a hátán egy rakás fájdalom ül. Imre megjegyezte, hogy ilyen lassan még sosem sétált, szinte ringatott! Kimozgatta a feszültséget az izmaimból, amit a sok negatív érzés keltett bennem. A lovak érzékeny állatok, egységben vannak velünk, átveszik az érzéseinket. Később ugyanitt megismerkedtem Bial Judittal, aki hagyományőrző lovas íjász és lovastréner. Ő bevezetett a lóasszisztált coaching világába. Segített legyőzni a félelmemet, segített abban, hogy a saját ritmusomban haladhassak a gyógyulás útján.
– A lovas relaxációdnak köze van a lóasszisztált coachinghoz?
– Igen. Személyes fejlődésemben az első lépés ez a lovas önismeret volt. Ehhez nem kell felülni a lóra – a földről, vele együtt végezzük a feladatokat. A ló tükröt tart, mert azonnali visszajelzést ad: megmutatja, hol vannak az erősségeink és a hátráltató viselkedésformáink, de a bennünk rejlő lehetőségekbe is betekintést kaphatunk általa. Judit először is felmérte, hogy milyen érzések vannak bennem pillanatnyilag. Az elején csak beszélgettünk és jegyzeteltünk. A coaching segít megismerni és jobban megérteni magunkat. Az a célja, hogy átadjon egy megoldásfókuszú gondolkodást. Nem kapunk tanácsokat, inkább csak rávezetést, hogy mi magunk jöjjünk rá, hogyan tudunk a problémáinkból kilépni. Judit kérte, hogy figyeljem meg a lovakat, hogyan mozognak, tudnám-e valamelyiket valakihez hasonlítani a környezetemben, mit érzek, mit gondolok. Majd kiválasztottam az egyik állatot, és sétálni indultunk. A négy ló közül a világos színűt, Regét néztem ki magamnak, de a vezetőszárat már nem tudtam rátenni, mert elém lépett Kér, a legalacsonyabb paci: odanyomta a fejét, hogy ő legyen az első. Elindultunk. Nekem akkori állapotomban minden egyes lépés nehéz volt, de azért mentem előre. Együtt lépkedtem a lóval, mellettem szuszogott, biztonságot adott... Tetőzött bennem a feszültség, sírva is fakadtam. Később aztán lótól lóig haladtam, mindegyikkel léptem egy lépcsőfokot, mindegyik mást tanított meg nekem. Másfél év múlva már vágtáztam.
– Miképp jutottál el a vezetett Tücsök-meditációig? A nők, akik hozzád járnak, egy belső utazásról számolnak be...
– Ez hosszú út volt. A tücskökhöz semmi köze, a lovakhoz annál inkább. (Mosolyog.) A technika évekig formálódott, s egyszer csak beérett. Tudni kell hozzá, hogy én masszírozok. Mindig is segíteni akartam az embereknek, ezért is kezdtem el masszírozni. Különben építészeti szakközépiskolát végeztem, de sokáig csak kerestem a helyem a különböző beosztásokban. A test, a lélek és a szellem harmóniája azonban mindig is foglalkoztatott: már a középiskola alatt elvégeztem egy spirituális képzést, ahol megtanultunk meditálni. Emlékszem, anyukám, akit nagyon szeretek, mindig azt mondta nekem este, elalvás előtt: Gondold át a napodat. Mit tettél aznap? Majd gondolj arra, hogy mit szeretnél megtenni másnap, s ha változtatni szeretnél valamin, azt miképp tudnád megvalósítani. Most igazából büszke lehetek magamra, mert végül is változtattam, és megvalósítottam az álmomat. Főállásban relaxációs masszázzsal foglalkozom.
Judit támogat, Imre erős apaként ösztönöz, és két lábbal a talajon tart. S lám, másfél évvel később már vágtáztam, pedig előtte el sem tudtam képzelni, hogy én ennyire el fogok lazulni a nyeregben. Kívánom mindenkinek, hogy megtapasztalja ezt a szabadságot! Az élmények gyógyítanak.
– Vagyis ezzel karöltve született meg a lovas meditálás...
– Tavaly nyáron egy csoportos, lovakkal asszisztált coachingot szerveztem Judittal, mivel úgy éreztem, hogy a többi nővel is meg kell osztani ezt a csodát. Sok nő jár hozzám, akik mesélnek, így tudom, milyen nehéz terheket cipelnek. Az idősebb női generáció mindig csak adott magából, de ebben a folytonos adásban nagyon ki lehet ürülni. Szerettem volna, ha ők is megtapasztalják azt az ellazulást, melyet a lovakkal kapcsolódva érezhetünk. A második alkalommal Juditnak közbejött valami, de nem akartam visszalépni, hiszen tízfős csoport várta az eseményt. Minden készen állt egy szép találkozásra: illatok, élmények, lovak! A végén úgy mentek haza a lányok és asszonyok, hogy: „Mikor lesz a következő alkalom?!” Szívmelengető volt látni, mennyire kinyíltak. Jó időben azóta a legelőn tartom a relaxációt, hideg napokon pedig a jurtában (a tanyán van egy jurta is). Aki ugyanis ráhangolódik a relaxálásra, az később is keresni fogja az érzést...
– Honnan lehet tudni, hogy jól csináljuk a meditációt?
– Az agyunkat a számítógéphez hasonlítják, hiszen rengeteg információt tárol. Az elmét viszont nem tudjuk úgy kikapcsolni, mint a számítógépet! Az ellazulást is az elménkkel irányítjuk. A cél nem is az, hogy hosszú távú gondolatmentes állapotba kerüljünk, hanem hogy a testünk teljesen ellazuljon. Ám közben is felléphet feszültség: például befeszül a gyomor, megfeszül az állkapocs. Ilyenkor veszek egy nagy levegőt, és a kifújással ellazítom a testem... Az sem gond, ha közben fel-felvillan néhány kósza gondolat, a lényeg, hogy ne ragadjunk benne, hanem hagyjuk tovaszállni!
– Miért van az, hogy elménk csak nem nyugszik meg, harcol az összevissza száguldó gondolatokkal?
– Gondoljunk csak bele: kizökkenünk a nyüzsgésből, kijövünk ide a világ végére, ráadásul azt kérik tőlünk, hogy csendben pihenjünk! Hát persze hogy felütik a fejüket az izgága gondolatok! Úgy kell elképzelni ezeket a repdeső gondolatfoszlányokat, mint az autópályán száguldó autókat. Állok az út szélén, jönnek-mennek az autók, nem látom a rendszámukat, hogy van-e rajtuk horzsolás, kik ülnek bennük. Közben beugrik egy érzés: „Jaj, kikapcsoltam a sütőt?” Majd elengedem. Az elme nagyon rafinált tud lenni, ám idővel megbarátkozik velünk, a végén pedig lecsillapodik. Tehát nemcsak az ellenségünk, de a barátunk is lehet, ha megtanulunk vele bánni.
– Otthon is tudjuk alkalmazni a relaxációs technikákat?
– Persze. Lehet gyakorolni teljes csendben vagy pihentető zenével. Közben a testünkre figyelünk, ellazítjuk. Nagy levegőt veszünk, majd kifújjuk, és kimegy vele a feszültség is... Az pedig, hogy én behozom a folyamatba a lovakat, megkoronázza az egészet. A ló csodamód a lelkünkre is hat.
– Dunaszerdahelyi szalonodban gyerekeket is masszírozol. Hogyan néz ki a relaxáció gyermekek esetében?
– Nálam kicsit kiszakadhatnak a sulis hajtásból, hisz az ő életükben is jelen van a stressz. Játékosan vizualizálunk, megtanítom őket arra, hogyan lazíthatják el a testüket. Elképzelünk egy erdőt, megkérdezem tőlük, kik laknak az erdőben, mit csinálnak...
Viszont nem szabad semmit erőltetni, ha a gyerek még nem áll készen. Volt, akivel csak ültem a lépcsőn, és beszélgettünk, mert bizalmatlan volt. Fehér ágy, fehér ruha – te jó ég, biztosan vérvétel is lesz! (Mosolyog.) Mindig a gyerek tempójában kell haladnunk. Egy gyerekbarát levendulaillat például csodákra képes.
– Apropó, olajok. Miképp alkalmazod őket?
– Először egy tisztító illat fogott meg. Fürödtem benne – szó szerint, hiszen a fürdővizembe is belecseppentettem. Talpat masszíroztam vele, a levegőbe permeteztem, a parfümöm volt. Van egy okos „illatbibliám”, amelyből dolgozom. Az illatok hatással vannak a testre és a lélekre. Például a fenyőillat segít este lecsillapítani a túlpörgött elmét, vagy rácseppented a párnádra a citromfű cseppet, és könnyebben elalszol. Vannak bátorságot, erőt, biztonságot nyújtó illatok is.
– Milyen jövőbeli terveid vannak?
– Szeretnék sokat tanulni, fejlődni. Nagy álmom, hogy megtanuljak vágtában szablyával csutakot levágni. Legközelebb pedig kiviszem a masszázságyat a legelőre, a lovacskák közé. A Tücsök-relaxációt is szeretném továbbgondolni. Emellett szeretném továbbra is kísérni a nőtársaimat és a gyerkőcöket a „jól lenni” érzésével kikövezett úton. Ezért dolgozom nap mint nap.
Nagyvendégi Éva, Fekete Magdolna
