Elmosolyodom, ahogy visszalapozom tinikorom naplóját. A fényképről Ő néz vissza rám. Ő, akit mindenemnek hittem. Azt hittem, életem tündérmeséjét írom a lapokra.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."