Karácsonykor illik szépen kiöltözni, az asztalt abrosszal megteríteni, s elővenni a legszebb étkészletünket. S igen, a terítékhez asztalkendő dukál.
Kisokosunkat Szabó Orsolyának, a várkonyi kastélyszálló programfelelősének segítségével állítottuk össze. Orsi azt ajánlja: örüljünk a terítékünknek, s ne féljünk, hogy valamit rosszul csinálunk. A szabályok azért fontosak, hogy abroncsként összefogják a mindennapokat, ám csak úgy tudjuk megtanulni a terítés ábécéjét, ha bátran kísérletezünk.
A tányérok és a poharak
Terítéskor személyenként helyezzük ki a lapostányért. Erre kerül majd a kistányér előétellel, illetve a mélytányér a levesnek. Tőle jobbra helyezkedik el a leveseskanál és a kések. A tányértól balra pedig a villák. A Micsoda nő című film kultikus jelenete óta tudjuk, hogy az evőeszközökkel kívülről befelé haladunk. A tányértól jobbra található kés éle mindig a tányér felé néz. A legbelső kés (ez a legnagyobb) a főételhez tartozik, mellette található az előételeskés (ez lehet salátás- vagy halkés), majd a leveseskanál.
A tányér bal oldalán a villák sorakoznak. A tányérhoz legközelebbi a fő ételünk villája, majd ezt követi a tőle kisebb előételesvilla (salátás- vagy halvilla). A tányér fölött pedig a desszertesvilla és -kanál. A villa van a tányérhoz közelebb, és szára balról, a villás sortól indul – míg a kanál, ami fölötte található, épp ellenkezőleg. A szára balról indul, ahonnét a leveseskanál is. Fölöttük ékeskedik az ültetőkártya.
Evőeszközünkkel jelezhetjük, hogy vége, befejeztük az evést. Ilyenkor a kést és a villát egymás mellé rakjuk a tányérra, nyelével balra. Ha csak szünetet szeretnénk tartani, akkor az evőeszközöket keresztbe tesszük
A poharak
a jobb kéznél találhatóak, az evőeszközök fölött. A kanáltól haladunk befelé. A legelső az aperitifnek szolgáló pohár, általában pezsgőspohár. A pezsgő az ünnepek elmaradhatatlan itala. Ezt követi a borospohár és a vizespohár. Nem szükséges a fehér- és a vörösborospoharat is kitenni. Attól függ, milyen borral készülünk. Ügyeljünk arra, hogy négy pohárnál többet ne zsúfoljunk az asztalra. Az összhatásra is érdemes figyelni!
Ha az étel mellé kenyeret is feladunk (márpedig feladunk), akkor a villák fölé bal oldalra tegyünk egy kistányért és kést a vajnak. A savanyúságostálkánk is ide kerülhet.
A tányér bal oldalára, a villák mellé helyezzük a szalvétát. A legszebb a damasztszalvéta. A papírszalvétát is illik szépen összehajtva kihelyezni. A terítés végén díszítsük az asztalt gyertyákkal, asztali dísszel. Ezzel sem kell túlzásba esni: lássuk tőle a szemben ülő arcát, és ne foglaljon el sok helyet.
A Micsoda nő című film kultikus jelenete óta tudjuk, hogy az evőeszközökkel kívülről befelé haladunk. A tányértól jobbra található kés éle mindig a tányér felé néz.
A szalvéta
A textilszalvéta védi a ruhánkat a pecsétektől. Mielőtt az ölünkbe ejtenénk, félbehajtjuk, mindig a visszájával befelé. Így ivás és beszéd előtt meg tudjuk majd törölni a belső felével a szájsarkunkat. Ez kötelező! Azért fontos odacsippenteni a szánkhoz, hogy a poháron ne hagyjunk zsír- és rúzsfoltot. Ha étkezés közben felállunk az asztaltól, a szalvétát diszkréten ejtsük a szék közepére. Ha például kimegyünk a mosdóba... (Egy úrihölgy ugyanis nem vécére jár, hanem „kimegy a mosdóba megigazítani a sminkjét“.)
Evés után a teríték bal oldalára rakjuk a szalvétát, kicsit meggyűrve. A damasztszalvétát sem illik szépen összehajtani. Ez ugyanis azt jelentené: még a szalvétát se kellett használni, annyira nem ízlett az étel. (A papírszalvétát sem illik összegyűrve a tányéron hagyni. Hajtsuk össze úgy, hogy a zsír-és rúzsfoltok legyenek belül, és úgy tegyük a tányér mellé.)
Fontos még
A száras poharakat – a borospoharat is! – mindig a száránál fogva emeljük a szánkhoz. Kivételt csak a konyakospohár képez. Ott épp a tenyérrel való melegítés által jönnek ki az ízek.
A kenyeret sose harapjuk, hanem csak törjünk belőle kisebb falatokat. Ha vaj is jár a kenyérhez, akkor falatonként kenjük meg.
Evőeszközünkkel jelezhetjük, hogy vége, befejeztük az evést. Ilyenkor a kést és a villát egymás mellé rakjuk a tányérra, nyelével balra. Ha csak szünetet szeretnénk tartani, akkor evőeszközünket keresztbe tesszük.
A kést nem nyaljuk le. A kanalat nem kapjuk be teljesen, és a levest nem szürcsöljük.
Az európai étkezés szerint a levesnél a kanalat magunk felé merítjük. Mindig az evőeszközt visszük a szánkhoz – és nem a fejünket a tányér felé. A villát nem használjuk lapátként, hanem mindent szépen rászúrunk. Kivételt képeznek az apró ételek, mint a borsó, rizs. A kést nem nyaljuk le. A kanalat nem kapjuk be teljesen, és a levest nem szürcsöljük. Az evőeszközökkel nem csapunk zajt, ne kocogtassuk a kést a tányéron. Ha valaki sót kér, akkor a tartóval együtt adjuk át. A kávéskanalat se nyaljuk le, és ne hagyjuk a csészében ivás közben. A kávé elkeverése után tegyük a csészealjra. Ha hab maradt a kanálon, akkor a csésze széléhez koccintjuk, így a hab leesik róla.
–ando–
