Egy szívből jövő vallomást olvashatunk. Mikor Krisztinát megismertük, éterien karcsú volt. Egyszer aztán kibökte, hogy ő igazából nem egy sovány lány! Mindig gömbölyű volt, pár éve aztán lefogyott. Akkor vettük észre, hogy a közös ebédeken az étel felét a tányéron hagyja.
Hazakényszerültünk, otthonunkban ragadtunk, csak dolgoztunk, ettünk, aludtunk, és ugyanúgy nem tettünk magunkért semmit, ahogy eddig sem. Aztán egyszer csak, mint a villám, végigfutott rajtunk a megvilágosodás: Ez így nem mehet tovább! Soha nem lesz jobb alkalom az életmódváltásra!
Mi lett volna, ha kedvezőbb genetikával születek, s világéletemben megehettem volna bármit, büntetlenül? Ha soha, egyetlen osztálytársam sem piszkált volna a súlyom miatt? Vajon akkor is ennyire központi szerepet játszana életemben a súlykérdés? Nem tudom, egy dolog viszont biztos: életem legjobb döntése volt, amikor úgy határoztam, szembenézek a démonommal. Magam miatt kezdtem bele!
Így választottam sportruhát. Nekünk, nőknek nem mindegy, hogy mit viselünk. Legyen szó otthoni ruháról vagy éppen egy mezei futásról, mindig szeretünk jól...
"… abban a pillanatban, amint valakit elítéltél, valójában magadat ítélted el. Ha bántasz
valakit, magadat bántod, senki mást…Gondolj csak a szeretetre… Kinek szeretsz, amikor
szeretsz? Másnak, vagy magadnak?"