Miért vívódunk egyre többen a tükör előtt, elégedetlenkedve? Miért változik a testünk? Kérdések, amelyekre Hoppál Bori (testtudatoktató, dúla) A női test csodái c. előadásain ugyanolyan sokan keresik a választ.
Aprólékos interjúvázlattal sétálok be a Komáromi Jókai Színház művészbejáróján. Molnár Xénia az ajtóban vár. Azonnal érzem: itt bizony el kell felejteni a papírformát. Az élet és Xénia vezetik a tollamat, megírják helyettem a riportot. Mert mint mondja: „Valaki szed magára, valaki ad magára, én mindkettőt.”
Dicséretek, elismerések, bókok. Bélyegek, stigmák, sztereotípiák. Miközben felnövünk – és még azon túl is –, megannyi minősítéssel találkozunk, ami a testünkre...
Sajnos, hajlamosak vagyunk fekete-fehéren gondolkozni a testünkről. Ma megkövezik azt, aki azt meri írni, hogy egy 140 kilós női testben élni nem jó, mert nem férünk bele a repülőgép ülésébe, és egészségi problémáink is lehetnek.
„Most már igazán elkezdek tornázni.” „Mától kezdve egészségesen fogok táplálkozni.” Kinek a száját nem hagyták el még ilyen mondatok? Nézzük meg, hogyan lehet kitartani. A kulcsszó az ÖRÖM.