Középiskolai tanulmányainkból ismeretes lehet a „flóra” kifejezés. Rómában Flora volt a virágok és a tavasz istennője. Később a név kis kezdőbetűs változatát a virágot hozó növényekre alkalmazták. Napjainkban „flórá”-nak nevezzük valamely vidék növényeinek összességét. De hogy kapcsolódik össze a flóra a béllel, hiszen beleinkben nem nőnek virágok.
Virágok nem, viszont rengeteg baktérium, mikroorganizmus található ott. S mivel a mikroorganizmusokat a biológusok a növényvilágba sorolják, ezek összességét „bélflórának” nevezzük.
(© uofmhealth.org)
A bélflóra tehát nem más, mint a beleinkben élő baktériumok közössége, amely a gazdaszervezettel, azaz testünkkel szoros egységet alkotva fejti ki élettani, „normális” hatását. A bélflóra baktériumai tehát „jó”, hasznos baktériumok, amelyek a többi, „rossz”, azaz kórokozó baktériumoktól eltérőn nem betegséget okoznak, hanem éppen ellenkezőleg: részt vesznek a test betegségek elleni küzdelmében.
A magzat beleiben még nem élnek baktériumok. A bélflóra kialakulása a születéskor kezdődik: a szülőutakon áthaladva az újszülött szájába bekerülnek az anyai hüvely flórájának baktériumai. Ezek, majd a szopás során a mellbimbóról bekerülő baktériumok indítják el a csecsemő bélflórájának kialakulását. A bélflóra végleges összetételét az immunrendszer szabja meg. Ez nem véletlen: immunrendszerünk sejtjeinek közel háromnegyede a bélfalban és a bélhez kapcsolódó nyirokcsomókban található meg.
Az immunrendszer felügyelete alatt kialakult bélflóra össztömege eléri az egy kilogrammot. Mire kell ez a rengeteg baktérium?
Például arra, hogy megakadályozzák a kórokozó baktériumok elszaporodását: „elfoglalják” a helyet, és „eleszik” a táplálékot a „rossz” baktériumok elől. A vékonybélből emésztetlenül a vastagbélbe távozó növényi részeket, rostokat a bélbaktériumok bontják le. Kevésbé köztudott, hogy a bélflóra vitaminokat, pl. K-vitamint is „termel”. Baktériumok alkotják a széklet jelentős részét is.
Nemcsak a jó bélműködéshez, hanem egészségünk megtartásához is fontos a „normális” bélflóra. Ezért minden olyan beavatkozás, amely megváltoztatja a bélflóra összetételét – a „rossz” baktériumok túlsúlyba kerülnek – bélpanaszok (felfúvódás, bélgörcsök, hasmenés) kialakulásához vezet.
A leggyakoribb „beavatkozás”: az antibiotikumos kezelés. Az antibiotikum ugyanis nemcsak a „rossz” kórokozókat öli meg – „anti biotikum”: élet elleni szer – hanem a bélcsatorna „jó” baktériumait is. Ezért született meg a „probiotikumos” – „pro bios”: az életért – kezelés ötlete. A probiotikum olyan készítmény, amely megfelelő számban tartalmaz speciálisan kiválasztott, a bélflórát megújítani képes, élő baktériumokat. E baktériumok por, tabletta formájában, a beteg által lenyelve jutnak el a bélcsatornába, ahol helyreállítják a bélflóra kedvező összetételét.
A probiotikumoknak hatalmas reklámja van! Éppen ezért érdemes tudatosítani: a probiotikum nem gyógyszer. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság szerint még nincs bizonyítva, hogy a probiotikumok megelőznének bármilyen betegséget. Ezért fontos, hogy e készítményeket ne ötletszerűen, bedőlve a reklámoknak, hanem kezelőorvosunk ajánlásával, tudtával szedjük.
