A dunaszerdahelyi Istermeat húsüzemben vendégmunkások is dolgoznak. Kik ők, és mit jelentenek számukra az ünnepek? Milyenek a szerb, a kazah vagy éppen a Fülöp-szigeteki újévi és karácsonyi szokások?
A vendégmunkások azért jönnek hozzánk, hogy egy kis pénzt megtakarítsanak, s abból otthon felépítsék az életüket. Aranyszabály, hogy: „Ne költs annyit, amennyit megkeresel. Ha ma 100 eurót kaptál, akkor 80 eurót spórolj meg. Ha elkezdesz étterembe járni, költeni, soha nem lesz pénzed. Soha.” Ezért ők hosszabb műszakokat is vállalnak – az egyetlen köldökzsinórt a szeretteikhez a telefon jelenti. Így naponta többször is beszélnek az otthoniakkal.
A másik kapocs az étel: a hazai illata felmelegíti a lelket. A nyelvüket nem értik – ételük híradás lehet az életükről. Ezért olyan zseniális Földes Erika ötlete, aki bevezette az üzemben a vendégreggeliket. (Kapcsolattartóként ugyanis sokat tud a vendégmunkások életéről.)
Földes Erika
Felkérte az Istermeat vendégmunkásait, hogy mutatkozzanak be ételeikkel az ittenieknek és egymásnak. Fenséges üzemi reggelik születtek így, le a kalappal előttük...
Nem utolsó szempont, hogy interjúalanyaink Dunaszerdahelyen egy modern, vadonatúj épületben laknak, ahol főzni is tudnak, új élelmiszerüzlet is nyílt alattuk. „Az étel összehozza az embereket” – vallja Földes Erika.
Gucu Jonel (41, Szerbia) kitanult hentes a Vajdaságból. Dunaszerdahelyen szorgosan szeleteli a húst, keresi az otthoniaknak a kenyérrevalót.
Gucu Jonel
– Hogyan zajlik otthon a december?
– A szerbek nagy része ortodox keresztény. Én ugyan szerb állampolgár vagyok, de román nemzetiségű és katolikus. A karácsonyt így december 25-én, az újévet pedig január 1-jén ünneplem a családommal. Feleségem van és egy nyolcéves lányom, akikkel karácsony napján szentmisére megyünk.
– Mi kerül az ünnepi asztalra?
– Inkább mi nem? (Mosolyog.) Sertés mindenképpen – na meg sült bárány, amit a mama készít el. Tipikus ünnepi étel nálunk még a töltött káposzta, vagy ahogy mi hívjuk, a szárma. Desszertként pedig baklavát fogyasztunk. Ez rétestészta alapú édesség, amelyet dióval vagy pisztáciával töltünk meg, és cukorral vagy mézzel ízesítünk.
– Milyen tradíciókat éltetnek még?
– Hagyomány a karácsonyi ebéd után meglátogatni a keresztszülőket, akiknek füstölt sonkát, kolbászt viszünk kóstolóba. S igen, mi még mendikálunk! Napközben felkerekedünk a hangszereinkkel, és dalolva járjuk a házakat. Elmegyünk együtt a temetőbe gyertyát gyújtani és emlékezni, majd pedig meglátogatjuk a templomokat. Vršac kis falu, mindössze 300-an élnek ott. Szeretünk mulatni, és megtaláljuk a módját, hogy gyakran vigadhassunk teljes erőből. Újév napján mind egybegyűlünk a kultúrházban, ahol élőzenét játszunk fúvós hangszeren – jómagam klarinéton –, táncolunk, és együtt ünnepeljük az új esztendőt. Éjfélkor felkerekedünk, bekukkantunk az otthon maradottakhoz boldog új évet kívánni, de utána még mulatunk hajnalig.
Rukavischnikov German (46, Kazahsztán) szintén kitanult hentes, de a 2022-ben kitört kazahsztáni zavargások után úgy érezte: mennie kell az országból. Szlovákiában próbál hát szerencsét, s akár le is telepedne Szerdahelyen.
Rukavischnikov German
– Pravoszláv vagyok, mi a karácsonyt január 7-én ünnepeljük – meséli. – Azért esik későbbre, mert mi még a régi Julianus-naptár szerint számoljuk a napokat. A böjtöt tartjuk, karácsonyig nem eszünk húst, karácsonykor is csak halat. A hagyományos kazah ünnepi ebéd kumisszal (kancatejből erjesztett, enyhén alkoholos ital) kezdődik, utána tejszínes tea következik mazsolával vagy egyéb szárított gyümölccsel. De dió, szárított túró és baurszaki (vajas tésztából zsiradékban kisütött fánkocska) is kerül az asztalra. Az evés-ivás után meglátogatjuk a rokonokat, a szomszédokat, templomba megyünk, beszélgetünk. Igyekszünk minél több időt együtt tölteni. Január 6-án reggel a hívők letörnek egy tölgyfaágat. Ezt az életet jelképező ágat elviszik a templomba, ahol a pap megszenteli, majd hazaviszik és elégetik.
Az ortodox karácsony egyik érdekessége még a jeges fürdőzés: a hívek alámerülnek a vízben, ezzel emlékezve Jézus megkeresztelkedésére a Jordán folyóban. Viszont mi nem ajándékozunk, inkább Mikulás-napkor vagy újévkor kedveskedünk egymásnak ajándékkal.
Mikheil Mumladze (44, Grúzia) otthon rendőrként dolgozott, de szeretné kitaníttatni a gyermekeit. Odahaza a fia biológusnak tanul, a lánya pedig az orvosi egyetemet végzi. Nincs nap, hogy ne telefonálna haza. Visszavágyik, a nagyobb kereset reménye hozta ide.
– Milyen ünnepi hagyományok élnek Grúziában?
– Hagyomány, hogy január 7-én az emberek kimennek az utcára, karácsonyi énekeket énekelnek, gyűjtenek a szegényeknek. Ez az Alilo, az Alleluja-menet. Legfőbb szereplői a gyerekek, akiknek édességeket ajándékoznak a felnőttek. Ortodox keresztények vagyunk, mi is állítunk karácsonyfát, az utcák, a terek is hasonlóképp vannak kivilágítva, mint itt. Általában fehér karácsonyunk van, sok a hó, nagy a hideg. Mi a fővárosban, Tbilisziben lakunk, de vidéken van egy kis faházunk, ahová ünnepek idején elvonulunk.
– Milyen ételek kerülnek az ünnepi asztalra?
– Hagyományos étel a hússal, burgonyával, gombával vagy sajttal töltött, tésztából készült kis batyu. A hacsapuri tipikus sajtos, kovászból készített kenyér. Szeretünk emellett mindent, ami édes, kedvencünk a kula: ez ropogós sárga cseresznye édes kompótlében. Mindig együtt eszik a család, jókat beszélgetünk.
Krstevski Goran (39, Észak-Macedónia) egy fővárosi fiatalember, aki igazi nagyvárosiként él és gondolkodik, határozott célja van. Az itt megkeresett pénzből jövőt akar építeni a családjának – lakást venni. (A macedón nyelv amúgy a bolgárhoz áll közel.)
– Tipikus karácsonyi menü nálunk a muszaka, ami egy padlizsános rakott étel, és az ajvár, a paprikakrém – kezdi. – Ahogy látom, ezeket az ételeket itt is ismerik. Amúgy ortodox szokás szerint ünneplünk, a terítéket nem szedjük le, mindig megterítve áll az asztal. Istent ezzel vendégeljük meg. Mivel mi városi népek vagyunk, az emberek általában sétálnak egyet a városban, beöltöznek karácsonyi pulcsiba, és fotózkodnak. Mi inkább a családdal töltjük az időt. A testvérem Németországban dolgozik, én itt, Szlovákiában; úgyhogy becsüljük az időt, mikor végre mind együtt lehetünk.
Krstevski Goran
Ayaso Marvin (30) Manilából érkezett. Ismer pár magyar szót, mert Magyarországon is dolgozott. Szíve csücske a kislánya és a felesége (értük dolgozik itt, idegenben). Mint meséli, a Fülöp-szigeteken még karácsonykor is 20 fok feletti a hőmérséklet. Az emberek mintegy nyolcvan százaléka katolikus, ez az egyetlen ázsiai ország, ahol többségben vannak a keresztények.
Ayaso Marvin
– Miképp ünnepelnek a filippínók?
– December 25-én, karácsony napján sokan részt vesznek az éjféli misén. Az egyik legnagyobb különbség, hogy mi kint az utcán ünneplünk, nem a családdal; nálunk karácsonykor senkit nem találni bent a házban. Újévkor meg pláne nem. Az emberek ellepik az utcákat, szól a zene, nagy a zsivaj. Persze nálunk nincs hideg. (Mosolyog.)
– Milyen ünnepi ételeket fogyasztanak?
– A legtöbb ételt kint, a szabadban készítjük. A legnépszerűbb a lechon, azaz az egészben sült malac. Ez minden nagy ünnep csúcspontja. Az adobo csirke- vagy sertéshúsból készül, amit ecetben, szójaszószban, fokhagymával és különféle fűszerekkel pácolnak be. A sisig is népszerű: ez egy aprított sertéshúsból készült, hagymával és csilivel fűszerezett tál. Nagyon szeretünk enni!
– Mi a kedvenc ünnepi fogása?
– A vizes fagyi, a sörbet. A salátát pedig mi édesen tálaljuk. A buko saláta például gyümölcsből és kókuszdiócsíkokból készül édesített tejjel vagy tejszínnel, gyümölcskoktéllal.
Dhiraj Lama (26, India) a sokszínű Indiából származik,s ő az Istermeat legfiatalabb tagja. Csupán fél éve dolgozik itt. A csupa mosoly, kedves és alázatos fiút felettesei csak dicsérő szavakkal illetik.
– Buddhista vagyok, nem ünneplem a karácsonyt, viszont az újévet igen – meséli. – Ennek időpontja változik, nem állandó dátumhoz kötött. Január és február 21-e közé esik, újhold napjára. Ilyenkor összegyűlünk a családtagokkal, és megajándékozzuk egymást. Játékokat játszunk, beszélgetünk. A piros a bőség és a szerencse színe, ezért a piros az alapszíne minden újévi dekorációnak, amit veszünk vagy készítünk. A buddhisták is járnak templomba, ezeket sztúpáknak hívják, s Buddhát illeti meg bennük a főhely.
