A férfi otthagyja addig felépített életét, gyerekeit – és belevág egy teljesen új életbe. Egy másik nővel él, másik gyereket nemz, új fészket rak, miután a régit megtagadja. Sokszor mintha az első családja nem is létezett volna, annyira meg akar feledkezni róla.
Vagy: a nő megelégeli a megaláztatást, a sorozatos csalásokat, és beadja a válókeresetet. A férj azonban nem akarja elengedni, vadállat lesz belőle, bosszút forral, gyerekeit eszközként használja. Mi ennek az oka, miért fordul ki a férfi önmagából?
Első történet
Mari meséli: Akkor már tizenhat éve éltünk együtt, két lányunk volt. Szerettünk volna egy fiút is, de volt két vesztésem, és féltem az új terhességtől. A férjemből igazgató lett, sikeres menedzser egy külföldi cégnél, akit fejvadászok közvetítettek ki az új állásába. Egyre többet dolgozott, késő estékig kimaradt. Márkás öltönyöket vett, új autót, órákig álldogált a tükör előtt, mikor az új nyakkendőit próbálgatta. A lányaim csak úgy lestek, nagyokat nevettek. Aztán megtaláltam azt az SMS-t a mobiljában. A tizenöt évvel fiatalabb titkárnője volt a szeretője, akinek az érzéseit nem akarta megbántani, ezért kíméletes válást kért. A nő azonnal teherbe esett – én meg összeroppantam. Nem volt munkám, az óvodában rég felmondtam, a családnak éltem, a férjem öltönyeit vasaltam, a lakást glancoltam, et cetera. Végül egyik közös barátunk felajánlott egy titkárnői állást, és valahogy talpra álltam. De még mindig pszichológushoz járok, nehezen tudom megemészteni, hogy a volt férjem eldobott, mint egy rongyot. Az új feleségének kacsalábon forgó házat épített, nekem még a kerti bútort sem engedte lecserélni. Floridában voltak nászúton, partikat rendeznek… Az új gyermeke az ő mindene – a Csaba nevet adta neki, amit még együtt választottunk az első vesztésem előtt. Annyira fájt, majd belehaltam! Ma már a két lányunkkal csak hébe-hóba találkozik, megszabta a zsebpénzüket, és egyáltalán nem érdekli, mi van velük, csak a szükséges minimumig vesz róluk tudomást. Azt még csak értem, hogy engem utál, de mit vétettek a lányaim?
Második történet
Erika, nem bírva a sok megaláztatást, hogy férjének női vannak, őt meg csak takarítónőnek, mosónőnek tekinti, durván beszél vele – 18 év után beadta a válókeresetet. Sokáig tartott, amíg rászánta magát (szenvedéseit látva, rokonsága már régen biztatta, hogy lépjen), de kivárta, hogy a gyerekek megnőjenek (tizenöt és tizenhét évesek voltak). Mivel évek óta külön hálószobájuk volt, azt hitte, a férjével nem lesz gond.
De volt. Kiderült, hogy a férj a „tulajdonának” tekinti Erikát – neki megfelel, hogy házasságuk csak látszatházasság. Elkezdődött a terror. A közös házból ki akarta tenni Erikát, mondván: a ház az övé, mert ő kereste meg rá a (több) pénzt. Pedig Erika is dolgozott, és szinte egyedül nevelte a gyerekeket, mert férje külföldön talált munkát. Fiát hatéves gimnáziumba adta egy messzi városba, hogy megkímélje a csúnya jelenetektől. Később kiderült, hiba volt, mert fia ellene fordult – a jól kereső apját választotta. Erika végül ebbe is belenyugodott. Ekkor jött a hideg zuhany. Egy napon bírósági idézést kapott, amelyben az állt, hogy a fia (!) beperli őt gyermektartásért. Mindenki értetlenül kérdezte: mi történt a jószívű, keresztény nevelésben részesült fiúval? A képlet egyszerű: az apja hatása alá került. Ezután a kisebbik gyerek következett. A láthatások alatt az apa gyötörni kezdte a lányát, hogy az anyja egy koldus, ő tehet a család széthullásáról. Elvitte vásárolni a lányt, és mikor az kiválasztott valamit, így szólt: „Ezt mind megveszem neked, ha elhagyod anyádat, és hozzám költözöl.” A folyamatos zaklatások miatt a lánynak leromlott a bizonyítványa, migrének, hasfájások gyötrik.
Erika élete romokban van, s nem látja a fényt. Mint minden jóravaló anya, még most is azt reméli, hogy az idő mindent megold: az ellentéteket is feloldja… A lánya lassan felnő, és egy szép napon talán majd tékozló fia is bekopogtat az ajtaján: Anyuka, szeretlek…
Harmadik történet
Magda, a falusi lány főiskolás évei alatt ismerkedett meg férjével.
Hatalmas álmaik voltak, és ezeket az álmokat javarészt meg is valósították. Egy lányuk született, családi házat építettek a városban, sokat utaztak a világban. Mindkettőjük megteremtette a maga karrierjét: Magda jól fizetett állást talált szakmájában, a férj vállalkozott.
Ám egy szép napon Magda rájött, valamit mégis elrontottak. A nagy önmegvalósításban házasságuk kiüresedett, reggel már nem mosolyogtak egymásra… A férjének nőügyei voltak… Magda először szemet hunyt, másodszor szemet hunyt, és így tovább, de az utolsó „nő” már komoly volt. Kilenc év házasság után beadta a válókeresetet. Lányuk ekkor nyolcéves volt. Mint ahogyan sok nő, Magda sem hitte el, hogy ezzel lavinát indíthat el. Az az ember, akire évekig felnézett, annyira megváltozik, hogy nem fog ráismerni.
Magda kislányával együtt visszaköltözött a szüleihez – apja sokáig a konyhában aludt, hogy elférjenek. Mikor végre megkapta a vagyon felét, elhatározta, hogy átépíti a családi házat, és akkor lesz hely mindenkinek. Most ez a terv élteti.
Lánya szeme azonban szomorú, mert a válási huzavonák mély nyomot hagytak a lelkén. Ott van például az a nap, amikor költöznie kellett… Mikor beküldte őt „apa” a szobájába (az ő pihe-puha rózsaszín lányszobájába), hogy szedje össze a játékait, mert indulnia kell. Az új szerető gyermekének ruháit, bútorait találta ott a sajátjai helyett. Sohasem felejti el azt a jeges érzést a szívében. Utána még sokáig bepisilt álmában, és a költözés után nagyon nehezen sikerült beilleszkednie új iskolájába. Az ő régi házukban apjának az új családja lakik, s apuka már az új lányát szólítja „kislányomnak”…
Dráfi Emese
A pszichológusok szerint sok oka van annak, amikor a férj úgy lép ki a házasságból, és kezd új életet, mintha az első házassága nem is létezett volna. Az előző, elvarratlan szálakat kiengedi a kezéből, és csak az új feleségével, új gyerekeivel törődik.
A magyarázat logikus. A férj az első házasságát kudarcként élte meg, így aztán magáról azt kéne gondolnia, hogy ő egy kudarcot elszenvedett ember, egy vesztes. Ő pedig éppen hogy nem ezt akarja magáról gondolni, hisz pont most sütött ki a nap az életében. Így aztán a teljes tagadást választja, volt párját és az előző fészekaljból való gyerekeit elkerüli, tudni sem akar róluk. Azért, hogy első házassága zátonyra futott, kizárólag az első feleségét hibáztatja. Tudnivaló, hogy nehéz magunkkal szembenézni, sokkal kellemesebb saját hibáinkat a másikra kenni. Kevesen képesek szembenézni azzal, hogy igenis hazudtak hosszú időn keresztül párjuknak és saját maguknak is (míg például csalták a párjukat a mostani feleségükkel). Hiszen ez azt jelentené, hogy ők hazug, szemétláda emberek, és hát ki akar szemétláda lenni? Mindig könnyebb a másikat hibáztatni, mint felelősséget vállalni a tetteinkért és vargabetűinkért.
Mikor az elhagyó férj az első feleséget látja, azt is látnia kell, hogy ennek az embernek hazudtam. Dehogy akar ő bűntudatot érezni, mikor a gyermekei szemébe néz! Inkább személyteleníti őket, mintha nem is léteznének. Megszakítja velük a kapcsolatot, nem fizet tartásdíjat, alig találkozik velük, születésnapjukat elfelejti. Hisz van őneki egy új, tökéletes élete.
–nagyvendégi–
