Tisztelt Szerkesztőség! Végső elkeseredettségemben fordulok Önökhöz. A hatvanas éveiben járó, nyugdíjas, háromgyermekes édesanya vagyok.
A szemem előtt ment tönkre a családom, és én teljesen tanácstalan vagyok. Az egyik fiam külön él tőlünk a családjával, egy buta sértődés miatt már évek óta szinte alig látom őket.
Az unokáimat is ellenem nevelik, évente csak egy-két napot lehetek velük. Bezzeg akkor jó voltam nekik, mikor lakásvásárlásra kellett pénz. A másik fiam rossz társaságba keveredett, a kábítószer, az alkohol és a nyerőgépek rabja. Dolgozni szerencsére eljár, de a fizetéséből haza semmit se ad, sőt mindenkitől kölcsönkéreget.
Részegen agresszívan viselkedik, párszor a rendőrséggel is meggyűlt már a baja. A lányom szintén velünk él. Egyedül neveli a tízéves lányát. A vejem még a gyermek születése előtt öngyilkos lett, azóta a lányom a mi nyakunkon él. Tudom, hogy ezt neki sem könnyű feldolgoznia, de ennyi idő után már tovább kéne lépnie.
A férje családjával nagyon megromlott a kapcsolata: a szülők őt hibáztatják fiuk haláláért, ezért az unokájukat sem akarják látni. Ebben a nehéz helyzetben a férjemre sem számíthatok.
Egész nap otthon ül, a tévét bámulja, és iszogat. A szórakozást a kocsma és a kártya jelenti számára. Folyamatosan belém köt, mindenben hibát talál. Még a saját unokáival is képes összeveszni. Állandóak köztünk a veszekedések, hangos szóváltások, és attól félek, hogy a helyzet előbb-utóbb tettlegességig fajul. Míg dolgoztam, legalább a munkaidő alatt fellélegezhettem, az egészségi állapotom azonban már nem engedi, hogy tovább munkába járjak.
Az otthonunkban uralkodó helyzet levét azonban leginkább az unokám issza meg: nagyon visszahúzódó kislány, éjjelente rémálmok gyötrik, néha még be is pisil. Hiába hordjuk őt orvoshoz, addig, míg otthon nem tudjuk rendezni a helyzetet, nincs remény a gyógyulásra. Legszívesebben elválnék, de úgy érzem, változást az sem hozna. Arra már nincs pénzem, hogy különköltözzek, és az unokámat sem hagyhatom magára. Én már igazán nem tudom, mihez kezdhetnék ebben a helyzetben!
Judit
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
