Elballagtak – virtuálisan! – a dunaszerdahelyi magyar nyelvű nővérképző diákjai. Tudták, hogy a nővérképzés most lesz 150 éves?
Florence Nightingale elítélte, sőt tiltotta az ápolószemélyzet és a betegek közti testi érintkezést, amelyre a korábbiakban számos példát találunk. A krími háború alatt az ő kórterme volt a legpéldásabb, éjjelente lámpással felügyelte, hogy mindenki a saját ágyában aludjék. Ezért lámpás hölgynek is nevezték! Fontosnak tartotta a fűtött kórtermet, a tiszta ágyneműt, a szemét eltakarítását.
Florence Nightingale neve gyermekkoromhoz kötődik: ugyanis rengeteg egészségügyi versenyen vettem részt, mint Mácsai tanító néni hűséges diákja. És a felkészülés során minden évben az első tananyag Florence Nightingale volt (pluszban hogy a Vöröskereszt jele a svájci zászlónak a fordítottja.) Ezeket mind egy életre megtanultam, s közben Nightingale nővért is nagyon megszerettem, mert olyan ember volt, aki ment az álmai után, s nem engedte magát eltántorítani.
Tanulatlan iszákosok
A kora középkortól a kolostorokban vagy az ispotályokban folyt a betegápolás. (Az orvosok meg házhoz jártak.) A mai értelemben vett kórházak ekkor még nem léteztek, az ápolószemélyzet betanításáról pedig a szerzetesrendek gondoskodtak. Bizony csúnyát kell most írnunk – ugyanis az első nővérek nem voltak azok a fehér ruhát viselő erkölcsös teremtmények. Az 1800-as évek közepéig nem örvendett magas presztízsnek a szakma, elsősorban azért, mert a betegápolók nem sok mindenhez értettek. Számos forrás tudósít az ápolatlan „fehérszemélyekről" is.
A mostani év, 2020 az ápolónők és a szülésznők nemzetközi éve Florence Nightingale születési évfordulójának a tiszteletére.
S akkor jött Nightingale!
A körülmények javításában és a képzés intézményes kereteinek kidolgozásában oroszlánrészt vállalt Florence Nightingale (1820–1910). Gazdag angol arisztokrata családból származott, a szülei éveken át tiltották a nővéri hivatástól – azt hitték, hogy lányuk egyszer majd kinövi e fura hobbit! Szülei Itáliában voltak nászúton, s Firenze után nevezték el a lányukat Florence-nek. Igen művelt lány volt a serdülő Florence, aki szüntelenül élete értelmét kereste – s végül a betegek és sérültek ápolásában vélte megtalálni. Hiába tiltották és szörnyülködtek a szülei, hogy az ő gyönyörű és okos lányuk milyen alantas társaságba jár, nem tudták lebeszélni a betegápolásról.
A lánynak már akkor az volt a fixa ideája, hogy minden teremtménynek kijár az emberi méltóság és a megfelelő ellátás. Florence hét évig egy igazi báróval járt jegyben, azonban a házasságot rabságnak tartotta, ezért felbontotta a jegyességet. Inkább a kórházakat látogatta, és tudományos alapon tanulmányozta a nővérek munkáját. Gyakorlati tapasztalatait nagyrészt a krími háború tábori kórházaiban szerezte, ahova 38 társával együtt önkéntesként érkezett. (Ez 1853 után volt.)
Florence Nightingale volt a modern betegápolás úttörője. Nightingale alapelvei a következők voltak: „A legelső követelmény egy kórház iránt, hogy ne ártson a betegeknek!”
Szabályok: ő is szorgalmazta a kézmosást!
A hangsúlyt a betegségek megelőzésére és az egészséges táplálkozásra helyezte. Az általa jegyzett nővéri szakkönyvekben a higiénés szabályok betartását (mindenekelőtt a gyakori kézmosást) is kiemelte. 1860-ban Londonban nyitotta meg ápolónőképző intézetét, amelyik úttörő módon egy működő kórházhoz (Saint Thomas Hospital) kapcsolódott. Itt a növendékek a gyakorlati képzettségüket is elmélyíthették. Nightingale a betegápolás etikai alapjait is lefektette, hiszen „erkölcsi tisztaságot” várt el a nővérektől.
A nővéri hivatáshoz az alábbi tulajdonságokat tartotta nélkülözhetetlennek: „Az ápolónő legyen józan; becsületes és megvesztegethetetlen; Legyen igazmondó és megbízható; Legyen pillanatra pontos és hajszálig rendes; Gyors kezű, de nem kapkodó; Szelíd, de nem lassú; Nyájas, de nem fecsegő; Tapintatos, de sohasem tétovázó; Legyen derűs és bizakodó, tiszta saját személyében és tisztaságot teremtő a beteg körül; Legyen szíves és szolgálatkész, a betegekre gondoljon, és nem önmagára.”
Míg Nightingale már életében az ápolónői hivatás jelképévé vált világszerte, méltánytalanul elfeledkezünk Kossuth Lajos legfiatalabb húgáról, Kossuth Zsuzsannáról, aki az 1848–1849-es szabadságharc idején elsőként indítványozta Magyarországon a nők ápolói hivatásra történő szakszerű felkészítését. Bátyja később a honvédség főápolónőjévé nevezte ki.
Innovációival az ápolónői hivatás megbecsültségre tett szert, képzési modellje pedig néhány évtized alatt világszerte elterjedt. Ebben egyébként kulcsszerepet játszott a svájci Jean Henri Dunant is, akit ma a Nemzetközi Vöröskereszt alapítójaként ismerünk. (Az ő tiszteletére lett a Vöröskereszt jele a svájci zászló fordítottja.) Dunant svájci üzletemberként – arra utazván – szemtanúja volt a a solferinói csatának, s önkéntelenül is segíteni igyekezett a sebesült katonákon. (Szintén a 19. század derekán járunk.) A látottak annyira megrendítették, hogy hazatérve nemzetközi bizottságot alapított a sebesült katonák ellátására...
Szakszervezetbe tömörültek!
A 20. század hajnalára a Nightingale-modellre épülő iskolák egy új típusú képzésnek adták át a helyüket, amelyben a kórházi gyakorlat hangsúlyosabb szerepet kapott. A német Agnes Karll a hároméves nővérképző intézményekért agitált. Szívügyének tartotta az ápolónők szakszervezetekbe tömörítését, ami ekkor már elodázhatatlannak tűnt, hiszen az egészségügy a nővérekben az olcsó és a végtelenségig kiszipolyozható munkaerőt látta.
Munkáját siker koronázta: a századfordulóra létrehozták az Ápolók Nemzetközi Tanácsát, amely napjainkra világszerte több mint húszmillió nővér érdekeit védi. Az ápolónők szervezésében „az amerikai Nightingale-ként” emlegetett Margaret Sanger is élen járt, aki fáradhatatlanul kampányolt a fogamzásgátlás előmozdításáért. Kevesen tudják, hogy a „születésszabályozás” szó meghonosítása is az ő nevéhez köthető.
Csatolmányunkban a dunaszerdahelyi Egészégügyi Középiskola virtuális ballagását nézhetjük meg. Sok sikert kívánunk a ballagók további munkájához!
VIDEÓ
⇩⇩⇩
