Emlékszem, kiskoromban elvitt a nagymamám, hogy megnézzük, hogyan bocsájtanak vízre egy négyszintes hajót. Csak azt tudtam, hogy valami fenséges és nagy horderejű dolgot látok, mert ez tükröződött a parton ácsorgó emberek csillogó tekintetében.
Több mint száz éven át, ha egy komáromi előtt csak megemlítették a hajógyárat, büszkén kihúzta magát. Város volt a városban, büszkeség és áldás, a Duna gyermeke. A komáromi hajógyár 125 éves története dióhéjban.
"Akadnak történetek, karácsonyi mesék, amelyeket úgy őrzünk, mint a dobozba rejtett füzéreket és színes üvegdíszeket, hogy azután minden évben elővegyük és megcsodáljuk őket."