Házam… asztalom...

Drab Melinda Királyhelmecen nőtt fel, egy panellakásban. A szünidőket rendre vidéki házban, meszelt falak között töltötte Szentmárián. Eltelt pár év, mire rájött, hogy a szép otthon megteremtéséhez szüksége van régi szőttesekre, hímzett asztalterítőre, csipkére, kertre, lekvárra.

Egy nap a padláson kutatott, s kezébe akadt egy nem túl mutatós lámpatest. Ide-oda rakosgatta, majd egyik nap fogta magát, és csipketerítőiből gyönyörű búrát készített hozzá. Könyvében (amelyik gyönyörűen összeállított, szépségesen betördelt!) megírja lakáskultúrás tapasztalatait. Szeressük Drab Melinda könyvét!

Drab Melinda azt tartja, hogy a szép otthonhoz nem kell megnyerni a lottóötöst. Ötlet kell hozzá inkább, inspiráció, egy csipet múlt, két csipet jelen, egy varrógép, kézügyesség és némi józan ész. Könyvében ötleteket találhatunk otthonunk díszítéséhez, a régi csipkék újrahasznosításához, vagy akár egy finom linzer elkészítéséhez.

A csipkés lámpa

S a linzerrel vagy a csipkeernyővel aztán mi is emlékeket teremthetünk gyermekeink számára, akik majd ehhez a forráshoz nyúlnak vissza, mikor beköltöznek négy vasbeton fal közé egy szürke lakótelepre – s megteremtik maguknak ők is az otthon melegét.

Drab Melinda

A régi láda új élete

Ez a láda jó nehéz darab volt, a kacatokat kínáló boltokban lehet ilyet találni. A kezdők legjobb alanya lehet, a horpadások csak stílust adnak neki. Miután fehérre festjük, a szélekbe is érdemes belecsiszolni, hogy megmaradjon a kopottas hatás. A régi láda új élete emlékeztet bennünket arra, hogy a tárgyak is kaphatnak egy második esélyt, és hálásan szolgálhatnak bennünket még jó ideig.

Belsejében szépen rendben elférnek a varrás kellékei. Anno minden valamirevaló lánynak volt egy varródoboza.

A mama karosszékét felújítani is ugyanilyen élmény volt, vele is egy darabka családi történet kelt életre, mikor a mama köré gyűltek a gyerekek, és ő csak mesélt, mesélt... Melinda bútormentő pályafutásának legnagyobb feladata amúgy a hajlított karosszék megmentése volt; itt bontott, hevederezett és így tovább. (Persze ehhez segítsége is volt.)

A kész fotel ma az irodájában áll – Melinda különben sejtbiológusnak tanult, de ma vállalkozásfejlesztési tanácsadó Királyhelmecen.

Ez a Halabala C stílusú karosszék a hatvanas évek Csehszlovákiájában elterjedt darab volt. A Tatra Nábytok gyártotta, s felújítás után ma is jól szolgál: egyszerre praktikus és esztétikus... J. Halabala cseh bútortervező volt, akinek munkája nagy hatást gyakorolt a huszadik századi bútortervezésre. Gyakran használt hajlított fát a funkcionalizmus jegyében. Bútorai ma is keresettek a dizájnrajongók körében; ez itt egyszerűbb lakossági darab volt, de tartós.

Egy lánynak legyen varródoboza

Nyuszibaba saját ágyikóban! A Futrinka utca bábmesében Buksi sírva szalad haza Cicamicához, hogy Rókicának nyuszibabája van. Ez a kis nyuszi aranyos játékszer lehet, ha kedvünk támad elkészíteni.

A könyvben megkapjuk hozzá az utasítást a szabadkézi rajztól a szabásmintáig. Mert mindig kell egy jó rajz, s kezdőként érdemesebb egy nagyobb méretű textilfigurával próbálkozni. A kisebb részeket például nehezebb varrás után kifordítani, bár erre is vannak trükkök.

A kézműves alkotások különleges értéket képviselnek ebben a modern világban, ahol minden műanyag, főként ha újrahasznosított anyagból készülnek.

Mi a csoda az a transzfertechnika?

A transzferálás egy nagyon látványos, de amúgy egyszerű módszer. Segítségével bármilyen felületre képesek vagyunk nyomtatni. Abban tér el a dekupázstechnikától, hogy itt nem papírréteget ragasztunk a felületre, ha-nem a festékréteg marad rajta. Ehhez lézernyomtatóval kinyomtatott képet kell használni, a nyomtató a por állagú oldatot égeti a papírra, amit majd a transzferoldat kiold belőle. És így tovább: leírás a könyvben.

Az eredmény pedig ilyen szépséges s. k. gyártott lovacskás szívecske lehet. Van ember, aki nem szereti eme nemes állatot?

Minerva

Ez állt a mama a faasztalba épített varrógépén. Lábbal hajtható, mechanikus. Az asztal két szélén fiók, benne varróeszközök. Melinda 11 éves volt, mikor nagymamája leültette a gép mellé, s megmutatta neki, hogyan kell befűzni, lábbal hajtani. A varrás türelemre tanít, intette a mama. A faluban akkoriban mindenkinek volt varrógépe. Nem lehetett ugyan vele endlizni, nem varrt cikcakkot, de pontos volt. („Lányom, ha ideges vagy, ülj le a géphez!”) A két régi, nagyfejű rózsákkal kihímzett törülközőből így lett vánkos sodrott zsinórral.

Kertből az asztalra

Kincsek a pincéből! Felületkezelés – avagy miből legyen az asztal lapja? Az otthonteremtés nem várt kihívások elé állíthat bennünket. Melinda egy régi asztalt talált a pincében, könnyű volt, az anyaga fenyő, lapja már elkorhadt. De sokat ígérő volt, a lécekből csapolt fakötés érdekessé tette.

Melinda akkor még nem ismerte az Annie Sloan krétafestéket, mellyel fáradságos csiszolás nélkül kaphat egy régi bútor új ruhát; így megdolgozott a csiszolóvászonnal. Új asztallapot az ismerős asztalos kreált az asztalra, mert falun ugye minden van, a traktortól a kiskutyáig (mint írta). Alkoholos cseresznyeszín alappácot választott hozzá – azóta új, jobb anyagokat is megismert, de az asztalka így is a szíve csücske.

Régi csipkecsodák új funkcióban

A nagymama csipketerítői olyan kincsek, melyeket újra kell hasznosítani. Idő van bennük és türelem. Milyenek lehettek azok az órák, napok, hetek, melyeket ezekbe horgolt bele? A levendulával töltött apró csipkecsodák szekrényillatosítókká alakultak, természetes molyriasztók. Őrzik a múltat, vigyázzák a jelent, s készítésük során ősi mozdulatokat ismételünk. Az elkészítés menete a könyvben.

A laikusok kedvence az angol Annie Sloan világhírű festékmárkája – igaz, hogy csak pár színt kínál, de azok csodásak, és háttérszínként jól illeszkednek a térbe. A berendezkedésben mindig segít, ha készítünk egy színpalettát.