„Már semmi nem olyan, mint régen” – mondogatjuk egy-egy beletörődött sóhaj kíséretében. Ám mi lenne, ha kijelentenénk, hogy a „régi tűz” a sokéves kapcsolatokban is fellobbantható? Julie és John Gottman párkapcsolati terápiával foglalkozó házaspár megadja hozzá az útmutatót A tartós szerelem receptje című könyvében.
A kapcsolat elején fontos, hogy vonzódjunk a párunkhoz, de ha az évek múlásával gyengül a vonzalom, és mi ezt természetesnek vesszük, akkor nem marad más hátra, mint a sírás. Mit tehetünk ilyenkor? Szenteljünk nagyobb figyelmet a kapcsolatunknak, és vegyük a saját kezünkbe az irányítást. Kezdetnek azonban elég, ha hét apró szokásra összpontosítunk.
1. Beszélgessünk és reagáljunk
Ha párkapcsolatunk már abban a fázisban van, hogy semmi másról nem beszélünk egymással, csak a gyerekekről meg a napi gondokról, akkor ezt meg kell szakítani, és egy új elemet vinni a beszélgetésbe. Ezt az elemet Gottman így nevezi: „felhívás a csatlakozásra”. Kis kapcsolódási pontokról van szó, amelyek lehetnek szóbeliek vagy fizikaiak, s amelyekre a nap folyamán többször is sor kerülhet. Például a feleség felvet egy témát, mutat a férjének egy újságcikket, és azt mondja neki, „ez egy érdekes téma”. Jó jel, ha a férj azonnal reagál – beleolvas a cikkbe, vagy megkérdezi, miről írnak benne. Gottman kísérlete ezt az eredményt hozta: a csatlakozás mértéke azoknál a pároknál, akiknek kapcsolata válással végződött, mindössze 33 százalék volt. Ezzel szemben azoknál a pároknál, akik együtt maradtak, a csatlakozás mértéke elérte a 86 százalékot.
2. Érdeklődjünk
Emlékszünk még az első randira? Amikor egyik kérdés követte a másikat, s a legapróbb részletet is tudni akartuk a másikról? Ma pedig? Legfeljebb azt kérdezzük meg, ki hozza haza a gyereket az óvodából. Azt hisszük, ismerjük a másikat, mint a tenyerünket. Pedig ennek az ellenkezője igaz. „Az évek folyamán mindketten rengeteget változunk. Az új tapasztalatok hatására addigi ismereteinket átértékeljük, és magunkat is másnak látjuk, mint korábban. Az információk özönében könnyen megtörténik, hogy nem vesszük észre, kedvesünk mennyi mindenben más lett” – magyarázza John Gottman. Nem kell nagy kérdésekre összpontosítanunk, hanem beszéljünk az álmainkról, terveinkről, gyerekkori emlékeinkről és titkos vágyainkról. Mindegy, hogy öt, tíz vagy harminc éve élünk együtt – mindig van felfedeznivaló magunkban és a társunkban.
John Gottman matematikus-pszichológus negyven éven keresztül kutatta a szerelem természetét több mint háromezer pár vizsgálatával, és egy egyszerű megállapítást tett: a szerelem nem más, mint gyakorlás dolga.
3. Keressük a szépet
„Megint nem a helyére raktad a kocsikulcsot. Miért nem emelted fel a vécéülőkét? Mikor vasalod ki végre a nadrágomat?” Pörgessük vissza az utolsó huszonnégy órát, és rájövünk, milyen sokszor tettünk szemrehányást a párunknak. A Gottman házaspár szerint agyunk szívesebben őrzi meg a negatív dolgokat, mint a pozitívakat. Szoktassuk rá, hogy inkább a pozitív dolgokat jegyezze meg. Tiltsuk meg magunknak a kritikus, sőt bántó megjegyzéseket – és emeljük ki a jókat! Dicsérjük meg a párunkat a helyes lépésekért. Ha ez sikerül, felül tudunk emelkedni a kicsiségeken, és máris nagy lépést tettünk egy nyugodtabb kapcsolat felé.
4. A veszekedés szabályai
Régen tudjuk, mekkora tévhit, hogy a tökéletes párok sosem veszekednek. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, és ismerjük el, hogy bizony nálunk is kirobban néha egy-két szóváltás. Nem mindegy viszont, hogy az összeszólalkozás során hogyan reagálunk a másik szavaira. A Gottman házaspár szerint az ideális arány 5 : 1, azaz egy negatív kijelentéshez öt pozitív társuljon. A pozitív jel lehet simogatás, egyetértő pillantás, egy rövid mosoly... A konfliktusmentes mindennapi életben még jobb, ha ez az arány 20 : 1. Gondoljunk erre, és igyekezzük a negatív pillanatokat kellemesekkel ellensúlyozni.
5. Nevezzük meg, mit szeretnénk
Mindnyájan arra vágyunk, hogy kedvesünk kitalálja a gondolatainkat. Sajnos (vagy szerencsére?) ez a kívánságunk sosem válik valóra. Hát nem marad más hátra, mint megbékélni vele. Inkább tanuljuk meg, hogy óhajainkat fogalmazzuk meg egyértelműen. Ne féljünk az elutasítástól. Ha a hétvégén moziba szeretnénk menni a párunkkal, ne kerülgessük a forró kását, ne célozgassunk rá, hogy milyen jó filmeket adnak mostanában, hanem mondjuk meg világosan, hogy moziba szeretnénk menni. Ilyen egyszerű! Hiszen ismerjük a mondást: néma gyereknek anyja sem érti a szavát.
6. Az érintés ereje
Amikor fiatalok voltunk, estéink a felnőttfilmek képkockáira hasonlítottak. És ma? Az elalvás előtti percek könyvolvasással, filmnézéssel vagy mobilozással telnek. Az együttélés ezeket a változásokat is magával hozza. Mit tegyünk, ha az intim együttlétek hiányoznak? A Gottman házaspár ebben is a nyitottságot és az őszinteséget javasolja. Mondjuk meg, hogy mihez volna kedvünk, de azt is, mihez nem. És elsősorban ne stresszeljünk a szexszel kapcsolatban. „Nincs olyan mágikus szám, sem norma, hogy egy házaspárnak hányszor kell szexelnie ahhoz, hogy kapcsolatuk szuper, kielégítő és hosszan tartó legyen” – mondják.
Inkább több kedves érintést kell vinni a kapcsolatba, amelyek nem utalnak a szexre, hanem a tiszteletet, a másik elismerését, a megértést és a bizalmat fejezik ki. A tapasztalat azt mutatja, hogy az önkéntelen pozitív mozdulatok virágoztatják fel a boldog nemi életet.
7. Randizzunk!
A randi szóról a szerelmes kamaszok jutnak eszünkbe, akik vég nélkül, kéz a kézben róják a város utcáit. Hatalmas tévedés! Randevúznia minden párnak kellene, függetlenül az életkortól. „A randi alkalmat ad arra, hogy a párok őszinte kérdéseket tegyenek fel egymásnak, és hagyják folyni a beszélgetést bármely irányba. A randevú lehetőséget ad arra is, hogy újra és újra megérintsék egymást, fizikailag közelebb kerüljenek egymáshoz. De a randizás mindenekelőtt mindig egy nagy kaland.”
És most nem kell feltétlenül vacsorára gondolnunk egy előkelő étteremben. Lehet egyszerű séta, kirándulás vagy közös főzőcskézés otthon. Ha ki akarjuk élvezni a randi előnyeit, jól tesszük, ha rendszert teremtünk belőle. John Gottman ezt mondja: „Randevúzzunk, ha törik, ha szakad. Ezt ajánlom a pároknak leggyakrabban. Hogy miért? Mert mindig van eredménye.”
