Tisztelt Szerkesztőség! A júniusi számban megjelent Levéltitokra reagálva írnék pár sort.
A korábbi levél Meddig lehet szeretni címmel ide kattintva olvasható.
Kedves Annus!
Örülök, hogy ismét tud szeretni, örülni valakinek, és van kihez ragaszkodnia. Ennyi idős korban is van szépsége az életnek, és igenis joguk van hozzá, hogy szeressenek. Hisz újra értelmet nyert az életük, és ez nagyon fontos.
Ez a szerelem, szeretet más alapokon működőképes, mint a fiatalkori volt. Gyermekeiknek mindkét oldalon örülniük kellene az egymásra találásuknak. Az Önéi szerencsére így vannak ezzel. Nem siránkoznak naphosszat, inkább minden apróságot megélnek örömmel, és a gondjaikat megosztják egymással. Igen, ebből kifolyólag nekik kevesebb a gondjuk Önökkel. Szeretni mindenkinek jogában áll, ezért inkább támogatni kellene Önöket, és nem elítélni.
Hisz újra értelmet nyert az életük, nem terhelnek senkit a gondjaikkal, gyermekeiket továbbra is ugyanúgy szeretik. A halott hozzátartozókról sem feledkeznek meg, így szerintem a kölcsönös szeretetük és ragaszkodásuk nem sért semmilyen érdeket.
A szerelem, szeretet a másik ember iránt pedig kortalan, és nem kell az érzelmeiket szégyellniük. Én is másodjára találtam meg évekkel ezelőtt újra a szerelmet. Gyermekeimmel együtt örülünk annak, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok, hisz ez az állapot mindenkinek jó, és ők is velem együtt örülnek az életnek. Együtt, boldogságban minden problémát könnyebb megoldani.
Gratulálok Önöknek, jó egészséget és még sok boldogságot kívánok. Gyermekeiknek pedig azt kívánom, még sokáig örüljenek ennek az állapotnak!
Ilona
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
