Kéméndet eddig a kurta szoknyáról ismertük. Mára kis Hortobágyként emlegetik, mert határában a talaj megegyezik a hortobágyival. Ha pedig ez a kis Hortobágy, akkor ide szürke marha való és mangalica (ami itt köztulajdon)...
Tutajost hamar kiszúrjuk a tömegből
Tutajos valójában egy tenyészbika, amelyiknek a szarva aranygombbal díszített. Ez a szarvgomb akadályozza meg, hogy megsebesítse a teheneit. Szürke marháéknál a tenyészbika három évig lehet egy állománynál, utána vérfrissítés okán le kell cserélni. Így Tutajosnak idén lejár a kéméndi küldetése.
Aki még nem tudná, a magyar szürke marha az Alföld ikonikus háziállata, és megtestesíti mindazt, ami a magyarokat jellemzi. Konok, szikár, küzd a túlélésért, és győz. Míg mi ámulva csodáljuk a szilaj őserőt sugárzó állatokat, beviháncol a látótérbe egy fiatal szarvas. Hogy került ide? A szürke marhák sem hisznek a szemüknek: minő tudatlan vad, beszökött a kerítésen! De szerencséje van, nem bántják. A marhák füttyszóra közelednek, az egyik nyakában kolomp lóg, bájosan zengedez. Jó soruk van itt, mert a vasút mellett a domb elfogja a szelet. Bezzeg a Hortobágyon, ahol a rónaság az úr, és a szél süvöltve fúj!
Bámészkodás közben sok izgalomban van részünk. Most már biztos, hogy rés van a kerítésen, mert Becse Ottó kecskéi túlszaladtak rajta, nyomukban a szomszéd kölyökkutyájával... Nincs mese: a lyukat még ma be kell foltozni, meg kell védeni a teheneket. A kéméndi Sósokban – a helyiek így nevezik ezt a területet – a marhák csak gyógynövényeket legelnek, tiszta forrásvizet isznak, s ettől kiváló a húsuk. Télen, amikor kevés a zöld, herével és szénával azért hozzáetetnek. A szabad tartás hátulütője, hogy nem tudni, a csorda bikája mikor pározta be a tehenet, így nincs pontos dátum az ellés napjára. A rossz idő legyengíti az állatokat, s elléskor megeshet, hogy a borjú vagy a tehén is elpusztul, ahogyan tavaly Hegedűs Dezsőnek történt. Mert közben a gazdákat is megkérdezzük a tartás mikéntjéről.
A szürke marhák a kéméndi Hortobágyon. Nagy funkciójuk van, mert legelésükkel ösztönzik a szikes növényzet burjánzását. A vakondtúrásra hajazó buckák pedig mészkőhordalékok maradványai, még a DINOSZAURUSZOK korából
– A vágással az egész család biomarhahúshoz jut! – mondja Szentes László, akinek most csak egy marhája van, mert a másikat ősszel levágták. A család szereti a bécsi szeletet és a bélszínt, a marhának meg a húsa finom rostú. Minden részét hasznosítani lehet: a bőrét eladják, és kidolgozzák szőnyegnek, a szarvából szarvashívó kürtöt készítenek, aminek a vadászok örülnek.
A szürke marhák sok jót hoztak Kéménd életébe, azóta például a szemét is kevesebb. Hogy miért? A kéméndi Sósok szikes talaján sok ritka növény megterem. Szlovákiában itt van például a magyar sóvirág egyedüli lelőhelye. Az utóbbi években azonban csak szemétlerakat volt itt, pedig a Sósok már 1893-tól (!) védett területnek számított. A valaha volt 470 hektárnyi szikes rész mára a negyedére csökkent...
A falu vezetősége öt évvel ezelőtt kimondta: Elég legyen ebből! Változtassunk! És a szikes határ ma újból legelő. A kihasználatlan ártérnek a polgármester új jövőt álmodott, mert közben a földtani vizsgálatokból az is kiderült, hogy a kéméndi Sósok igencsak értékes terület. A vakondtúrásra hajazó buckák mészkőhordalékok maradványai, s még a mezozoikumból, a dinoszauruszok korából valók. A föld összetétele pedig megegyezik a hortobágyiéval (ami, ugye, páratlan Európában). Mire a kéméndiek kijelentették: Ha ez a kis Hortobágy, akkor ide szürke marha való! Három évvel ezelőtt aztán megalakult a PATÁCS Polgári Társulás, és újraindították a legeltetést a Sósokon. Az alapító tagok egyben a marhák tulajdonosai is (29-en vannak).
– Az állományban 36 tehén található, a csorda tenyészbikája, Tutajos pedig a társulás tulajdona – magyarázza Golán Renáta, a társulás egyik alapító tagja. – Az állomány sokkal több szürke marhát számlál, de a borjak egyéves korukig az anyjukkal vannak, csak ezután kerülnek az állományba. A tulajdonos dönthet, hogy meghagyja-e tenyésztésre, levágja vagy eladja.
A szürke marháknál impozáns kilátót emeltek (hátul a képen), a szénatárolóknál meg fedett kiülőket
A sok csodának ezzel még nincs vége Kéménden
Továbbmegyünk, hogy meglessük a falu másik végén dagonyázó mangalicákat. A „semmire se jó” egykori árteres területen vígan túrnak a kiherélt süldők. Ők teljesen köztulajdonban vannak: ők a falu mangalicái. Tegnapelőtt nyolc kis csíkos született, anyjuk serényen védelmezi az almot. Sok pénzt megspórolnak a falunak, tudjuk meg később a polgármester úrtól.
– A szemetet mi likvidáltuk, de a gazt már a mangalicákra bíztuk – mondja Grman József polgármester, aki a „revitalizáló projektet” megálmodta. – Példát szeretnénk ezzel mutatni a világnak, hogy, lám, így is lehet gazdálkodni! Mióta megvannak, a faluban számottevően csökkent a bioszemét, de az önkormányzat kiadásai is csökkentek.
Zsöndörék
A lakosok idehordják a konyhai hulladékot, a mangalicák pedig örülnek a csemegének. A közterületen kaszált fű is itt végzi. A tartás nem kerül pénzbe, hiszen a mangalica nem kényes. Egyedüli nagyobb kiadásunk eddig a kerítésdrót volt. A gyerekeknek is nagy élmény a zsöndör disznó!
– Igen. Kijárunk az unokákkal etetni a mangalicákat – mondja Tóth Zsigmond a faluból. Az utcabeli idős asszonyok félreteszik a konyhai hulladékot, ősszel még a paradicsom- és a paprikaszárat is idehordják, a malackák meg jóízűen elrágcsálják. Ezek a mangalicák valóban a köz malacai! A disznótor alkalmával fesztivált rendeznek. Tavaly tíz mangalicát vágtak le: sült a pecsenye, a töpörtyű, töltötték a hurkát, főzték a körömpörköltet. A nyugdíjasok számára a kóstolócsomag házhoz megy. Hozadékként bent a faluban is divatba jött az állattartás, egyre többen nevelnek mangalicát...
A Neznánsky család legifjabb szürkemarha-tulajdonosai: Réka és Zsóka édesanyjukkal
Az egészet egy kirakóshoz lehetne hasonlítani. Csak mikor mindent végigjárunk, akkor állnak össze a kockák. Egy határon átnyúló pályázatból nemrégiben utat építettek, megújult a tájház, lovas kocsit és lovakat vásároltak, a lovaknak, a mangalicáknak és a szürke marháknak szénatárolót létesítettek, fedett kiülőkkel, a szürke marháknál egy impozáns kilátót. A faluház előtt pedig pódiumot emeltek. Most már érkezhetnek a vendégek, akik lovas kocsin ismerhetik meg a kis Hortobágyot, a kurta szoknyát és a helyi Iszomfalva borospincéit. Mert az állattartás felelevenítése – a sok jótétemény mellett, ami a lakosoknak kedvez – a falusi turizmust is szolgálni akarja.
Rózsadomb. A fővégen egy tábla jelzi, hogy épp a Rózsadombon állunk. Az oszlopot a kőművesmester Héderváry Pál emelte régi téglákból. A deszkát a polgármestertől kérték, de nem árulták el neki, hogy mi lesz belőle. A Rózsadomb elnevezés arra utal, hogy régen itt sok szép ház állott
CIGÁNYKARÁCSONY
Mit jelent a roma karácsony? A családot. Többnyire már csak az ünnepek alkalmával tud összeülni a család, mert közülük sokan külföldön dolgoznak.
Kéménden a roma lakosok bejelentkeztek a polgármesternél: ők is szeretnének a mangalicákból. Ő pedig segített a vásárlásban. Manapság a faluban több roma család mangalicákat tart. Mi a Héderváry családot látogattuk meg, ahol pont most, advent idejében vágnak disznót, hogy az ünnepekre legyen friss hús, kolbász és töpörtyű. – Nálunk a disznótor úgy folyik, mint 25 évvel ezelőtt – kezdi a beszélgetést Héderváry Pál, a családfő. (Aki mellesleg igen jól főz. Múlt évben a pörköltjével elnyerte a kéméndi szürkemarha-fesztivál vándorserlegét.) Bizony, sokáig tartottak tyúkokat, kacsákat, kecskét, birkát és szarvasmarhát. Szóval, egyszer csak rengeteg állata lett a Héderváry családnak. Híre ment a faluban, és a plébános úr is megtudta, aki a szép példát szenteléssel viszonozta.
– Apósom biztatására kezdtünk mangalicákat tenyészteni – mondja a feleség, Mónika. Sokáig ő gondoskodott az állatokról, mert a családfő és a fiuk Angliában vállalt munkát. Mióta visszatértek Angliából, ismét ott röfög a ház végében a zsöndör disznó.
Tüzet játszani
December 24-én este a kéméndi romáknál is halászlé és sült hal kerül az asztalra. A vacsora után pedig feldíszítik a karácsonyfát, utána ajándékoznak. Estére összejönnek a testvérek és azok gyerekei. Mónikának három lánytestvére van, a férjének két testvére, és rajtuk kívül a többieknek unokáik is. Idén náluk jön össze a 25 fős család. A vendéglátás mindig a háziak dolga. A karácsonyi kártyázás pedig cigány szokás.
Így kártyáztak régen is – egészen az éjféli miséig. Ma már nem mennek templomba, ez a szép szokás kikopott, mint ahogy a többi roma hagyomány is. A zenélés és a tánc viszont megmaradt
– Hagyomány ez. Régen így ütötték el az időt az éjféli miséig – magyarázza Pál. – Tíz óra körül leülünk játszani a tűz kártyajátékot, hagyományos magyar kártyákkal. Volt már, hogy reggelig is játszottuk szimbolikus, apró téttel. Közben pedig szórakozunk, beszélgetünk.
A vakarcs
S míg a férfiak kártyáznak a nyári konyhában, addig az asszonyok bedagasztják és megsütik bent a diós és túrós kalácsot. A kártya mellé pogácsa, helyi bor, házi pálinka járja, a tipikus egyharapások mangalicaszalonnával és házikolbásszal készülnek.
Mónika anyósa, Ida néni beavat minket a vakarcskészítés titkába is. A vakarcs nem más, mint cigánykenyér, cigányul bokolinak hívják. – Fél kilogramm félgrízes liszthez adok egy kis sütőport, és annyi vizet öntök hozzá, amennyit könnyedén felvesz – magyarázza Ida néni. – Összegyúrom, a lágy tésztát kicsit pihentetem, több részre vágom, kinyújtom, és palacsintasütőben kisütöm. Régen a sparhelt szélén sütöttük. Én a palacsintasütőt kikenem olajjal, a menyem viszont szárazon süti. Közben a tetejét megszurkáljuk, hogy a belseje kapjon levegőt. – Mónika még elárulja, hogy ő a vakarcsot mindig megfokhagymázza, és megkeni zsírral.
Szól a nóta
Nagykarácsony napján a szélesebb család összeül ebédre. Rántott hús, fasírt, burgonyasaláta és disznótoros káposzta a menü, esetleg kacsa és krumplilángos, amihez kompótot esznek. Este pedig muzsika szól: csak a maguk örömére cigányzenét játszanak. A férj a dobok mögött üti a ritmust, a 9 éves Nikolasz a billentyűsük, Rudi pedig gitáron játszik. A többiek táncolnak. Nem feledkeznek meg a halottaikról sem. Az idősebb korosztály szenteste délelőttjén, a fiatalabbak az ünnepek előtt díszítik fel elhunyt szeretteik sírját, és gyertyát gyújtanak.
Ando Krisztina • Fotó: Dömötör Ede
