Komáromiként Budapesten

A Koktél júliusi vendége: Cseh Gizella. Ha egyenesen megkérdezzük tőle, hogy mivel foglalkozik, azt mondja: a kultúra mezejébenél. Sokáig tanított, hithű komáromiként mindig a jó hírünket vitte Budapestre (ahol most él).

Nevét ott találjuk az Idegenvezetők Klubjának aktív tagjai között is, nemrégiben pedig blogot indított. S mindegyik munka „hozzá tartozik”, választani sosem tudna. Kultúraközvetítés az ő hivatása, mindenféle értelemben.

Eredetileg magyar–szlovák szakos tanár. A magyar (mint idegen nyelv és kultúra) oktatása során rengeteget tanult az anyaországi, de kisebbségi létünkről is. Mindig a hidat keresi, amelyik bennünket, embereket, nemzeteket összeköt(het). Hogy is mondja József Attila? „Csak másban moshatod meg arcodat.” Valóban így hiszi.

Az „újtól” nem félni kell. Menni kell, és megismerni mindazt, ami megismerhető. S általa csak gazdagabbak leszünk. Kapunk egy másik világot.

Publikációk, írás

Úgy érzi, van mondanivalója. Ezért is kezdett blogírásba. Különösen a művelődéstörténet, a nőiesség vonatkozásai érdeklik. Ezért írt egy időben nyomtatott újságot, ezért választotta a későbbiekben írásainak az online formát. Itt is a számára fontos értékek átadására törekszik.

Turizmus, idegenvezetés

Eme terület – hitvallása szerint – az országismerettel és a nyelvekkel való foglalkozás következő, kötelező lépcsőfoka. A kultúraterjesztés egy másik, de egyáltalán nem kevésbé fontos „műfaja”. Valójában önálló foglalkozás. S hogy ki a jó idegenvezető? Aki szakmai tudással, belső meggyőződéssel rendelkezik, és igyekszik átadni mindazt, a legáltalánosabb értelemben vett értéket, ami egy adott kultúra összterméke.

S hogy mitől boldog? Ha az emberek körülötte felszabadultak, nyitottak. S meglátják a belső szépséget, a ragyogást. A másikban és önmagukban. És – kezet tudnak fogni. Nyelvtől, nemzetiségtől, karaktertől függetlenül.

Az egyik legkedvesebb idézet:
„Arról, hogy a dolgokat meg kell várni. Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek –, amelyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, amelyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.” (Márai Sándor: Füveskönyv, 63.o.)
A legkedvesebb képzőművész: Amrita Sher-Gil festőművész, Magyarország–India (1913–1941)