Az egyik egyetemi órán megkérdezte tőlünk a professzorunk, szerintünk mi az élet értelme. Néma csend honolt percekig a teremben, mindenki a másikat fürkészte. Merjem-e kimondani? Vagy ez valami beugratós kérdés? Van erre egyáltalán megfelelő válasz?
Kezdődik az eszmefuttatás. Egymás mellé sorakoznak a szavak a fejünkben: család, boldogág, gyerek, szerelem, ízek, illatok, szeretet és így tovább. Felsoroljuk magunkban, mi az, amiért nekünk tulajdonképpen érdemes élnünk. Amiért dolgozunk, tanulunk, amiért küzdünk, ami igazán boldoggá tesz minket.
– Nem sorolhatom fel őket csak így! – gondoltam. Erre egy rövid és frappáns választ kellene megfogalmaznom. Na, de tényleg, mi az élet értelme? Ha nem magamra gondolok, hanem általánosan a világra, akkor egy halom kérdés merül fel bennem. Miért vagyunk mi itt, ezen a Föld nevű bolygón, és miért vagyunk ennyien? Miért van történelmünk, amit pátyolgatunk, hagyományaink, szokásaink? Hogy lehet ennyire fejlett technikánk? Mi jön még ezután? Miért van ennyi vallás, háború, utálkozás, miért van egyáltalán bábeli zűrzavar? Mi az értelme mindennek?
Van-e élet a földön kívül? Vannak-e még élhető bolygók? S különben is, mi az a nagy feketeség? Mármint az űr! Mi az? Meddig terjed? Mi van még benne? Atya ég! Miért van mindez? Miért van gravitáció, és hol van az az isteni részecske? A Higgs-bozon bozontos mindenit! Hova tűntek a válaszok?
Egy szempillantás alatt megfordult velem a világ. Egyetlenegy kérdés miatt. Tudtam, milliószor megfogadtam, hogy ebbe nem szabad belemerülnöm, mert megőrjít a tudatlanság! Az, hogy egy idő után falakba ütközik maga az emberiség, a fizikus, az orvos, a pszichológus, az űrkutató. Akkor mit akarok én? Megfejteni, miért vagyunk itt? Teljesen egyedül? Képtelenség! Abszurd!
Éreztem, ahogy izzadni kezd a tenyerem. A tizenöt főből álló csoportunkból mindenki a lapítást választotta. Nem szólalt meg senki. Csak ültünk magunkba roskadva, e súlyos kérdés alatt rogyadozva. Aztán professzorunk mosolyra húzta a száját, és megtörte a csendet.
– Az élvezetek! – mondta. – Igen, minden bizonnyal az élvezetek. Mi másért lennénk mégis itt? Tágra nyílt pupillákkal néztünk rá, teljesen elképedve.
Egy kisebb, tízperces monológban lefuttatta, miért gondolja ezt így, s a végén mindenki megkönnyebbült. Szex, kaja, testi és lelki örömök. Volt minden. Levette a súlyos terheket vállunkról, és közben még a nap is kisütött.
Nem tértem magamhoz óra után. Láttam a tekintetében, hogy ez egy „B” verzió volt az élet értelmére. Tudja ő pontosan, mi az élet értelme, de nem akart minket tovább sokkolni… Biztosan tudja, száz százalék! Százhúsz! Látni akarta, ahogy forognak a kerekeink! Vagy komolyan az élvezetek lennének? Ekkora hedonista egy alakot! Élvezetek, élvezetek. Végül is, miért ne?! Sokszor töprengek ezen azóta is. Na és szerinted? Mit gondolsz, mi az élet értelme?
