• A férfi homoszexualitás kétszer gyakoribb!
• A nő nem ismeri a saját értékét!
• Miért depressziós a magányos férfi? Mert a legfőbb hajtóerő a szaporodás, s ennek kudarca végzetes egy IGAZI férfi számára.
„Nem ok nélkül teremtette meg először az Úr Ádámot!” – hangoztatták büszkeségtől dagadó mellel a férfiak évezredeken át. Közben megalkották azt a HŐS férfi mítoszával átszőtt kultúrát, ahol Hammurápitól Churchillig minden, még a Micimackó is róluk, férfiakról szólt. Egy ideig. Mert azért az Úr nem feledkezett meg Éváról, hogy legyen kire rákenni a bűnt. A világ azonban változik: mára szegény macsók nem tudnak alkalmazkodni. Mi lesz így velük?! Hogy lett a teremtés koronájából bukott angyal?! – kérdeztük Szendi Gábor pszichológust, a nemrég megjelent, A férfi hanyatlása és bukása című sikerkönyv szerzőjét.
– A férfi agya a mai napig úgy működik, hogy a szaporodás irányítja. Mostanra egyértelművé vált, hogy az ivaros szaporodás a férfi szemszögéből nem éppen ideális. Nekik ugyanis – a nőkkel ellentétben – csak egy X-kromoszóma adatott, és akkor is be kell érniük vele, ha esetleg sérült. Mivel az X-kromoszóma sok ezer sajátosságot határoz meg, sérülése 40-50 olyan genetikai betegséget (hemofília, androgén érzéketlenség) okozhat, ami a nőkre nem jellemző. Ám ugyanez a helyzet a magányos Y-kromoszómával is, amely fénykorában 1600 gént tartalmazott, ma pedig, 300 millió év elteltével, mindössze 50-et! Ilyen romlási tendencia mellett a férfinak még 10 millió éve van hátra. A férfi kihalásra ítéltetett nem. Sőt, a káros környezeti hatások következtében a vég jóval hamarabb fog bekövetkezni. Ezek a jövőbeli kilátások! Ma már minden hetedik pár a FÉRFI TERMÉKETLENSÉGE miatt meddő. Ráadásul sok terméketlen férfiból egyszerűen eltűntek, törlődtek az Y-kromoszóma génjei. Mivel ez a „hiba” nem örökölhető, a károsodás csakis életük során következhetett be.
– Ám a férfiak jobb starthelyzetből indulnak, hiszen több fiú születik, mint lány!
– Mivel az Y-kromoszómát szállító spermiumok jóval mozgékonyabbak, gyorsabban is érnek célba. Ennek következtében a nemi arány jócskán a fiúk javára tolódik el (170 fiúzigótára jut 100 lány). A férfiak sikertörténete azonban itt, ezen a ponton véget is ér. Ugyanis a születéskori nemi arány már csak 106/100. Hogy lehetséges ez?! A selejtezés már a méhben megkezdődik. Minden magzat eredetileg nőnek indul. A placentarepedés kétszer, a terhességi toxémia majdnem másfélszer, a spontán vetélések száma pedig 30%-kal magasabb azoknál az anyukáknál, akik fiúmagzattal várandósak. A természetes szelekció célja, hogy csak azok maradjanak versenyben, akik nagy valószínűséggel sikeresen adják majd tovább a génjeiket. De vannak más gondok is. A magzati fejlődés során a női agy a tesztoszteron segítségével férfiaggyá alakul, és ez rengeteg malőrrel járhat. Normális fejlődésről akkor beszélhetünk, ha a bal agyfélteke fejlődése lelassul, a jobb agyfélteke fejlődése felgyorsul, és kialakul szépen a férfiagy. Ám ha a tesztoszteron aránya nem megfelelő, bekövetkezhet a baj. A diszlexia, a diszkalkulia, az epilepszia, a dadogás, a hiperaktivitás, a Tourette-szindróma, az autizmus, az Asperger-szindróma, az asztma, az allergia, az ekcéma és az atópiás betegségek sokkal gyakoribbak a fiúknál. A statisztikák szerint az ivarérettségig a 106 fiúból még legalább hatan örökre elmennek. Balesetekben, betegségekben. A férfiak ugyanis nemcsak felnőttkorban HAJLAMOSABBAK a betegségekre (szív- és érrendszeri, daganatos, fertőző betegségek), de már gyermekkorukban is.
– Sajnos, a férfiak – a tesztoszteronnak köszönhetően – még „keresik” is a bajt. Veszélyes sportoknak hódolnak, több kockázatot vállalnak, bánatukat hamarabb fojtják alkoholba, és hiába érzik, hogy baj van, nem akarnak orvoshoz menni.
– A férfiak azért nem szeretnek orvoshoz menni, mert számukra az orvos-beteg tekintélyelvű viszony nem elfogadható. Másrészt az orvoshoz járás a „gyengeség” jele a szemükben. Kiskoruktól fogva azt sulykolják beléjük, hogy ők már bizony erősek, nem nyavalyognak, nem sírnak. Főleg fiatalkorban keresik a veszélyt. A kockázatos viselkedés megmutatja, ki a bátor. A bátorság imponáló a nők szemében, és javítja a férfi pozícióját. Mivel a férfi életének értelme a szaporodás, a nőért való évmilliós versengésben vált agresszív alakká. Ezt az AGRESSZIVITÁST adja ki magából sportolás közben. A férfiak számára a sport a csata imitálása. Szó szerint véresen komolyan veszik, hiszen a sportsérülések nyolcvan százalékának ők az elszenvedői. Közönség esetén pedig még inkább nő a kockázatvállalási hajlamuk. Autóvezetéskor például a kocsiban ülő utasok számával arányosan nő a férfiak által okozott halálos balesetek száma. Harminc felett azonban már nem akarnak bizonyítani, és az utasok számával arányosan nő az óvatosságuk. Egy másik statisztika: a férfiak öngyilkosságra való hajlama jócskán megnövekszik a kor előrehaladtával. A házasság és a gyerekek védik az embert az öngyilkosságtól. A válás, az özvegység pedig növeli a kockázatot. Miért okoz a magány ilyen végtelen boldogtalanságot? Mert a legfőbb motiválóerő a szaporodás, és ennek kudarca a legsúlyosabb depresszióhoz vezet.
– Ezek szerint a természet igencsak elhibázott valamit!
– Mivel a férfi kialakulása két lépésben történik, sok olyan hormonális hibalehetőség csúszhat be, aminek a következtében a biológiai nem és az agy neme nem lesz azonos. Magnus Hirschfeld német orvos már 1931-ben hatvannégy nemi változatot írt le az úgynevezett gender diszfóriától, azaz a biológiai nemmel való elégedetlenségtől a magukat nővé átoperáltatókig. Szóval, széles a skála. Érdekes, hogy az írásbeli emlékek inkább olyan nőkről tesznek említést, akik férfiként öltözködtek, éltek, mint – mondjuk – Jeanne d’Arc. De a nőbálványként csodált Greta Garbo nemi identitása is „zavaros” volt, ugyanis a híres szépség önmagára férfiként gondolt. Soha nem ment férjhez. Egyetlen szerelme volt, egy vele egykorú színésznő. Egyik közeli barátja, Gore Vidal író árulta el, hogy Garbo szexuális fantáziáiban férfiként, egy másik férfival élte meg a testi szerelmet. Tudjuk, hogy férfias ujjarányai voltak (nőknél a kéz gyűrűsujja rövidebb, mint a mutatóujj, férfiaknál pedig fordítva). MA MÁR TUDJUK, hogy a férfi homoszexualitás kétszer gyakoribb, mint a női. Hogy miért kezd el valaki a saját neme iránt érdeklődni, arra pontos magyarázat a mai napig nem létezik! Mint fentebb említettem, a kutatók már próbálták bebizonyítani, hogy a homoszexuálisok agyát nem érte elég tesztoszteron, de igazi bizonyíték nincs. Eddig csupán azt tudták bebizonyítani, hogy a homoszexuális férfi agya több szempontból is hasonlít a női agyra. A genetikusok génelméletekkel próbálják megmagyarázni a homoszexualitást. Egyes családokban például halmozottan fordul elő. Egy 1996-os kutatás során sikerült igazolni, ha egy családban minél több idősebb fiútestvére van egy fiúnak, annál nagyobb eséllyel válik homoszexuálissá. Ezt azzal magyarázzák, hogy az anya szervezete minden terhességnél erősebb, és erősebb immunválaszt ad a magzati Y-kromoszómából származó fehérjékre.
– Homoszexualitás mindig is volt. Az emberi faj túlélése szempontjából a kérdés csupán az, hogy növekszik-e a homoszexuálisok száma.
– Az athéni demokrácia korában az volt a szokás, hogy minden férfi választott magának egy ifjút, akit a szexért cserébe patronált. Bizonyos férfiak egészen a viktoriánus korig homoszexuális kapcsolatot is fenntartottak. Európától Kínáig ez volt a harcosok nevelésének egyik tradíciója. A kielégülés által ugyanis olyan mély kötődés, testi-lelki jó barátság alakult ki a férfiak között, aminek köszönhetően akár az életük árán is megvédték a másikat a csatában. A homoerotika azonban nem akadályozta meg a férfiakat a házasságkötésben és az utódnemzésben: bátran házasodtak, és UTÓDOKAT is nemzettek. Ha a 19. században nem kezdi el az egyház üldözni a „szodómiát”, akkor számos házas férfi ma is fenntartana egy-egy „meleg” baráti viszonyt. Az utóbbi évek szabadabb légkörében azonban egyre többen nyíltan felvállalják a homoszexualitásukat vagy a biszexualitásukat.
– Ha az apaság ennyire fontos a férfiak számára, akkor lehet, hogy a lelkük mélyén érzelmesebb lények, mint ahogy azt mi, nők gondoljuk?
– Félreért! A férfiaknak nem az apaság a fontos, hanem a szaporodás. Az apaság maga a Nagy Ábránd. Méghozzá a nőké. A férfi csak próbál a nagy nemi egyenlősdiben a rá osztott szerepnek megfelelni. Több-kevesebb sikerrel. Legalábbis addig, míg nem jön egy „femme fatale”, és fel nem ébreszti a vadászösztöneit. A férfi és a nő nem azonos oknál fogva választja az együttélést. Az egyik számára a szex, a másik számára a szerelem a nagy ok! Sőt, újabban a férfiak kevésbé akarnak felelősséget vállalni, nem vágynak az apaságra. Ebből kifolyólag is mainapság egyre későbbre tolódik az első gyermek megszületése. Nem mintha az alfa hímek ezt annyira bánnák, hiszen a női fogamzásgátló tabletta megjelenésekor felismerték, hogy ők valójában nem is szaporodni akarnak, hanem csak SZEXELNI! A férfiak jobban igénybe veszik a pornót és a prostitúciót, mint valaha. Ez ékesen bizonyítja, hogy a férfi úgy gondolja: a házasodással túl nagy árat fizet a rendszeres szexért! A férfi prototípusa egy szaporodásra kódolt, agresszív hajlamú lény. Azért mondok „prototípust”, mert vannak kedves, házias, családszerető férfiak is – de ők a „mutánsok”.
– A statisztikák szerint az erőszakos nemi közösülések és a nők ellen elkövetett családi bántalmazások száma évről évre nő. Ez minek a jele?
– Nemi erőszak mindig is volt. A történelem során, amikor még nem létezett művi abortusz, ez volt a leghatékonyabb módja egy-egy legyőzött nép genetikai leigázásának. A II. világháború alatt 2,3 millió nőt erőszakoltak meg. Azt, hogy a nemi erőszak szaporodási célokat szolgál, az is igazolja, hogy azok hajlamosabbak rá, akik sikertelenek a nőknél. Minél szegényebb egy városrész, annál több a nemi erőszak. A házas nőket viszont háromszor ritkábban erőszakolják meg. Legalábbis otthonukon kívül! A nemi erőszakot elkövetők 80%-át ugyanis ismerik a nők. A férj által a feleség terhére elkövetett erőszak (verés és nemi erőszak) hátterében gyakran féltékenység áll. A nő elleni erőszak célja a nő megfélemlítése, engedelmességre kényszerítése. Aki erőszakot követ el egy nő ellen, annak még nem sikerült kiemelkednie az állati sorból.
– Az, amit elmondott a férfiakról, elég riasztó. Meg lehet állítani az evolúciós mélyrepülésüket? Meg lehet őket menteni önmaguktól?
– Az, amit itt, most elmondtam, és amit a könyvemben is leírtam, az a prototípusra vonatkozik. Szerencsére sok alfaj létezik. Ezek a férfiak már kerülő úton akarnak sikert elérni. Szórakoztató dumával próbálják levenni a nőket a lábukról. Ez a típus már a törzsi életben is jelen volt. Ők voltak azok a kis csenevészek, akik a nagy vadászok mellett azzal tűntek ki, hogy szépen faragtak, ügyesen raktak tüzet, vagy szépen énekeltek. A művészet, a tudomány, a technika áttételesen mind az előnyre törekvés eszközei. Egyébként egy átfogó pszichológiai vizsgálat során kiderült, hogy a nők számára – a három termékeny napot leszámítva, mikor is a macsókhoz vonzódnak! – a kedves, szórakoztató férfiak a legvonzóbbak. Mert mindig a nő választ! És amióta világ a világ, bármit hisz is a férfi, a nő az, aki irányítja, aki uralkodik rajta. És a nő az, aki miután letépte a láncait, bizonytalanná tette a férfit. Ám a fogamzásgátlás révén önmagát is elértéktelenítette. Én azt mondom: a nő az, aki a férfit megmentheti! Ehhez azonban fel kellene ismernie saját értékeit, hogy a férfi újra megtanuljon harcolni érte.
Janković Nóra
